Ma 2021 április 17. Rudolf napja van. Holnap Andrea, Ilma napja lesz.
e950c3d2811dcf0d339341f1903dd7d5.png

A magyar baloldalt a liberális szellemi holdudvar tette tönkre

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Bármit tesz a magyar kormány, azt liberális alapon bírálja: cigányellenességgel vádolja a kormányt – amúgy teljesen alaptalanul –, és nem fogja fel, hogy saját szavazóbázisának komoly problémái vannak a cigányokkal.

Aki túl közelről nézi a dolgokat, könnyen úgy jár, hogy az előtte tornyosuló fáktól nem látja az erdőt. Aki a mindennapok politikai csatározásaira figyel, annak úgy tűnhet, hogy a magyarországi párttámogatási arányok folyton változnak. Ezzel szemben a valóság az, hogy az elmúlt öt évben meglehetős stabilitást mutatnak: a biztos pártválasztók bő kétharmada a jobboldalt, szűk egyharmada a liberális baloldalt támogatja. A mozgások csak e két nagy tömbön belül zajlanak.

Ez egyáltalán nem szükségszerű jelenség, Európa nyugati felén a bal-jobb megosztottság nagyjából kiegyensúlyozott. A harmadik erő, a liberálisoké és a zöldeké pedig nem szükségszerűen húz a baloldalra, esetenként jobboldali vezetésű koalícióban is szerepet vállalnak. Európa politikai értelemben évtizedek óta háromosztatú: szocialista-szociáldemokrata, konzervatív és liberális-zöld erőcsoportok versengenek. Az utóbbiak szinte sehol sem rendelkeznek önálló kormányzásra vagy kormánykoalíció vezetésére alkalmas támogatással, ezért a verseny rendszerint azon dől el, hogy a két nagy pólus, a jobb és a bal pártjainak alkalmanként mennyit sikerül a harmadik oldal szavazói, pártjai közül megnyerniük maguknak.
Magyarország 1990-ben ugyanebben a felállásban vágott neki a többpárti demokráciának.

Az első szabad választást az utódpárttól elfordult baloldali szavazók jelentős részét is megnyerni képes jobboldal nyerte meg, mellettük erős liberális párt jött létre, de a szocialisták is túlélték a rendszerváltást. A hatalom három bástyája, a jobboldali, a baloldali és a liberális közül Antall kormánya teljesen birtokolta a jobbot, az SZDSZ a liberálist, miközben a bal visszahúzódott saját falai közé.
1994-re, mint tudjuk, fordult a helyzet.

A liberális értelmiségi hátország szakadatlan támadásai következtében a jobboldal összeomlott, a szocialisták visszahódították a saját szavazóikat, és megszerezték a liberális párt támogatását. Horn Gyulának a három erőcentrum közül kettő, vele a parlamenti kétharmad a birtokába került.

Ezzel azonban – noha akkor aligha érzékelte bárki is – a magyar baloldal csapdába került. A váratlan és elsöprő siker máig ható, végzetes tévedésbe ejtette a magyar baloldali és liberális értelmiséget: az a meggyőződésük alakult ki, hogy a jobboldal legyőzéséhez a liberális attitűd az egyedül biztos módszer.

Horn Gyula, a máig utolsó sikeres, valóban baloldali politikus sem volt elég ravasz és erős ahhoz, hogy a liberális értelmiségi holdudvar nyomásának ellenálljon. Miközben megszólalásaiban a klasszikus, demagógiától sem mentes baloldali elveket képviselte, a baloldali szavazótábor nyelvén beszélt, eltűrte, hogy a gazdaságban neoliberális fordulat következzék, és a kultúra minden jelentős pozícióját a liberálisok foglalják el.

Akik rendületlenül folytatták a politikájukat. Minthogy az MDF (és a KDNP) összeomlása után a jobboldalon a Fidesszel és a Kisgazdapárttal találták szemben magukat, liberális arzenáljukat azokkal szemben vetették be. Az 1998-as vereséget lényegében csak kisiklásnak, politikai balesetnek tekintették, és minthogy már a következő, 2002-es választásokon sikerült visszaszerezniük a hatalmat, komolyan fel sem vetődött, hogy a politikájukon változtatni kellene. És még 2006-ban is győzni tudtak – ugyan mi késztette volna őket arra, hogy újragondolják a koncepciójukat? Ha időnként döcögve is, de működött a gépezet.

Hogy 2010-ben miért szenvedtek akkora vereséget, kinek mi volt abban a felelőssége, ezt már sokan sokféleképpen elemezték. Szempontunkból az a lényeges kérdés, hogy a baloldali politikai elit milyen következtetést vont le belőle. Az elmúlt öt, de különösen az elmúlt egy év azt bizonyítja, hogy ha felejtettek is, de tanulni nem tanultak semmit. Pontosan ugyanazon a sínen zakatolnak, amelyen két évtizede.
Ismételjük: 1994-ben az a meggyőződésük alakult ki, hogy a jobboldal legyőzéséhez a liberális attitűd a biztos módszer. És emellett máig rendületlenül kitartanak. Pedig a szavazóknak szerte Európában legföljebb egyharmada, egynegyede liberális. A többi nem az.

Az elmúlt húsz évből szinte nincs olyan társadalmi ügy, amelyben a baloldal ne a liberális álláspontot képviselte volna. Horn Gyula miniszterelnökként még megengedte magának, hogy egyszer-egyszer a liberálistól világosan különböző álláspontot képviseljen – de azóta senki arról a térfélről.

A cigánykérdés iskolapéldája ennek a jelenségnek. Emlékszünk a miskolci rendőrkapitány esetére: az amúgy baloldali főtiszt egyszer ki találta mondani azt, amit a legtöbb miskolci gondol, amire az egész baloldal elhatárolódott tőle. Vele pedig a saját szavazóitól. De szinte mindegy, milyen közéleti kérdést veszünk elő. A magyar baloldal a globalizációról, a tőke hatalmáról, a piaci versenyről, a családról, az egyházakról mind-mind liberális álláspontot képvisel, és a kormány politikáját liberális érvekkel támadja.

A jelenség legújabb példája az úgynevezett plakátháború, tágabb értelmezésben a bevándorlás ügye. A migráció Európa egyik legégetőbb problémája, amelyre sokféle válasz lehetséges. E válaszok közül az egyik a liberális – a magyar baloldal a szélsőségekig menve ezt képviseli, a kormány kritikáját innen támadja.
Pedig a választóknak legalább a kétharmada nem így gondolja. A baloldal teljes mellszélességgel fordul szembe a plakátkampánnyal – csakhogy a baloldali törzsszavazók legalább annyira félnek az idegenektől (lásd december 5.), mint a jobboldaliak.

Az egész baloldali politikai elit benne szorong a liberális nagyvárosi enklávéban, és szavazótáborának egyre kevésbé van kedve követni őket. Az ajkai, dorogi, komlói, ózdi baloldali szavazók a lelkük mélyén egyetértenek minden szóval, ami a kék plakátokon olvasható, és bár továbbra sem szeretik a Fideszt, egyre kevésbé érzik úgy, hogy a baloldali pártok vezetői velük egy nyelvet beszélnek.

A baloldalt azonban megtéveszti a saját szellemi holdudvara, médiamunkásai és külföldi barátai. A magyar baloldal a baráti, liberális tapsok előtt hajlong, és nem érti, itthon miért nem ér el sikereket. Bármit tesz a magyar kormány, azt liberális alapon bírálja: cigányellenességgel vádolja a kormányt – amúgy teljesen alaptalanul –, és nem fogja fel, hogy saját szavazóbázisának komoly problémái vannak a cigányokkal. További melegjogokat követel, és nem érti, hogy a saját szavazóbázisa ezt túlzásnak tartja. Idegengyűlölettel vádolja a kormányt, és nem fogja fel, hogy a saját szavazói sem akarnak afgán menekülttábort a szomszédságukban. Külföldre szaladgál bepanaszolni a magyar kormányt, és nem érti, hogy ezzel saját szavazóit is megsérti a magyarságukban.

A magyar baloldalt a liberális szellemi holdudvar tette tönkre, és az tartja fogságban ma is. Nem is szabadul onnan, amíg saját, baloldali, szociáldemokrata értelmisége nem támad. Ennek viszont ma még semmi jele.

Bencsik Gábor

A szerző újságíró

]]>www.napigazdasag.hu
]]>

Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: ]]>https://www.facebook.com/flagmagazin]]>
- Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!

www.flagmagazin.hu

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Emberi kapcsolatok (36) Rejtőzködő magyarország (171) Mozaik (83) Jobbegyenes (2008) Történelem (14) Irodalmi kávéház (505) Sport (729) Politika (1578) Életmód (1) Mozi világ (440) Autómánia (61) Heti lámpás (254) Tv fotel (65) Szépségápolás (15) Belföld (6) Gazdaság (657) Alámerült atlantiszom (142) Flag gondolja (33) Tereb (140) Kultúra (6) Mondom a magamét (5229) Vetítő (37) Nagyvilág (1454) Egészség (50) Titkok és talányok (12) Gasztronómia (539)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>