Ma 2019 december 14. Szilárda napja van. Holnap Valér napja lesz.
Akkor és ma: Martonyit a nemi szervét kinn hagyásával interjúvoló norvég tévés

Akkor és ma: Martonyit a nemi szervét kinn hagyásával interjúvoló norvég tévés

Flag

Szöveg méret

5
Átlag: 5 (1 szavazat)
Martonyi megalázásáról...

Az EchoTV Sajtóklub című műsorban említésre került az a fejlődés, amelyet az Orbán-kormány hajtott végre a Martonyi János külügyminiszter által jelképezett teljes szolgaiságtól a holland nagykövetre aljas, a terroristák és a magyar kormány közötti párhuzamra megfelelően reagáló Szijjártó Péter külügyminiszterig.

 Példaként szó volt arról, hogy Martonyi János minden zokszó nélkül folytatta azt az interjút, amelyet a norvég tévés hagyott abba azzal, hogy vécére megy és amikor visszajött, nemi szerve kilógott sliccéből. Az alábbiakban az erről szóló cikk „élvezhető”.

MARTONYI MEGALÁZÁSA

Thomas Giertsen, a norvég TV2 liberális humoristája a norvégiai magyar nagykövetségen keresztül interjúra invitálta az Oslóban hivatalos látogatáson tartózkodó Martonyi János külügyminisztert, hogy csütörtökön sorra kerülő műsorának részeként sugározza a stúdióbeszélgetést. Giertsen a NATO-ról és a kétoldalú kapcsolatokról faggatta a magyar külügyminisztert, amikor, a beszélgetést megszakítva, vécére ment. Amikor visszajött, sliccéből kilógott az, aminek nem ott a helye.

Ennek ellenére leült, tovább folytatta az interjút, mintha minden rendben lenne. A több mint angol hidegvérrel megáldott magyar külügyminiszter „viszonozta” Giertsen „szórakozottságát”. Ő is úgy tett, mintha mi sem történt volna. A tévés ekkor „felfedezte” (az idézőjel a nem igazán naiv norvég sajtóból való), hogy valami nincs rendben és komótosan orvosolta a dolgot. Martonyi János az interjú végén kezet fogott Giertsennel, mintha – így a szenzációról elsőként hírt adó, többszáz ezres példányszámú  Verdens Gang – a legjobb barátok lennének.

A TV2 vezetőjének és a norvég külügyminiszternek más volt a véleménye. Az interjú nem mehetett adásba. Jan Petersen norvég külügyminiszter pedig megmondta keresetlen véleményét a csatorna vezetőjének.

Giertsen a norvég büntetőtörvénykönyv értelmében akár egy év börtönt is kaphat vagy, enyhébb megítélés esetén, igen komoly pénzbüntetéssel sújtható. Elisabeth Ramstad rendőrfelügyelőnő kijelentette: a rendőrség ugyan nem tesz feljelentést, de ha feljelentés érkezik, azonnal teszi a dolgát.

Horváth Gábor külügyi szóvivő viszont kijelentette: fontosabb dolga is van annál, mint hogy egy „idióta tréfával” foglalkozzon.

A botrány már a finn sajtó figyelmét is felkeltette.

Az, ami a nyugati sajtó részéről éri a magyar kormányt és annak tagjait, kezd az elfogadhatóság határán túlmenni. Akkor, amikor a Kontroll Csoport oly nagy vihart látott felmérésben a legkevésbé kormánybarátnak ítélt Adam LeBor az angol nyelvű Budapest Sunban tisztességesen, a közvéleménykutatási adatokra hivatkozva szögezi le hétvégi cikkének első mondatában, hogy „A választásokat a Fidesz nyeri”, a „félhivatalos” bécsi Wiener Zeitung a szocialisták visszatértéről cikkez és Boris Kalnokytól kezdve Reinhold Vetteren át Florence La Bruyere-ig futnak még egy hisztérikus, utolsó kört Orbán ellen a külföldi tudósítók, ahogyan tették az Olaszországon kívüli lapok Berlusconi megválasztása hajnalán, Berlusconi ellen. Csakhogy – e lapok pechére – Berlusconit az olaszok, Orbán Viktort a magyarok választják miniszterelnöküknek.

De visszatérve a norvég esetre: a Bem rakpart nyugodt reagálása megkérdőjelezhető. Az persze, hogy az ügyről a helyi balliberális sajtó mit ír, sejthető. Automatikusan Giersent igyekszik majd mentegetni. Mint állt a külföldi jogsértő mellé a Benes-dekrétumok ügyében is.  De vajon mit szólna ugyanez a sajtó, ha az MTV-ben történik meg ez a párját ritkító gazemberség egy olyan ország külügyminiszterével, amelyik a balliberális sajtó kedvence? Netán annak itteni valamelyik nagykövetével vagy nagykövet asszonyával?

A „világbotrány” és „Magyarország helye nem Európában, hanem az illemhelyen van” címek az enyhébbek közül lennének.

Budapestnek lassan meg kellene tanulnia emancipálódnia. Ugyanis, ha folyamatosan csak mosolyog, és bocsánatot kér, a külföld habituális meghátrálónak tekinti, akin a fegyelmezés olcsón gyakorolható. Mint gyakorolják is Budapesten úgy, ahogyan azt soha nem mernék megtenni Párizsban vagy Hágában. Ahol egy hivatalos külföldi rendreutasítás vagy leckéztetés – még valós indok esetén is – azonnali visszautasítást vált ki.

A magyar külügyminisztérium a Giertsen-botrányon nem mosolyoghat. Nem nyújthat segédkezet saját magaláztatásában,  és – főleg –  nem hívhatja fel keringőre a következő Giertsent.

Lovas István - (Magyar Nemzet, 2002. III. 25)

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Belföld (5) Gasztronómia (539) Rejtőzködő magyarország (171) Autómánia (61) Heti lámpás (221) Vetítő (37) Flag gondolja (33) Szépségápolás (15) Jobbegyenes (1652) Alámerült atlantiszom (142) Emberi kapcsolatok (36) Gazdaság (633) Irodalmi kávéház (474) Egészség (50) Tv fotel (65) Nagyvilág (1440) Sport (729) Kultúra (4) Mozi világ (440) Történelem (13) Mondom a magamét (4152) Politika (1571) Tereb (138) Mozaik (42) Életmód (1)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>