Az első részben tények bemutatásával tártam önök elé, miért ]]>aljas hazugság és rágalom]]> mindaz, amit a feleségemről terjesztenek. Mint írtam, a feleségem bűne pusztán az, hogy az én feleségem. Ezért rágalmazták meg a vérplazma értékesítése ügyében úgy, hogy előtte soha, semmilyen tendert nem írtak ki nagyjából húsz éven keresztül. Míg 2017-től az idei évig kétszer tendereztették meg a vérplazma vásárlását, és jövőre lesz a harmadik kiírás. 

Húsz év alatt egy sem, hat év alatt három – csak hogy világos legyen. S legyen világos az is, hogy feleségem vezetése alatt az OVSZ megháromszorozta a bevételeit – vagyis a magyar állam bevételeit –, továbbá a tenderek kiírásánál arra is gondot fordítottak, hogy kikössék: a győztes köteles a vérplazmából előállított gyógyszerekkel kielégíteni a teljes magyarországi igényeket. Ezek a tények. Ehhez képest megvádolták a feleségemet már mindennel, mutyizással, hűtlen kezeléssel, sikkasztással, s ha már semmi más nem jutott eszükbe, akkor azzal, hogy a tenderen győztes cég tulajdonosa a Szegedi Orvostudományi Egyetemen végzett, ugyanott, ahol a feleségem. Hát persze. Igaz, hat év különbséggel, vagyis nem is ismerhették egymást, arról nem beszélve, hogy ha ismerték volna, az sem lenne baj. S szögezzük le: a feleségem egy egyetemre járt Szent-Györgyi Alberttel és Karikó Katalinnal is – reméljük, ez nem jelenti azt, hogy az OVSZ nem vásárolhat soha C-vitamint vagy hogy bármikor a jövőben nem működhet együtt friss Nobel-díjasunkkal. Majd meglátjuk. Mindenesetre amikor a feleségem az őt ért aljas rágalmak miatt bírósághoz fordult, a bíróság kimondta, hogy ő közszereplő, s mint ilyen, köteles tűrni ezt is.

Hogy egy egészségügyi intézmény vezetője miért és mióta közszereplő, az persze rejtély – hacsak azért nem, mert az én feleségem. (De, igen.)

Már a vérplazma „ügy” során láthattuk, hogy ezeknek elég nehéz a kedvükben járni. Egyszer az a bajuk, ha magyar cég győz a tenderen, aztán az, ha nem magyar. Hogy ez mitől függ? Igazából semmitől, csak attól, kiről is van szó éppen. Aztán egyszer az a baj, ha nem az amúgy nem létező „világpiaci áron” adják el a portékát, másszor meg az, ha a legolcsóbb ajánlatot tevő cég nyer. Figyeljenek!

Az OVSz a vérzsákokat a legjobb – tehát legolcsóbb – ajánlatot tévő cégtől vásárolta meg. És akkor megérkezett a Szabad Európa nevű szennymédia, benne Kósa András, a rágalmazó gazember, és a következőket írta: „Az OVSZ a vérzsákok beszerzésénél az olcsóbb árat tartja a legfontosabb szempontnak. Ez egy speciális piac, egy viszonylag szűk szegmenst takar a gyógyszerészeti eszközökön belül, de így is vannak egymással versengő gyártók. Magyarországra hagyományosan a német Fresenius (érdekes, hogy a cég honlapja szerint 1462-től eredezteti magát), a francia Macopharma és a japán központú Terumo szállít ilyen eszközöket. (Mára mindhárom cég globális multivá nőtte ki magát.) Korábban voltak kisebb-nagyobb szerepben más gyártók is – mint például a Fresenius által 2013-ban megvásárolt Fenwal, a JMS vagy a Grifols – a magyar piacon, de nekik viszonylag rövid volt a pályafutásuk.

Jelenleg az OVSZ-ben a Terumo indiai leánycégének, a Terumo Penpolnak a termékeit használják. Szakmai forrásunk szerint ezzel az a probléma, hogy a nem európai szintű minőségügyi rendszerrel rendelkező indiai gyártó termékének minősége nem homogén, ezért fordulhat elő, hogy a cső átmérője változik vagy nem lehet jól megfogni a tűt.”

De van ennél még sokkal cifrább „ügyünk” is, ez lesz ám az igazi csemege! A történet legelején az Átlátszó nevű rágalmazó gazemberekből álló portált találjuk, akik nagy valószínűséggel Toroczkai Lászlóban látták meg a megfelelő embert, hogy eljátssza a nyilvánosságnak a „nagy botrányt”. Így aztán odaült Toroczkai László a kamera elé, az igazán fogalmatlan, idióta és ostoba, ám annál gátlástalanabb gazemberek magabiztosságával, és bejelentette, hogy az OVSZ-nek a Covid-járvány idején a PCR-tesztek beszerzésére kötött szerződése egyenesen „hazaárulás”. S persze ez a rágalmazó gazember sem felejtette el az egész rágalomcunamit azzal kezdeni, folytatni és befejezni, hogy az OVSZ vezetője az én feleségem.

Nézzük a rágalmakat: az OVSZ felmentést kapott a közbeszerzés alól. A beszerzett tesztek drágák; felesleges volt annyit beszerezni; „közbeiktattak” egy építőipari céget. És akkor nézzük a tényeket:

Ezért: 2020 őszén csak a Vascular Venture Kft. rendelkezett Magyarországon a SARS–CoV–2 diagnosztizálására alkalmas olyan nagy kapacitású automata gépekkel, amelyek napi 12-15 000 vizsgálat elvégzésére is alkalmasak voltak. Ezek a gépek történetesen az OVSZ Köves utcai telephelyén működtek egy másik projekt keretében. 2020 őszén (a második Covid-hullám idején) próbáltak még új gépeket berendelni: az új gépekre 1,5 éves (!) szállítási határidőt kaptak a gyártótól.

A meglévő, vérszűrésére alkalmas rendszer átállítása légúti minták vizsgálatára szűk négy hetet vett igénybe. Ez idő alatt 26 konténer telepítésével felépítették a médiában is elhíresült „konténervárost”. Amellett, hogy a Köves utcai telephelyen létrehozták az operációhoz nélkülözhetetlen fizikai tereket, a működést is meg kellett szervezni, ami nem kizárólag a laborműködés megszervezéséből állt: a megoldandó feladatok része volt például a mintacsomagok elkészítése, azok logisztikája, a beérkező minták logisztikája, IT-rendszer országos kiépítése is.

S ami az egyik legfontosabb kérdés: az OVSZ laborjának beindulása előtti időszakra jellemzően harmincezer forint/vizsgálat árat az OVSZ rendszerével vizsgálatonként 16 400 forintra sikerült csökkenteni (!).

A mintacsomagok elkészítésében három partnerrel dolgoztak: a Máltai Szeretetszolgálattal, a Centrál-Bau Kft.-vel (ez az a bizonyos „közbeiktatott építőipari cég”), valamint a 77-Elektronika Kft.-vel. A Máltaiak és a Centrál Bau 2020-ban negyven forint/darab áron vállalta a csomagok összeállítását, 2021-ben a Máltaiak ötven forint/db-ra emelték az árat. A 77-Elektronika is akkor esett ki a rendszerből, amikor nem tudta negyven forint/darab áron vállalni tovább a munkát. Tehát a Centrál-Bau Kft. maradt mint legköltséghatékonyabb megoldás. A csomagok összeállításáról annyit, hogy meghatározott vonalkóddal ellátott csomagokat kellett készíteni heti hét napban, változó mennyiségekben, a reggel leadott rendeléseknek megfelelően.

Van a mintavételi csomag készítésére vonatkozó leírás, amelyet az egységcsomag készítését végző három cég kapott meg, és szintén készült egy mintavételi csomag tájékoztató, amely a mintavételt és a levett minta csomagolását tartalmazta. A mintacsomagok készítésére egyébként az OVSZ külön, közvetlenül szerződött a mintacsomagolást végző céggel. S e csomagok megléte nélkül nem lehetett volna elvégezni a munkát.

A Covid-laboratórium munkája annak ellenére, hogy számos laboratóriumi munkafolyamat automatizálhatóvá vált a modern készülékek révén, precíz laboratóriumi munkát igényelt, annak érdekében, hogy napi akár 12-15 000 minta befogadására és feldolgozására alkalmas laboratórium lehessen. Az időszakban több mint harminc munkavállaló foglalkozott a Covid-labor működésével, és ebben a számban nincsenek benne a minta szoftveres rögzítését végző OVSZ-es munkatársak és a mintaérkeztetésen foglalkoztatott diákmunkások. A Covid-laborban a minta beérkezésétől számítva átlagosan tíz órán belül megvolt az eredmény. Felhívom a figyelmet arra a tényre is, hogy a labor beindulása előtt átlagosan hat nap volt a leletátfordulási idő, amelyet az OVSZ munkájának köszönhetően sikerült tíz órára csökkenteni. A minimális átfutási idő amúgy a technológiából adódóan 3,5 óra volt. Korlátozott számban, sürgős kérésre egyórás határidővel is tudtak eredményt adni egy eltérő technológiájú qPCR-készülék segítségével.

A labor stabil, megbízható és gyors működésének köszönhetően az ország minden részéről közel kétszáz beküldő volt, amelyek között számos megyei kórház, akut ellátást biztosító intézmény és az OMSZ különböző területi egységei is szerepeltek.

Mindebből, remélem, kiderült, hogy itt komoly szakmai munkára és kivételes emberi teljesítményekre volt szükség ahhoz, hogy olyan rendszert állítsanak fel és üzemeltessenek a lehető legrövidebb idő alatt (szűk négy hét), hogy a Covid-járvány okozta vészhelyzetben megfelelő napi mennyiségben és megfelelő gyorsasággal adjanak megbízható eredményt, s azt az EESZT-be is rögzítsék. Az összes vizsgálatszám kétharmadát végezték az OVSZ telephelyén.

Ehhez képest az Átlátszó, nyomában a 444 meg az összes többi rágalmazó gazember (no és a hülye Toroczkai) ezt írta: „A magyar egészségügyi finanszírozás 2020–2021-ben PCR-tesztelések finanszírozására elvileg alig 5,5 milliárd forintot fizetett ki, de ahogy az Átlátszó írja, az állam ennél jóval többet költött PCR-tesztekre, »csak sajátosan«, mert nem a kórházakat felügyelő NEAK vagy a járványkezelésért felelős NNK szerződött, hanem az Országos Vérellátó Szolgálat. Az OVSZ-nél egyébként évente negyedmilliónál kevesebb véradó jelenik meg, vagyis az egymillió PCR-teszt vásárlása nem tűnik indokoltnak.”

Hogy miért az OVSZ, azt láttuk. S tény, hogy lényegesen olcsóbban, mint akkor bárki más. De ez a kedvencem: „Az OVSZ-nél egyébként évente negyedmilliónál kevesebb véradó jelenik meg, vagyis az egymillió PCR-teszt vásárlása nem tűnik indokoltnak.”

És egy „apróság” végezetül: emlékezzenek csak vissza, hogy a járvány idején ugyanezek a gazemberek naponta megírták, hogy mindenből kevés van: nincs elég lélegeztetőgép, nincs elég teszt, nincs elég vakcina, amikor pedig lett elég vakcina, akkor az rossz vakcina volt, mert orosz vakcina volt, igaz ugyan, hogy a rendszerváltás előtt születettek mind orosz (szovjet) vakcinákkal lettek beoltva minden ellen, és nem haltunk ki, de a Covid alatt hirtelen az oroszok már vakcinát sem tudtak csinálni. S persze a kínaiak sem. Nem csoda persze, tudjuk, hogy Ursula von der Leyen kikkel egyezett meg vakcinaügyben sms-ekben, mely üzenetek aztán el is vesztek. De, ismétlem, akkor mindenből kevés volt. Most meg arról írogatnak égbekiáltó baromságokat, hogy miért rendelt az OVSZ olyan sok tesztet.