Ma 2020 július 06. Csaba napja van. Holnap Apollónia napja lesz.
df99167100d0630716a4092eb7018772.jpg

Bayer Zsolt: Sápadtarcúak

Flag

Szöveg méret

5
Átlag: 5 (1 szavazat)

Nézzük először a szociális minisztérium hivatalos honlapját, ahol ez olvasható:„Nagyszerű eredményük és helytállásuk elismeréseként Herczog László szociális és munkaügyi miniszter és Korózs Lajos államtitkár személyesen köszöntötte a Taipeiben zajló XXI. Nyári Siketlimpiáról 2009. szeptember 19-én hazatért sportolókat hétfőn, Budapesten.” 

S aztán nézzük meg gyorsan, mi van a minisztérium ömlengése mögött:

„Lomokat kaptak a siket vízilabdázók edzőjük szerint a szociális minisztériumtól. Azért jutalmazták őket, mert megnyerték a siketek olimpiá­ját. Kaptak műanyag fésűt, tollat, jegyzettömböt, baseballsapkát és ötéves gyerekekre méretezett pólót. Ezt az olimpiai bizottság és Kósa Ádám siket európai parlamenti képviselő is felháborítónak tartja. A minisztériumban nem értik, szerintük igazán szép fogadást adtak a tiszteletükre.”

Itt és most be is fejezhetnénk. Ez a két idézet, így egymás mellett önmagáért beszél. De ezen az oldalon ötezer karaktert kell írni, hát nincs más választásunk, tovább írjuk.

Tovább írjuk a szégyent.

S mindjárt a legelején nyomatékosan leszögezzük: mindez nem is történhetett másképpen.

Ez így természetes, így magától értetődő, így szokványos. Ahogy vagyunk, mindannyian, éppen ennyit érünk a Magyar Szocialista Pártnak és kormányának. Műanyag fésűt, húszforintos tollat, gyerektrikót.



Helóták vagyunk a szemükben, írnám, de mégsem írom. Mert tudjuk, hogy a helóták Spárta állami tulajdonban lévő jobbágyai voltak. Nem rabszolgák, jobbágyok. Politikai joggal nem rendelkeztek, de házasodhattak, és veszély esetén harcolhattak is. Tudjuk, hogy például a plataiai csatában ötször annyi helóta harcolt Xerxész ellen, mint szabad spártai.

Eddig stimmelne is a párhuzam, de mégsem stimmel.

Ugyanis a spártai állam – állam volt. Jól szervezett és működő. A Magyar Szocialista Párt és kormánya pedig legelőször is az államot számolta fel.

Másodszor a spártai uralkodók hazájukat szerető, azért bármikor életüket áldozó vezetők voltak. S most mondják meg, de őszintén, ki az a mai szocialista (én Istenem, ne hagyj el, pláne a szabad demokrata!) garnitúrából, aki összevet­hető lenne mondjuk Leonidasszal? Na ugye…

Tehát a helótahasonlat meg­­bukott.

Maradjunk inkább az első telepeseknél, akik megszállták az Újvilágot. Akik üveggyöngyöket, törött tükröket vittek az indiánoknak. Aztán, mikor elfogyott az üveggyöngy, vittek még tüzes vizet, meg szifiliszt, meg influenzát.

S aki még ezek után is életben maradt, azt egyszerűen lemészárolták. Ha pedig esetleg túltengett bennük a humánum, akkor nem őket magukat mészárolták le, hanem mondjuk a bölényeiket. Azután meg humánusan nézték, ahogy éhen halnak, sőt kis idő elteltével még élelmiszert is osztogattak nekik a rezervátumok sívó homokján. S közben a szívük csordultig telt szeretettel – önmaguk iránt.

Ez volt a világ első igazi holo­kausztja.

Nos, ez a mi hasonlatunk.

Így élünk, éldegélünk mi is, miközben a Magyar Szocialista Párt és kormánya halálra szeret bennünket.

Bennünket, bennszülötteket.

Emlékezzünk csak! Mit is mondott Lamperth Mónika, amikor első, törvényes lázadásunk idején, a 2006-os önkormányzati választásokon ronggyá vertük őket? Azt mondta Lamperth Mónika, párttársait nyugtatandó, hogy senki ne izguljon, hiába nyert mindenütt az ellenzék, a pénzt továbbra is ők fogják osztani.

S így is lett.

Osztják továbbra is – maguknak. (Csak a BKV-tól kisíboltak egymilliárdot, és azt mind-mind szétosztották. S annak jó része úgyis a pártkasszába került, még akkor is, ha ezt soha-soha nem tudjuk majd bizonyítani. De legalább tudjuk…)

S ez csak a BKV.

A MÁV még most van lebukóban. S hol vannak akkor a különböző pártalapítványok, a tanulmányokért kifizetett milliárdok – hol van még az egész aljas, szemét, nyomorult rablás és lopás, amit ezek véghezvittek. S hol van még az, ahogyan megaláztak és megaláznak bennünket naponta… Ahogy lopják a múltunkat, jövőnket, lelkünket, történelmünket.

Hol van még a tengernyi cinizmus és pofátlanság, amelynek nincsen határa, sehol sem…

Jól tudom én, mindehhez képest a siket sportolóknak átnyújtott műanyag fésűk és húszforintos tollak szinte elhanyagolhatók. És mégis: ezekben a fésűkben és tollakban ott reszket minden – minden mocska, szennye, aljassága ezeknek a nyomorultaknak.

Szimbólum ez a néhány fésű és toll, miképpen szimbólum az is, ahogyan a szaktárca szóvivője „nem érti”, mi is a probléma. Hiszen ők „igazán szép fogadást adtak” az olimpikonok tiszteletére.

Igen.

Éppen ilyen szép fogadások közepette adták át üveggyöngyeiket a rabló óvilágiak az újvilági bennszülötteknek. S közben mondtak csupa-csupa szépet és jót, s megígértek mindent.

Aztán jött Wounded Knee. Amikor is 1890. december 29-én, a Wounded Knee patak partján az amerikai hadsereg hetedik lovassági ezrede mintegy négyszáz sziú asszonyt, gyermeket és öreget mészárolt le fényes jókedvében. S a szívük közben nyilván csordultig volt szeretettel…

Mészárlás most nincsen. Legfeljebb, ha szemkilövés. De a cél ugyanaz. És a szemükben ugyanannyit érünk, mint az indiánok a büszke amerikaiak szemében. Néhány szar fésű meg toll: ez jár nekünk.

S bármilyen nehéz, mégis arra kérem most a siket sportolókat, őrizzék meg jól a szociális minisztérium „ajándékát”. Csak azért, hogy majd tudjunk mivel kedveskedni nekik, amikor eltakarodnak végre – a fészkes fenébe.

Bayer Zsolt , magyarhirlap.hu

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Sport (729) Tereb (140) Kultúra (6) Emberi kapcsolatok (36) Egészség (50) Életmód (1) Belföld (5) Szépségápolás (15) Történelem (14) Nagyvilág (1450) Jobbegyenes (1792) Gasztronómia (539) Flag gondolja (33) Alámerült atlantiszom (142) Mozi világ (440) Mozaik (83) Gazdaság (652) Mondom a magamét (4632) Autómánia (61) Heti lámpás (241) Politika (1571) Rejtőzködő magyarország (171) Irodalmi kávéház (489) Titkok és talányok (12) Vetítő (37) Tv fotel (65)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>