Ma 2024 február 28. Elemér napja van. Holnap Anonymus napja lesz.
Bayer Zsolt: Hazudtak nekünk

Bayer Zsolt: Hazudtak nekünk

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Nincsen nagyobb bátorság, mint felülni a bús magyar sors hátára.

Nagy bajban voltam, ugyanis Szerb Antal marslakója feltámadt, beült hozzám a nappaliba, s azt mondta: Budapestet már ismeri, de szeretné megismerni a magyar lelket is most már.

Kapkod az ember ilyenkor, eszébe jut mindenféle, csupa-csupa magyar lélek, de mindegyikről annyit, de annyit kellene beszélni, magyarázni, hogy belefáradnék, s főleg szegény marslakóm fáradna bele. Mert például hogyan magyaráznám meg neki ezt:

A tavasz jött a parttalan időben

s megállt a házsongárdi temetőben.

Én tört kövön és porladó kereszten

Aletta van der Maet nevét kerestem.

Mire a végére érnék, addigra hazamenne.

S akkor felötlött bennem valami. És elővettem Tornyai János Bús magyar sors című festményét, s letettem marslakóm elé.

– Tessék, ez a magyar lélek – mondtam neki. S ő hosszan nézte Tornyai képét. Azt hiszem, megértette.

Megértette, hogy egyszer azt hazudták nekünk, mi kompország vagyunk, ingázunk kelet s nyugat között, holott iszonytató áldozatok árán horgonyozta le országunkat szent királyunk nyugaton, s mi azóta siratjuk szent kelet vesztett boldogságát. Szent kelet vesztett varázsát.

Megértette, hogy a táltos fehér lovat áldoz – még mindig, láthatatlanul, a génjeinkben. De lovaink elszöktek, s azóta nem találják helyüket. Csak állnak, odakint, a pusztán, s elvágynak, egy másik pusztára, egy nagyobb pusztára, vadabb pusztára, ahol elkezdődött minden.

Állnak lovaink a pusztán, a bús magyar pusztán, rokontalanul, egyedül, kitaszítva, s lerázzák hátukról a szelídítőt.

„A magyarok nyilaitól ments meg, Uram, minket!” – fohászkodik Európa, s még mindig, még most is, pedig már nincsenek nyilaink. 

Csak ismeretlen, rokontalan, romló nyelvünk van, amit nem ért meg senki sem.

„Végső rendelkezést tennék: de hát minek?
Nem igen van: miről. S ha volna sincs: kinek.
Nem hagyok örököst… csak egy hű cselédet:
Azt kötöm szivedre – meg a magyar népet.”

»Szeresd a magyart, de ne faragd le« – szóla,
Erejét, formáját, durva kérgét róla:
Mert mi haszna símább, ha jól megfaragják?
Nehezebb eltörni a faragatlan fát.”

És ezt sem értik. Csak a lovaink értik. A halott gazdája mellé heverő huszárló. A szántásba belerokkanó öreg mén. A látását veszítő bányaló. A táltos paripa, ki parazsat eszik.

Mind mi vagyunk. Lovaink vagyunk. Bús magyar sors hordozói. Itt minden generáció tesz egy végső rendelkezést – de hát minek? Hiszen az első rendelkezés ott van szent keleten, ahol nyers húst tettünk lovaink hátára, hogy fel ne törje a nyereg, a nyugat pedig így szólt: a magyarok nyereg alatt puhított húst esznek. Jaj, de hát áldos levest ettünk, porított-szárított húst oldottunk forró vízbe, s most kérhetnénk percentet a Maggitól, de hát minek…

Minek, ha lovunk ott áll a bús magyar pusztán, testtartása, tekintete az örök magyar sors. A bús magyar sors. Így álltunk a Muhi pusztán, a mohácsi s a majtényi síkon, lovaink hátához simulva, kentaurokként várva a halált.
S bújtunk lódögbe, s ettünk lótetemet.

„Százados úr sejehaj, százados úr ha felül a lovára,
Visszatekint sejehaj, visszatekint az elfáradt bakára.”

A visszatekintés. Az a bús magyar sors. S ez tart bennünket életben. Mindenki más körülöttünk előre tekint, előre néz, folyton változik, folyton boldog, mint az idétlen, s majd elpusztul. Mi meg visszatekintünk. Sejehaj.

Jöhet idő, hogy emlékezni
bátrabb dolog lesz, mint tervezni –
bátrabb új hont a mult időkben
fürkészni, mint a jövendőben –?

Mi gondom! – áll az én hazám már,
védőbben minden magasságnál.
Csak nézelődöm, járok, élek,
fegyvert szereztem, bűv-igéket.

Eljött az idő. Ma már nincsen nagyobb bátorság, mint emlékezni. 

Nincsen nagyobb bátorság, mint felülni a bús magyar sors hátára.

Kantározd fel a lovadat, barátom, ott a szomorú magyar pusztában. „Nyergelj, fordulj!”

És a marslakóm eltűnt. Talán ott sem volt. Lehet, magamnak meséltem az egészet, magamat bátorítottam. S jól van ez így.

Bayer Zsolt - ]]>www.magyarnemzet.hu]]>

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Mozi világ (440) Életmód (1) Jobbegyenes (2764) Sport (729) Szépségápolás (15) Nagyvilág (1309) Gazdaság (699) Flag gondolja (36) Mondom a magamét (7429) Heti lámpás (306) Egészség (50) Mozaik (83) Titkok és talányok (12) Kultúra (6) Történelem (17) Emberi kapcsolatok (36) Irodalmi kávéház (535) Belföld (10) Tv fotel (65) Tereb (146) Alámerült atlantiszom (142) Autómánia (61) Vetítő (30) Politika (1582) Rejtőzködő magyarország (168) Nézőpont (1) Gasztronómia (539)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>