Utána meg be is gyűjtik. Szálljunk fel a hülyevonatra az Őrült nők ketrecénél, az egy jó kis megálló, a művész úr is nyilván kedveli. Szóval volt ez a film, ez az Őrült nők ketrece. A zseniális Ugo Tognazzival és Michel Serrault-val.

Két aranyos, szerethető homoszexuálist játszottak, akiket a film végére mindenki a szívébe zárt. Ugyanis nem mentek be a bölcsibe elmagyarázni a kicsiknek, mi fán is terem az ő szerelmük. És a bőrtangás seggüket sem rázták az utcán. És a meséket sem írták át. Fontos dolog az ilyesmi. Ez az alapja annak, hogy senki ne akarjon fóliázni, és senki ne undorodjon. Ezt a határt sokan átlépték. Ezért van a fólia.

Begyűjtés meg nem lesz. Tudom én, hogy marha jó lenne homoszexuális mártírnak lenni, de a mártírsághoz több kell. Ahhoz nem elég a bőrtanga meg a gusztustalanság. Örülök, hogy segíthettem.

Bayer Zsolt - ]]>www.magyarnemzet.hu]]>