Ma 2021 február 28. Elemér napja van. Holnap Albin napja lesz.
3648c949a8aa310b28ffd9a51c04de63.jpg

Bayer Zsolt: A civilekhez

Flag

Szöveg méret

5
Átlag: 5 (1 szavazat)

Igazából persze mindenki civil akar lenni. Mert civilnek lenni nemcsak jó, de a civilség egyfajta morális többletet jelent a mai Magyarországon. És a kétségkívül létező érzés egyszerre jó és rossz. Jó, mert esélyt, informális hatalmat és erkölcsi fölényt biztosít.

Rossz, mert azt jelzi, hogy a pártok és egyéb közéleti szervezetek erkölcsileg erodálódtak. Ezzel – legalábbis egyelőre – együtt kell élnünk.

De mindettől függetlenül a civilség mindenképpen óriási erő. S elsősorban azért, mert a második világháború óta nyugaton uralkodó, s húsz esztendővel ezelőtt a keleti blokkot is legyőző világ- és társadalomfelfogás szerint nincs szükség a klasszikus értelemben vett közéleti szerepekre. Hiába hangoztatja szívesen ennek ellenkezőjét, a nyugati, globális kapitalizmusnak nincs szüksége közéletileg és politikailag aktív polgárokra.

A közéleti és politikai aktivitást éppen ezért pótcselekvésekkel helyettesíti. A politikailag korrekt megnyilvánulási formák mindenekfelettisége, a legextrémebb devianciák felkarolása, támogatása, jogaik középpontba állítása jelenti ma a politikai aktivitást. Aki pedig ezt a status quót felrúgja, nagyon hamar a periférián, rosszabb esetben a megvetettség és elszigeteltség poklában találhatja magát. S a nyilvánosság tereiben nyilvános kivégzések mennek végbe nap nap után, pusztán azért, mert egyes egyének vagy egyes csoportok másképpen képzelik a közéletet, s a felelős polgári magatartást. Így ma még nem illik megkérdőjelezni például a globális világkapitalizmus primátusát. S nemcsak a primátusát, de legfőképpen azt, hogy ebben a rendszerben mi a „létező világok legjobbikában” élünk.

Nem élünk a létező világok legjobbikában. Sőt… A mai élet, a mai létezési formák számos egyértelmű jelét adják annak, hogy „ami van, széthull darabokra”. Mert mindaz, ami van, egyszerűen nem fenntartható, s így egészen egyszerűen nem lehet élni. S ami ennél még riasztóbb: nem is nagyon érdemes. Felelős polgárként és civilként viszont nem elég mindezek deklarálása, azt is illenék felvázolni, van-e valamiféle kiút mindebből, vagy csak várjuk az elkerülhetetlen összeomlást. Az a legfőbb kérdés ma, hogy igaza volt-e József Attilának, amikor ezt írta az Eszméletben: „Csak ami nincs, annak van bokra, / csak ami lesz, az a virág”.

Virág lesz-e, ami lesz, felebarátaim?
S mikor lesz az a lesz?

Nos, civilként ilyesmiken érdemes gondolkodni, s nem szabad megfelelni a korszellem elvárásainak semmilyen téren sem.

Van viszont néhány alapvető kérdés, amit mindjárt a legelején tisztázni kell. Az egyik, hogy mi, civilek, akik most széles egységbe tömörülünk, miképpen viszonyuljunk a kormányzó hatalomhoz. Határozott meggyőződésem, hogy nekünk e hatalom alapvető céljait szükséges képviselnünk, és segítenünk kell azok megvalósulását. Azon egyszerű oknál fogva, hogy éppen a célok tekintetében nincs különbség közöttünk. Pontosan a Békemenet, az elmúlt húsz esztendő legnagyobb civil megmozdulása mutatta meg e tétel igazságát. A „nem leszünk gyarmat” akarása, s a bibói „ahogy lehet” etikájának összekapcsolása, vagyis a realitások figyelembevétele és a járható úthoz való ragaszkodás pecsételi meg ezt a szövetséget.

S e szövetségen kívül kétségtelenül létezik két másik út is: az egyik a szocialisták útja, amely a teljes önfeladás és a gyarmattá válás útja. A másik a Jobbiké, amelyik nem törődik sem az „ahogy lehet” realitásaival, sem a humanitás legalapvetőbb értékeivel és törvényeivel.
Ez a választék. Tessék választani…

Mindezeken túl a civileknek van még egy fontos küldetésük. Nevezetesen az, hogy kilépjünk a hazai keretekből, és megteremtsük azt az európai civil fórumot és együttműködést, amelyik nemzetközi szinten képes egyfelől a társadalmi tudat formálására, másfelől a hatalmak befolyásolására.

Nekünk, magyarországi civileknek Kelet-Közép-Európa a terepünk.

Tudatosítanunk kell, hogy a Nyugat mindig is arra törekedett, hogy egyfelől eltüntesse e térség egyetlen hatalmas és működőképes birodalmát, az Osztrák-Magyar Monarchiát, amely gazdasági és hatalmi versenytársa volt és maradhatott volna, másfelől e törekvéssel párhuzamosan mindig is arra törekedett, hogy a térség népeit egymás ellen uszítsa, s így tegye lehetetlenné az együttműködést.

Mindebből pedig az következik, hogy a Nyugat alkonya idején végre felfedezzük örök egymásra utaltságunkat. Az egykori Monarchia népei, kiegészülve Lengyelországgal, a balti népekkel, Horvátországgal és Romániával, olyan piacot, olyan hatalmas gazdasági potenciált jelentenek, amely bízvást jó eséllyel venné fel a versenyt nemcsak a hagyományos német–francia tengellyel, de az egész világgal.

Különösen akkor – és ez mindenképpen bekövetkezik már a közeljövőben –, amikor a globális kapitalizmus, világpiac és pénzpiacok összeomlanak.

Azok a romok sok-sok mindent fognak maguk alá temetni.
De egy erős és együttműködő Kelet- és Közép-Európát nem lesznek képesek eltörölni a Föld színéről.
Hát akkor most József Attilával végezve: „Ez a mi munkánk, és nem is kevés.”

Bayer Zsolt - magyarhirlap.hu

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Politika (1574) Életmód (1) Tv fotel (65) Mozaik (83) Irodalmi kávéház (505) Szépségápolás (15) Tereb (140) Egészség (50) Sport (729) Emberi kapcsolatok (36) Gasztronómia (539) Vetítő (37) Rejtőzködő magyarország (171) Jobbegyenes (1969) Nagyvilág (1454) Gazdaság (657) Történelem (14) Alámerült atlantiszom (142) Flag gondolja (33) Kultúra (6) Autómánia (61) Mozi világ (440) Mondom a magamét (5133) Titkok és talányok (12) Heti lámpás (252) Belföld (6)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>