A minap megjelent egy hír a Die Presse-ben, és nem vert komolyabb hullámokat. A hír így szól: „A csütörtökön bemutatott 2018-as Integrációs jelentés alapján közel kétmillió bevándorló háttérrel rendelkező ember él Ausztriában. A lakóhellyel rendelkező migráns hátterű személyek aránya a 2008-as 16 százalékról idén mintegy 23 százalékra nőtt.” Ma ott tartunk, hogy minden negyedik osztrák nem osztrák.

Ez a tény ma a brüsszeli bürokraták szerint nemhogy nem baj, hanem egyenesen üdvözlendő! Hiszen így épül a kevert társadalom, így hízik a baloldal és a liberálisok eljövendő szavazóbázisa. Persze, amint a muszlim migránsok elérik a megfelelő létszámot, azonnal saját pártot alapítanak, és majd arra szavaznak, természetesen vallási alapon.

Ugyanis a vallási és nemzeti identitásától már megfosztott, nemi identitásának maradékát pedig éppen elveszítő nyugati társadalomra most zúdul rá az a tömeg, amely vallásában bigott, nemzeti és nemi identitásában pedig megkérdőjelezhetetlen.

Az osztrák példa vészjósló. S e tény ismeretében talán megfejthető, hogy valamivel zsarolják Kurzot, amikor 24 óra leforgása alatt elárul mindent és mindenkit, amit vallott és akit harcostársának nevezett. Megbízhatatlan, gyáva labanc? Az. De akkor is zsarolják. Az osztrák példa persze azt is megmutatja, hogy a határokat meg kell védeni.

Pontosan úgy, ahogy azt Orbán Viktor 2015 óta mondja és teszi. S Orbán azt is mondta: akik NEM tudják megvédeni a határukat, azoknak segítséget kell nyújtani, leginkább a Frontexen keresztül.

Erre jön Merkel, és az élére áll annak, aminek homlokegyenest ellenkezőjét vallotta még fél éve is, és a magyar határt akarja megvédeni a Frontexszel, az egyetlen uniós határt, amely három éve stabilan védve van.

A megzsarolt Kurz pedig visszataszító árulása után nyomban elrohan Merkelhez és Macronhoz, egy követ fújni és látványosan egyetérteni. Ami nem csoda, a történelem arra tanít, hogy mindig az árulásban és a becstelenségben a legkönnyebb egyetérteni. (Aki még e három figura láttán sem hiszi, az vessen egy pillantást Manfred Weberre.) E négy arcból, arcvesztésből pedig erőt kell merítenünk. Például annak kimondására, hogy a mi határainkat senki más nem fogja megvédeni, csak mi.

Amúgy pedig nincs új a nap alatt. Jean Sévillia felmérhetetlen fontosságú munkájában, Az értelmiség terrorizmusa című művében így számol be a hetvenes évek Európájáról: „Üzleti siker – ez most az egyetlen hitvallás.

De Gaulle, akinek vezetése idején az ország mégiscsak virágzott, meg akarta újítani az államot. A nemzetnek, annak sorsának nagyságáról beszélt. A hetvenes évek végén ez a törekvés már senkit nem érdekel. A baloldal vagy a harmadik világgal szolidarizál, internacionalista vagy atlantista.

A jobboldal pedig az Egyesült Államok másolásáról álmodozik. A közeledés még nem szándékos, a pártok közötti ellentét pedig még nagy, de észrevétlenül feloldódik ebben az időszakban, és van valami, ami húsz évvel később egyesíti a jobb- és a baloldalt: a »minden a gazdaság« logikája. A politikaművészet megszűnt, helyébe a piac kultusza lépett.

Franciaország eszméje már nincs divatban.” Nos, azóta eltelt még húsz év. A piac kultuszát felváltotta az „emberi jogok” kultusza, a jobb- és baloldal pedig Nyugaton végképp összeolvadt. Ugyan mi a különbség ma a CDU és az SPD között? Semmi.

Hát teljesen logikus, hogy a Fideszt és Orbánt kell kizárni az Európai Néppártból, hiszen Webert nagyon irritálja, hogy a néppárt ma már csak a Fidesz és még néhány közép-európai alakulat. Amelyekből majd az új Európa fog kisarjadni.

Bayer Zsolt -]]> www.magyaridok.hu]]>