Ma 2020 október 22. Előd napja van. Holnap Gyöngyi napja lesz.
250a7c0c71bf93d3205749ff0eeeedae.jpg

Amikről még nem, pedig kellett volna [Csak röviden]

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

...avagy nyári olvasmányélmények, amikről valószínűleg nem lesznek hosszabb értékelések.

Lucien szereti a nőket és a férfiakat is. Megdugni. Már ha halottak. Ha még nem azok, azon fantáziál, hogy milyen szexisen lógnának a kötélen, vagy milyen más gyönyörű borzalom történne a kiszemelttel - és aztán hogy lehetne a szerelmese. A kötet nem feltétlenül arra van kihegyezve, hogy az olvasó megbotránkozzon magától, a nekrofiltól mint élő és lélegző embertől, hanem merüljön el a titokzatos férfi gondolataiban és szerelmi vágyaiban. Miután megnéztem az általam fantasztikusnak tartott ]]>Nekromantikot]]>, kötelezőnek éreztem beszerezni a már korábban is kinézett könyvet. Nem csalódtam attól függetlenül, hogy nincs valami nagy sztorija. Csak "beteg" elméknek ajánlom.

(A nekrofil, 7/10, Polgart)

 

Ha létezik olyan könyv, amit direkt a nők megsiratása érdekében írtak, a Komfortos mennyország a tökéletes példa rá. Susie-t megölték, felkerült a mennyországba és nagyjából végig arról szól a történet, hogy élik tovább a földön maradottak az életüket - a család, a majdnem pasija és a hozzá közelállók. Az írónő nagy valószínűséggel megrendíteni és elszomorítani akarta az olvasóit, nem lehangolni. Csakhogy ha érzéketlen paraszt vagy (mint én), akkor szerintem lehangolónak és unalmasnak fogod tartani a regényt annak ellenére, hogy már filmet is készítettek belőle.

(Komfortos mennyország, 5/10, Cartaphilus)

 

Egy értékelés keltette fel a figyelmemet A graffalóra, amiben három-négy éves gyerekeknek ajánlották a kötetet. Pont jó nekem! -kiáltottam és így is lett: gyönyörű rajzokat és vicces mesét rejteget az aranyos borító. A történetet egy mondatban úgy tudnám összefoglalni, hogy a kisegér, aki graffalót kiáltott (igen, az ismert farkasos/tigrises történet jutott eszembe, miközben olvastam). A pontlevonást a helyenként furcsa fordításért, a rövidségéért (kb. tíz perc alatt kiolvastam) és a mese második feléért kapja, ugyanis ez a rész túlságosan emlékeztet egy viccre. Vagy hasonló állatmesére, vagy mire.

(A graffaló, 8/10, Jonathan Miller)

 

Anno ezt írtam róla, közvetlenül a kiolvasása után:

"Teljesen átlagos "thriller". Mostanában nem azon van a hangsúly, hogy elraboltak valakit és a gonosz gonoszkodik vele, hanem hogy az áldozatnak újból szembe kell néznie a pszichopatájával, illetve egy másik gonosszal – ld. A tanítvány, ahol detto ugyanez volt a helyzet, csak abban nem volt riportercsaj. Azért írtam idézőjelben a thriller jelzőt, mert semmi újdonságot nem tartalmazott, ergo egyáltalán nem féltem.
Egyszer meghalhatna végre az ártatlan túsz, mert mindig a sokkal agyafúrtabb, gonoszabb és érdekes elkövető hal meg. Szemétség."

Mostanában néztem a polcomon, hogy ki kéne végre olvasnom, és csak később döbbentem rá, hogy ezt már kiolvastam. Szerintem ez sokat elmond arról, mennyire emlékezetes.

(A fúria, 5/10, Ulpius-ház)


 

Natasha
Szerző a Flag Polgári Műhely tagja
]]>http://biblioteka.freeblog.hu]]>   

 

 

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Életmód (1) Mondom a magamét (4868) Egészség (50) Vetítő (37) Tv fotel (65) Történelem (14) Emberi kapcsolatok (36) Irodalmi kávéház (491) Autómánia (61) Jobbegyenes (1872) Politika (1571) Mozi világ (440) Tereb (140) Mozaik (83) Rejtőzködő magyarország (171) Sport (729) Heti lámpás (244) Gazdaság (652) Kultúra (6) Nagyvilág (1452) Alámerült atlantiszom (142) Flag gondolja (33) Szépségápolás (15) Belföld (5) Gasztronómia (539) Titkok és talányok (12)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>