Hoz-e jót a globális gazdaság a szegény országoknak?

Az Egyesült Államok stratégiai elemző műhelyeiben is sorra megvitatják a jövendő lehetőségeit, így az Amerikai Hírszerzési Tanács által készített prognózisokat.

Az Egyesült Államok egyik vezető hírszerzési központja által 2020-ra adott előrejelzés azzal számol, hogy új globális hatalmak emelkednek fel Ázsiában. Kína és India erősödése hasonló a Németország XIX. századi egyesítését követő, valamint az Egyesült Államok XX. század elején induló felemelkedéséhez.

Nagy kérdés, hoz-e jót a globális gazdaság a szegény országoknak, miként az is, hogy milyen mértékben írja át Ázsia a globális piacgazdaság játékszabályait. A világgazdaság egyre nagyobb lesz, miközben tágul a rés gazdagok és szegények között; országokon belül és azok között is. 2000 és 2020 között a világgazdaság 80 százalékkal lesz nagyobb, és a globális átlag-GDP felével nő két évtized alatt. Gyors marad a gazdasági fejlődés, de ennek haszna egyenlőtlenül terül szét a világban. Azok nyerik a legtöbbet, akik a leggyorsabban és legszélesebb körben veszik át a legújabb technológiákat. De meg lehet-e előzni, s ha nem, kezelni lehet-e majd a pénzügyi válságokat?

Egyre több lesz a globális cég, miközben Ázsiában a két nagy mellett még más közepes méretű államok felemelkednek. Kína és India technológiai nagyhatalommá válik, sok új kutatás-fejlesztési eredménnyel és azok gyors gazdasági alkalmazásával. Sőt, még a szegény ázsiai országok is képesek lesznek az új technológiák átvételére, ami gyorsítja növekedésüket, viszont nem érik el a két nagy dinamikáját. Kérdés, mindez békésen megy-e végbe. Gyorsul Európa és Japán öregedése is - ők hogyan kezelik majd a bevándorlást, hogyan teszik rugalmasabbá a munkaerőpiacokat, és mi lesz a jóléti állammal? Szuperhatalom lesz-e az Európai Unió?

Az előrejelzés szerint az energia kereslete és kínálata egyensúlyban lesz, de időnként válságok léphetnek fel a termelő államok politikai felfordulásai miatt. Ez különösen áll az olajra; az előrejelzés itt nagyobb feszültségeket vár, mint a többi nyersanyag és energiahordozó esetében. Egyre erősebbek lesznek a nem állami szereplők, különösen a régi és új globális cégcsoportok - vajon hogyan viselik el ezt a nemzetállamok és a nemzetközi szervezetek?

Az új technológiák egyre gyorsabban terjednek el a globális gazdaságban, de ezek feloldják-e a ma is létező erkölcsi problémákat? Vagy újabbakat hoznak létre? A környezeti és etikai szempontok mind erősebben áthatják a közvéleményt, a médiát és az üzleti életet.

Valószínűtlen egy új nagy háború, ám hol rejtve, hol nyíltan folyik a harc a globális erőforrásokért: a nyersanyagokért, az energiáért, a tehetségekért, a piacokért és sok minden másért. Az előrejelzés végül levonja a következtetést, hogy az Egyesült Államok marad a globális tér vezető gazdasági, technológiai és katonai szereplője, ugyanakkor kérdéses, képes-e megőrizni előnyét a tudomány és a kutatás-fejlesztés területén.

Mivel nem foglalkozik az amerikai prognózis? Az oktatás, az egészségügy és a kultúra nem szerepel az előrejelzésben, ez pedig furcsa fehér foltot eredményez. Az ázsiai gazdaságok felemelkedése főként az emberek, a munkaerő jó képzettségén és szorgalmán alapszik, ami a sajátos ázsiai kultúrára, vallásra, családi közösségre és oktatásra épül. Amerika viszonylagos térvesztése jelentős részben az oktatási rendszer gyengeségeihez köthető: vak, aki ezt nem látja. A jelentés nem foglalkozik a környezeti és a klimatikus változásokkal és ezek globális eloszlásával, vagyis: hol lesz szárazság és sivatagosodás? Hol lesz érezhetően melegebb vagy hidegebb? Ezek jelentős hatással lehetnek az emberek életére, a gazdaságra, így a politikára is. Nincs technológiai előrejelzés: hol lesznek áttörések, mi avul el, ki nyer az új technológiákkal, ki veszít? Nincs vallási prognózis, miközben századunk egyik rejtett ereje a hit. Nincs előrejelzés a katonai erőre és a lehetséges konfliktusok földrajzi elhelyezkedésére. Nincs "biológiai" felmérés a várható életkor, a nagy betegségek és a gyógyítási esélyek alakulásáról.

Mindez talán nem is maradt ki, csak nem látható, mint a kerék küllői közt a levegő.

Matolcsy György, hetivalasz.hu