Natasha könyvespolca - Otthon sincs biztonságban

Járkált már ösztönös szorongással telve egy idegen épületben?Érezte már azt, amikor belépett egy házba, hogy annak lelke van?Esetleg az is megfordult a fejében, hogy kísértetek lakják?Még soha? Pedig egyes házak különösen gonosznak születnek...

A Washington államban található Rose Red klasszikus kísértetkastély. John Rimbauer seattle-i gyáros és pénzember építette feleségének, Ellennek a XX. század elején. Az európai nemesi kastélyokat másoló épületben az idők során huszonhat ember tűnt el vagy vesztette életét tisztázatlan, bizarr körülmények között.
Rose Redet ma Amerika leghíresebb okkult műtárgyaként tartják számon. Óriási, elvadult birtok veszi körül, állapotát fotók és ceruzarajzok mutatják be a könyvben, viszont nem tudjuk, ki is rajzolta őket. Elképzelhető, hogy ezek Ellen rajzai, ám ez a kérdés is rejtély marad, mint ahogy azt sem lehet tudni, valójában hány szoba van Rose Redben. Egy mondás szerint: "Ha hétfőn 74 szobát számolsz, akkor pénteken már 87 szoba lesz..."
Hogy mindez lehetetlen?
Ez Rose Red!

Kétségtelen, hogy az emberek vonzódnak az olyan, természetfelettinek bélyegzett dolgokhoz, mint a kopogószellemek, a démonok, vagy a kísértet-járta házak. Személy szerint én is imádom ezt a témát - szinte mazochista módon bármilyen, ezekhez kapcsolódó könyvet képes vagyok elolvasni csak azért, hogy utána napokig óvatos léptekkel surranjak és éjszaka kihegyezett füllel, a takaró alatt várjam a rémséges lények ostromát. De hihetetlenül élvezem mindezt.

Így került hozzám a beszerezhetetlennek számító Ellen Rimbauer naplója. Már régóta el szerettem volna olvasni, de szinte sehol sem lehet megvenni - ennek vagy a népszerűsége az oka, vagy az, hogy csak kevés példányt gyártottak belőle. Éppen ezért -ismét- a moly.hu-n kértem segítséget és mártinak köszönhetően kölcsön is kaptam egy példányt. (Ezúton is köszönöm Neki!)

A könyv Ellen Rimbauer naplórészleteit tartalmazza, melyet helyenként a szerkesztő, Joyce Reardon szakít félbe a megjegyzéseivel. Már az is a sorsnak tudható be, hogy hogyan került a paranormális tevékenységek szakértőjének, Reardonnek a birtokába a fiatalasszony naplója: egy árverésen bukkant rá, de egy ideig nem is tudta, mekkora kincset tudhat a magáénak.

A memoárnak két főszereplője van: Ellen, kinek szoknyapecér férjéhez és a saját szexualitásához kapcsolódó ellenérzéseit nap, mint nap le kell győznie; illetve maga a ház, Rose Red, ami egy kiszámíthatatlan nőszemélyként rongybabásat játszik a benne élőkkel. Azt viszont egyáltalán nem lehet tudni, hogy a háznak, vagy magának a háziasszonynak tulajdoníthatóak a gyakori eltűnések, gyilkosságok, vagy a felbukkanó szellemek.

A mű nagyon jól sikerült: a naplóbejegyzések által szinte a házban élőnek érezhetjük magunkat, annyira közelinek tűnnek ott történtek - pedig nem is gondolnánk, hogy egy huszadik század elején írott napló így el tudja varázsolni az olvasót. Ráadásul tényleg megtörtént minden, amit csak olvasni lehet benne!

Elvileg. És az alábbi bejegyzést csak az olvassa tovább, aki meg akarja tudni az igazságot. Mint kiderült, sem a Rimbauer család, sem Rose Red, sem Joyce Reardon nem létezik. Ugyanis a könyv és az egész történet csak egy marketingkampány része. 2000-ben Ridley Pearson írta meg a könyvet azért, hogy megalapozza a 2002-ben debütáló, Stephen King nevével fémjelzett televíziósorozat rajongótáborát. Ezzel nem árt, ha tisztában vagytok, mivel én ezt csak a mű elolvasása után tudtam meg és egy szempillantás alatt kipukkant a napló iránti fanatikus rajongásom buboréka. De ez még nem jelenti azt, hogy ne tetszett volna, csak más, ha az ember azt hiszi, hogy tényleg megtörtént.