Bevallom kivárásra játszottam, de be kellett látnom, hogy eljött az idő. Sőt! Megérett az idő arra, hogy segítsek a Jobbiknak, most, hogy több tízmillió (lehet száz) forintot sikerült összekalapozniuk. Remélem, nekem is csurran-cseppen valami ebből a jelentős összegből, mert a tiltott pártfinanszírozás miatti büntetésre ebből nem futja!

Arra gondoltam, áttervezem a Jobbik arculatát olyanra, amilyen a párt lett.

Először is, kezdjük a címerrel! Ami most egy kör, benne egy (felteszem, anno „büszkének” tervezett) görbe kettős kereszttel, amit átölelnek a piros-fehér-zöld színek.

A kettős keresztet egyből vegyük is ki, hiszen a Jobbik már pár éve felhagyott azzal a hagyományával, hogy a karácsonyt megelőző adventi időszakban kereszteket állított Budapest és a magyar nagyvárosok főbb terein. Helyette lett az, hogy a zsidó vezetők legnagyobb megrökönyödésére hanuka üdvözleteket küldözget a párt elnöke, Vona Gábor. Ráadásul, hogy mindenki - legalábbis az egyszeri Jobbik szavazó - belezavarodjon, hiszen az elnök úr nem is olyan régen még Allahot és az iszlámot éltette.

De ne menjünk ebbe bele, mert nem ideológiát, hanem arculatot tervezünk éppen.

Lényeg a lényeg: a kettős keresztet levehetjük a Jobbik címeréből.

Másodszor: maradnak a piros, a fehér és a zöld színek. A párt mai helyezkedését látva, ezekből a fehéret és a zöldet nyugodtan leradírozhatjuk (gondolom, sok zöld-fehér szurkoló, és volt szavazó egyetértésével). Marad a piros. Ragozzam?! Na, jó! Ha a pirosat kiterjesztjük a körre, akkor meg a számos radikálbalos munkás párt fog ágálni.

Maradt a semmi…

Nézzük a nevet! JOBBIK. Kevesen tudják, de ez egy rövidítés: Jobboldali Ifjúsági Közösség.

Láthatólag, az alapítók többsége nem tud közösséget (!) vállalni a párt egyik legnagyobb újsütetű rajongójával, Heller Ágnes filozófussal (Mellékszál: nem tudom, hogy Heller Ágnes rajongói, hogy tudnak, tudnak-e egyáltalán közösséget vállalni a néni új szeretettjeivel?).

Következik ez a „fránya” szó: jobboldali. Gyorsan vessük is el! Legyen helyette: baloldali. Ez a csere a párt vezetőinek nyilatkozatait, helyezkedését látván abszolút indokolt. (Mellékszál 2.0: ezt a fajta politikai eltolódást a mai magyar köznyelv csak „cukiság-kampány” néven tartja számon, lásd: kiscica, kiskutya, edzőterem, de ki tudja, mi lesz még: pénztárca, táska, fürdőruci… kerítés lebontás…)

Ám a ’Balik’ elég bután hangzik, ráadásul veszítünk egy betűt. Duplázzunk, ott a közepén, ahol jól is néz ki!

Legyen inkább BALLIK! A karakterszám is megmarad, és még értelmet is nyer. (A betoldott L-betű pedig legyen a ’látens’ vagy ’liberális’ rövidítése – kinek mi tetszik.)

Végül engedjétek meg, hogy írásom befejeztével megidézzem a valaha élt (írt) egyik legnagyobb magyar konzervatív publicista emlékét (a nevét le sem merem írni, mert ki vagyok én hozzá képest?)!

Azt, hogy a nyolc éve még gárdamellényben pávázó Vona Gábor nyakában hogyan fér el egy láncon a Dávid-csillag és a félhold, én nem tudom…

Csókol benneteket:

Eleméry T. Olivér