Ahogy Taguieff megjegyezte, a »modern demokrácia nyilvános terében társadalmi likvidálás megy végbe a vádak legszélesebb körben való elterjesztése útján«. Ezért van, hogy az újságíró pozíciója a legideálisabb az új moralista számára. Itt a vádaskodás azonos a meggyőződéssel, olyan vádaskodás, amelyet egyáltalán nem tesz jóvá egy másik közlés három héttel később, vagy egy helyreigazítás, vagy a szerkesztőhöz címzett tiltakozó levél. A nyilvános denunciálás azt jelzi, hogy megindulhat a boszorkányüldözés. Még ha kevésbé brutális is, a társadalomból való kigolyózás és gyanúba keverés stratégiája nem kevésbé hatékony, mint a represszió régebbi formái voltak… Ugyanaz az újság, sőt ugyanaz az újságíró háboroghat indignálódva az írást fenyegető cenzúra felett (hogy mer valaki a fenntartásainak hangot adni De Sade márkival kapcsolatban), és ugyanakkor cenzúrázhatja egyes egyének gyanúsnak tartott cselekedeteit (hogyan lehet valaki hajlandó kezet fogni Taguieff-fel?).”

Tzvetzan Todorov írta e sorokat az Új moralizmus című művében.

A nyilvános denunciálás és a boszorkányüldözés legújabb áldozata Semjén Zsolt. Semjén eredendő bűne – azon túl, hogy kereszténydemokrata – régebbi időkben gyökeredzik. Ugyanis egyszer azt merte mondani az ország házában, hogy talán nem lenne jó, ha a gyermekeink (a fiúk!) egy szakállas bácsival szereznék első szexuális élményüket. Az új moralisták nagyjából harminc perc múlva kitalálták, hogy a szakállas bácsi a zsidó szinonimája Semjénnél, és ekkor elindult a háború. Todorovtól tudjuk, miért: „A keresztény moralizmustól eltérően az új moralizmus egyértelműen baloldali jellegű. Az abszolút rossz példáját, amire a moralistának szüksége van ahhoz, hogy bírálni tudja mindazokat, akik szerinte túl közel kerültek ehhez, az újabb kori történelemből veszik, s ez a nácizmusban kulminál. Ezt a gonoszt ily módon le lehet írni olyan terminusokkal, mint fasizmus, rasszizmus, antiszemitizmus. Mivel a moralista egy sorba akar tartozni a baloldaliakkal, nem emlegeti a náci bűnökkel egy lapon a kommunista bűnöket. A népirtás kifejezést sosem alkalmazzák azokra a tömegmészárlásokra, amelyekre Oroszországban, Kínában vagy Kambodzsában került sor. A moralista követelni fogja, hogy Pinochetet ítéljék el népirtásért, de hogy Castrót is, azt soha. (…)A fasizmussal való kontamináció előfordul, bármennyi közvetítő lépésre van is szükség egy ilyen kapcsolat létesítéséhez, ami tovább vizsgálható az adott párt [vagy egyén! – B. Zs.] minden ismerete nélkül is.”

Ezért.

S ha szakállas bácsi, akkor szakállas bácsi.

Semjén Zsolt tönkretételének, végleges „kiiktatásának” kísérlete most érkezett el végső fázisába. A besározás megtörtént – most már csak elegendő számú és elég elszánt hiénára van szükség, hogy a „plágium” vádja ráégjen a miniszterelnök-helyettesre.

Elolvastam Semjén doktoriját. Az akkurátus jegyzetekből és belső jegyzetekből teljesen egyértelmű, hogy mikor idéz, mikor támaszkodik más szerző munkájára. Még a létező legnagyobb rosszindulattal és elfogultsággal sem áll meg a plágium vádja Semjén esetében. S a lóláb is kilóg, ugyanis a HVG hiénái túlspilázták a dolgot, mint Merlin a nyúlszörny bemutatását a Gyalog galoppban. Kedvencem, amikor Semjént azzal vádolják, hogy önmagától idéz, illetve amikor arról értekeznek, hogy Semjén nem beszél életrajzában németnyelv-tudásról, mégis egy német szerző németül megjelent művét (is) felhasználja doktorija megírásához.

De mindez nem számít immár.

A nyilvános térben kimondatott, hogy Semjénnek buknia kell.

A hiénák rávetették magukat a sebesült vadra.

Ne hagyjuk Semjén Zsoltot. Ő nem követte el azt, amivel a gazemberek most megvádolták.

És bár a mi lelkünkkel ez nehezen fér össze, ideje elkezdeni doktorikat és diplomamunkákat olvasgatni. Én például kezdek kíváncsi lenni a HVG sajtóbarbárjainak diplomamunkáira. Éppen azért, amit Todorov így foglalt össze: „Moralistának lenni a legkevésbé sem jelenti, hogy az ember maga morális személyiség volna. A morális egyén az életét a jó és a rossz kritériumainak rendeli alá, amelyek túlmutatnak saját személyes kedvtelésein és ezek élvezetén. Az egyén, aki moralista, mások életét veti alá ugyanezen kritériumoknak, de ő maga csak a mások bűneinek a megbélyegzésében jeleskedik, mert a moralista nem fecsérli arra az idejét, hogy azt dicsérje, ami másokban jó, vagy éppen önmagában. Megelégszik a közvetett előnyökkel a maga posztján, mint olyan ember, aki azért felelős, hogy megbélyegezze másokban a gonoszt”.

Ideje felvenni a kesztyűt. Ideje kicsinálni ezeket. A saját módszereikkel.

Bayer Zsolt - magyarhirlap.hu