Bevallom, sajnálom, hogy a Magyar Nemzet nem jelenik meg többet. De igazából, már 2015. februárja óta sajnálom. 

Én ezen a napilapon nőttem fel, (és pár dolog mellett) a Magyar Nemzet miatt szerettem volna újságíró lenni.

Álmom volt, hogy egyszer ott dolgozhassak. Ezek után nem adja meg nekem az élet, hogy a magyar konzervatív újságírás eme bástyájánál dolgozhassak. De most már nem is sajnálom.

Eme személyes sorok után jöjjön a felhorgadás!

Olvastam az utolsó (?) lapszám címoldalán az alapító dédunokájának sorait, és felment az agyvizem.

Pethő Tibor ugyanis ahhoz hasonlítja a bezárást, mint amikor a nyilasok, vagy a kommunisták hallgatatták el a Magyar Nemzetet, szerinte megint a „politika” miatt nem jelenik meg többé az újság.Kedves Tibor! Hát nem! Nem a politika miatt nem jelenik meg többé a Magyar Nemzet, hanem egy hataloméhes ember miatt, aki a családod újságját, az egyik legnagyobb konzervatív márkanevet, három éve egy neofasiszta, azóta ballibsi irányba átállított párt szolgálatába állította.

Ezt a cikket, amiben temeted a Magyar Nemzetet 2015 februárjában kellett volna megírnod! Amikor elárultá(to)k a nemzeti oldalt bagóért, és a sárba tiportá(to)k a családod olyannyira szeretett „magyar nemzetét”.

És, bár így legyen lottó ötösöm, előre megmondtam, hogy ezért is Orbán Viktort fogjátok okolni, holott, azért, hogy többet nem jelenik meg a Magyar Nemzet, kenyér (most már nem) adó gazdátok, Simicska Lajos a bűnös, nem más.

Neked pedig, kedves Pethő Tibor van egy ajánlatom!

Létezik a Magyar Nemzet 2015. szeptember 1-e óta, csak most már az van ráírva, hogy Magyar Idők. Olvasd! És emlékezz dédapádra, mert rosszul gondolod, hogy a Magyar Nemzet „konzervatív és liberális” napilap, a Magyar Nemzet konzervatív és szabadelvű. Volt. (Sajnálom.)

Csókol benneteket:
Eleméry T. Olivér