Ma 2024 március 28. Gedeon, Johanna napja van. Holnap Aguszta napja lesz.
94fc2eca568cbe8dcff2da5bdec91b9c.jpg

A fotel

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Sok érdekes ember megfordult Klein úr antik bútorkereskedésében. A szegény vattacukor árustól, a híres ügyvédig, a társadalmi ranglétra minden fokáról jöttek ide emberek.

Sokan jöttek vásárolni, de volt aki csak nézelődni tért be ide, mert a sok szép, érdekes bútor olyan hangulatot teremtett ebben a kis kereskedésben, hogy egyszerűen jó volt ide bejönni. No, és nem is beszélve a drága jó Klein úr érdekes történeteiről, amelyeket egy jó meleg tea mellett mesélt el oly sok estén, nekünk, gyerekeknek.

Így huszonnégy év elteltével is jó érzésem támad, ha azokra a meghitt estékre gondolok. Odakint esett a hó és borzasztó hideg volt, de Klein úrnál mindig ropogott a tűz a kandallóban és mindig volt jó meleg jázmintea. Nagyon sok minden volt a boltban, az apró értéktárgyaktól, a fali órákon keresztül a nagyobb bútorokig, szinte minden. Emlékszem, volt egy hatalmas íróasztal igazi tölgyfából, meg volt egy gyönyörű szép faragott komód. Na, és a kedvencem, az a nagy, széles karfájú, XVII. Századi fotel. Nagyon szerettem benne ülni, olyan magabiztossá váltam, amikor benne ültem. Hiába mesélt akkor nekem Klein úr a hétfejű sárkányról. Úgy éreztem, hogy nincs az a sárkány, akit én nem tudnék legyőzni, ha az én fotelemben ülök. Szóval, nagyon szerettem azt a fotelt.

Ám, egyszer bekövetkezett a tragédia, amitől mindig rettegtem, megvették a fotelt. Sose felejtem el azt a napot. Éppen az iskolából tartottam hazafelé, amikor megláttam, hogy egy nagy kocsi áll a Klein úr boltja előtt. Én azon nyomban odaszaladtam és akkor vettem észre, hogy a nagy kocsin már rajta van az én fotelom. Majdnem megszakadt a szívem, emlékszem, napokig sírtam utána. Ezt követően többet már nem mentem a Klein úr antik bútorkereskedésébe. Megsértődtem. Nem tudtam megérteni, hogy is tehetett ilyet, hogy adhatta el az én fotelomat.

Azóta eltelt huszonnégy év, és úgy két hónapja a következő eset történt. Estefelé sétálgattam a városban, nézegettem a kirakatokat és az egyik kirakatban, mit ad isten, éppen egy bútorüzlet kirakatában, megpillantottam Őt, az én XVII. Századi fotelomat, azzal a nagy széles karfájával. Azon nyomban bementem az üzletbe és végül, hosszas győzködés után sikerült rábeszélnem a tulajdonost, hogy adja el nekem azt a vén fotelt a kirakatból.

Így került hát hozzám, ennyi idő elteltével az én gyermekkori kedvenc fotelom. Azóta a dolgozószobám legszebb dísze. S van még egy pozitívuma annak, hogy végre hozzám került: Nem félek a sárkányoktól!

 

Csépányi Balázs

 

Hozzászólások

nawesh
2016-01-28 13:27
Egy ideje nem olvasom a bayer írásokat. Erről a szörnyű cikkről is úgy értesültem, hogy Apáti István válaszát olvastam el először.

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Gazdaság (702) Mozi világ (440) Belföld (10) Titkok és talányok (12) Tv fotel (65) Irodalmi kávéház (537) Kultúra (6) Sport (729) Tereb (146) Jobbegyenes (2778) Gasztronómia (539) Mozaik (83) Autómánia (61) Emberi kapcsolatok (36) Heti lámpás (310) Szépségápolás (15) Életmód (1) Politika (1582) Mondom a magamét (7501) Nagyvilág (1309) Egészség (50) Történelem (17) Flag gondolja (36) Alámerült atlantiszom (142) Vetítő (30) Nézőpont (1) Rejtőzködő magyarország (168)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>