Amit most olvasni fognak, az teljesen abszurd és hihetetlen, vagyis teljesen magától értetődő, hogy igaz. Ugyanis most ezt a kort éljük, egészen addig, ameddig az egész nyugati világ nem lázad fel végre, hogy eltakarítsa a maradékát és az írmagját is mindannak, ami a világunkat a szó legszorosabb értelmében halálra ítéli.

És akkor lássuk!

„Két bécsi férfi megállapodott abban, hogy szerződéses vitáikat az iszlám jog – konkrétan az »Ahlus-Sunnah wal-Jamaah« – alapján rendezik. A magán-választottbíróság az egyik férfi ellen döntött, akit később 320 000 euró megfizetésére köteleztek. A férfi kifogást emelt, azzal érvelve, hogy a saría jog kétértelmű, önkényesen értelmezhető, és ellentétes Ausztria alapvető értékeivel. A sajtóbeszámolók szerint azonban a Polgári Jogi Ügyek Regionális Bírósága (47 R65/25v. ügyszám) helybenhagyta az ítéletet.”

Ez egy rövid idézet az osztrák Exxpress című lap augusztus 18-i számának cikkéből. A cikk címe és felvezetője is eléggé beszédes:

„Botrányos ítélet: Bécsi bíróság érvényesnek nyilvánította az iszlám jogot!

Hihetetlen, de igaz: A Bécsi Regionális Bíróság úgy határozott, hogy a saría jog szerinti választottbírósági ítélet Ausztriában is érvényes. Ebben a konkrét esetben a tét 320 000 euró volt. Az ítélet nagy port kavart – a kritikusok a gát áttörésének nevezik, ami egy veszélyes párhuzamos igazságszolgáltatási rendszerhez vezet.”

Mi tagadás, tényleg ahhoz vezet, ez még egy jogban járatlan laikus számára is elég világosnak tűnik. És a legszebb az egészben a bíróság indoklása, hogy ne mondjam, magyarázata: „A bécsi bíróság világossá tette, hogy nem az ő hatásköre megvizsgálni, hogy mely iszlám jogi szabályokat alkalmazták valójában. Az egyetlen döntő tényező az volt, hogy az eredmény ne sértse az osztrák jog »alapelveit«.

A bíróság így tisztázta, hogy Ausztriában a vagyonjogi vitákban hatékonyan meg lehet állapodni az iszlám jogi rendelkezésekben – függetlenül attól, hogy azok tartalmilag megfelelnek-e az alkalmazandó jognak.”

Jut eszembe: a felvilágosodás és a belőle kinövő liberális polgári demokrácia egyik nagy és helyes alaptétele (volt) a hatalmi ágak szétválasztása – törvényhozói, végrehajtói és bírói hatalom. De ahogy maga a liberalizmus és a hajdanvolt klasszikus polgári demokrácia is önmaga paródiájává vált, úgy lett a normalitás ellenségévé az igazságszolgáltatás és a bírói hatalom is, amelyik egyre gyakrabban hoz szerte a nyugati világban olyan ítéleteket, amelyektől minden normális és istenadta, természetes jogérzékkel bíró embernek kinyílik a bicska a zsebében. Úgyhogy ideje ezzel a „szent tehénnel” is kezdeni valamit…