Ma 2024 március 28. Gedeon, Johanna napja van. Holnap Aguszta napja lesz.
angela.jpg

Angela a klozeten

Flag

Szöveg méret

5
Átlag: 5 (1 szavazat)
Nem lehet Németországból az I. Ottóval kezdődött ezeréves történelmével súlyos károsodás nélkül olvasztótégelyt csinálni.

Megkapó kép: a Charlie Hebdo Angelát a klozet magányában láttatja, amint híreken töpreng. A dolgok rendjén tűnődni Hamvas Béla szerint a legalkalmasabb hely a méhes, de magasztos gondolatokat a legtöbb ember számára csak a klotyó ülőkéje ad. Angela ül a vécén és nyilván azon tűnődik, hogy nem eszik olyan forrón a kását, mint ahogyan főzik. Egy új kipufogóval – így a Charlie – még négy évet ki lehet bírni. Egyetlen radikális párt sem olyan radikális, ha a Bundestagba jut, s az AfD sem lesz az, hiába vonja most kétségbe a nagymamák és nagypapák bölcsességét.

Nem kell szembenéznie Angelának a pártharaggal sem, a CDU-ban ritmikus taps várható, ahogy Erik király idejében, aki sokáig uralkodott egységpártjával a most lázongó keleti tartományokban, s lehetővé tette alattvalóinak a kis szamárfogat, a Trabant megszerzését. Az alternatívanélküliség jobban összetartja a német társadalmat, mintha választania kellene két lehetőség között. Ugye? Mi az, hogy a migránsok egyszerűen nem jöhetnének erre?

Európának ez a része a bevándorlóké, akikből majd jó német adófizetők válnak – mosolyog Angela az aleppói Mohamad Hussainra és egy síró afgán kisfiúra. Nézem a hétfő esti, az esseni CDU-tisztújítás előestéjén sugárzott politikai talkshaw-kat: Merkel hajthatatlan.

Wolfgang Schäuble, a nagyhatalmú pénzügyminiszter szerint – aki ellen még 1990-ben követtek el merényletet, s azóta az élni és élni hagyni jegyében tolószékből irányítja a jobbközép pártkoalíció személyi és pénzügyeit - Angela Merkelnek éppúgy nincs alternatívája, mint ahogy a folyamatos bevándorlásnak sincs.

Kinyilatkoztatása olyan, mint a keleti pártkongresszusoké volt a szocializmus építéséről, amelyet intézményesen olyan jól körülsáncoltak, hogy az istenadta nép elfelejtette a szuverenitás eszméjét, és az építést vezénylő párttitkárokkal szemben tehetetlennek érezte magát. Most a hosszantartó merkeli kurzus az adenaueri demokráciához szokott nyugati tartományok lakóit is megtanítja, milyen egy olyan országban élni, ahol nincs alternatíva, azaz nincs meg a választás két lehetőség közül, ám a kormányzó pártnak van teljhatalmú első titkára.

A CDU már nincs többé, legalábbis nem a konzervatívok otthona – szögezi le Christian Vollradt, a média által hamisan szélsőjobboldalinak nevezett Junge Freiheit véleményrovatának vezetője.

A CDU–CSU pártvezetés pedig azt hangoztatja, hogy a választó sohasem látott ilyen csodálatos négyéves előadást: felére csökkent a munkanélküliség, a képzésbe és a kutatásba ömlik a tőke, s a migráció az előrejelzések szerint „lanyhuló program” szerint folyik. Angela szavain magam is könnyekig meghatódom: „Szeretnénk a bizalmat, amely megrendült, visszanyerni.” S megígéri, hogy az afrikai beáramlók megfékezésére az egyiptomi katonai diktatúrával is hasonló szerződést köt, mint Erdogánnal.

S közben a Facebookon megy egy régi CDU-kortes – aki legutóbb is képviselőt juttatott a parlamentbe – tiltakozása: nyilvánosan széttépi párttagsági könyvét. Raus aus der Union! – Ki az unióból! – kiabálja. Hányan követik lázongását? (A Fortwursteln, a vacakolni tudás, a minden marad a régiben politikáját mi, magyarok is jól ismerjük, ez jellemezte a Ferenc József-i éveket és reinkarnációjukat is a kádárizmusban, egészen az összeomlásig, azaz Trianonig, illetve a ’89-es békés forradalomig.)

És higgyünk a konzervatív keserv után a nagypolgári lapnak, a FAZ-nak, hogy a 2015. szeptemberi határnyitással „Merkel malomkövet vett a nyakába”? A bizonytalansági tényező nagy: a török megegyezés, a balkáni útvonal tarthatósága, és Olaszország, amelynek szétlőtt fedélzetét épp most hagyja el a hajó kapitánya, a miniszterelnök. S közben megy a papolás a genfi konvencióról s azoknak a tömegeknek a kiválasztásáról, amelyektől megtagadják a menedékjogot. Putyin elnök, aki az államférfiak közül a legjobban ismeri a németeket, nemrég kijelentette, hogy a kitoloncolás a németországi párhuzamos társadalmak és a no-go zónák, a rendőrmentes övezetek népe miatt csak erőszakkal oldható meg; ők fognak bombával és fegyverrel védelmet adni toloncra ítélt hit- és népsorsosaiknak. (Berlinben például Neukölln már most maga az élő bomba.)

De hallgassuk a német szociáldemokrácia nagy alakját, Helmut Schmidtet, az öreg szociáldemokrata kancellárt, aki haláláig cigarettafüst mellett, a hamburgi tévében ötperces beszélgetésekben próbálta okítani jobb sorsra érdemes népét a 21. század elején, egészen a múlt év novemberében bekövetkezett haláláig. Egyik veretes mondása: Hiba volt, hogy a hatvanas évek elejétől idegen kultúrákból hoztunk vendégmunkásokat.

Egy másik: A multikulturalizmus az értelmiség illúziója. És aztán egy már-már náci mondat: Nem lehet Németországból a maga I. Ottóval kezdődött ezeréves történelmével súlyos károsodás nélkül olvasztótégelyt csinálni. Schmidt rossz véleménnyel volt a mai Bundestag politikusairól, s olyan szenvedélyes karrieristának nevezte őket, akik mindenáron be akarnak kerülni egy-egy nagy nézettségű talkshaw-ba. Hát nem ijesztő? A beszélgetős műsorokat ugyanis nem róluk, hanem a műsorvezetőről nevezik el. S még egy: a politikusok olyan dolgokról beszélnek, amelyeket csak holnap fognak megérteni.

Lehet, hogy ezen is eltűnődött a mi Angelánk?

Tamáska Péter - ]]>www.magyarhirlap.hu]]>

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Autómánia (61) Flag gondolja (36) Titkok és talányok (12) Irodalmi kávéház (537) Vetítő (30) Emberi kapcsolatok (36) Gasztronómia (539) Rejtőzködő magyarország (168) Nézőpont (1) Kultúra (6) Életmód (1) Jobbegyenes (2778) Történelem (17) Heti lámpás (310) Tereb (146) Mondom a magamét (7501) Gazdaság (702) Mozaik (83) Szépségápolás (15) Egészség (50) Mozi világ (440) Tv fotel (65) Politika (1582) Alámerült atlantiszom (142) Nagyvilág (1309) Sport (729) Belföld (10)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>