Gréczy Zsolt, ismert DK-s magamutogató belekötött a magyar labdarúgó-válogatottba, hogy milyen sok olyan ember „csinálja” a sikert, aki nem tud magyarul. Felsorolom én is, de a magyar névhelyesírás szerint teszem, direkt: Nego Loic (magyaros, öltözői nevén Lajos), Styles Callum, Orbán Willi és Rossi Márkó.

Igen, abban igazad van Zsolti, nem beszélik a magyar irodalmi nyelvet. De! És itt a lényeg, tudnak küzdeni, kiállni egy olyan országért, ami, lehet, hogy nem hazájuk, nem itt születtek, de szeretik! 

Veled ellentétben, számukra ez nem elképzelhetetlen! 

És kiakadtam azon, hogy lenégerezitek, leangolozzátok, lenémetezitek, ledigózzátok ezeket az embereket, akik a magyar válogatott sikeréért mindent megtesznek. Mindent! Nem tudnak magyarul, és akkor mi van? 

Orbán Willinek ma a német válogatott örülne, ha az ő soraikban játszana. Nem így alakult, úgy döntött, a magyar labdarúgó-válogatott tagja lesz, sőt, kikérte magának, hogy ha magyar színekben játszik, akkor igenis szerepeljen magyarosan a mezén „Orban” helyett Orbán! 

Styles Callumról tudva levő, az angol harmadosztályban játszik, és tudjuk, Rossi megmondta, nem hív be másodosztályú játékosokat. Styles nem harmadosztály-szintű játékos, viszont állandóan játékban van, és csapata a Fradin kívül biztosan megizzasztaná a magyar elsőosztály bármely csapatát. Ráadásul, a magyar válogatottban állandóan egyenletes, jó teljesítményt nyújt. És úgy gondolom, a Barnsley FC-nek is büszkeségre ad okot, hogy olyan labdarúgója van, aki a nemzeti csapatával egyenes ágon jutott ki az Európa bajnokságra. 

Nego Loic szintén évek óta a magyar válogatott állandó tagja. Egyes góljai, és a meccsek után csókolgatja a magyar címert a mezén, miközben a franciának nevezett válogatott egyes tagjai (akik biztosan beszélik az irodalmi nyelvet – Jaj, ne már!) köpködnek a francia himnusz alatt. 

Rossi Márkóról nem is beszélve, aki évtizedek óta a legsikeresebb magyar szövetségi kapitány. Pár szót tud csak magyarul, de ez nem számít! Mindent megtesz a magyar válogatottért. És végre, magyar állampolgárként vissza is tudott szólni nektek, Gréczykéim, leegyszerűsítve: ha nem nekünk szurkoltok, legalább kussoljatok! 

A nyolcéves kislányom tudja, hogy ki az a Szoboszlai, pedig nem én erőltettem. Hanem látja a fiúkat focizni. És itt a lényeg! Ma a nyolc-kilenc-tíz éves kisfiúk nem argentin, portugál, Reál, Barca, Messi, CR mezben fociznak az iskolaudvaron, hanem magyar mezben, sokszor Szoboszlai felirattal. 

Lehet, azt sem tudják, ki volt Puskás, Kocsis, Hidegkuti, Mészöly, Albert, Nyilasi, Détári, de végre van újra egy magyar focista, végre van újra egy olyan magyar válogatott, amire büszkék lehetnek ők is. Öröm látni, ahogy egy magyar válogatott meccs előtt, után, vagy sportnapon ömlenek az iskola felé a meggypiros mezes gyerekek. 

Utóirat: És Gréczy Zsoltikám, a magyar társadalom fociszerető népe (és mi vagyunk többségben – nem három millió, hanem legalább hat millió, aki a babarugdalózótól a 80-90 évesekig magyar mezben „játszik”) küld neked egy faxot! És ez nagyobb, mint a tiéd! 

Csókol benneteket: 

Eleméry T. Olivér