Két évtizede a maihoz hasonló dilemma előtt állt Németország: a német érdekek mozgassák-e döntéseit, vagy Európa jövője? Az akkori válságra a német vezetés kettős választ adott: rövid távon nem segített, mert nem csökkentette a kamatlábakat és nem vállalt magasabb inflációt, de 1992-ben áldását adta az euró 1999-es bevezetésére. Szerzőnk szerint most is a németek kezében van Európa és az euró sorsa: eurókötvények bevezetésével a gyengébb államok mögé kellene állnia, vállalva a magasabb inflációt.

A másik mentőangyal - szerzőnk szerint - az Európai Központi Bank lenne: az eddigi 1700 milliárd eurón túl pénzt kellene teremtenie állampapírok vásárlásához, az eurózóna bankjainak feltőkésítéséhez és a kisvállalkozások közvetlen hitelezéséhez.

A válságban lévő déli eurózóna-államoknak rendbe kellene tenniük büdzséiket, mert óriási a kiadásokkal való pazarlás és az adóeltitkolás miatti bevételkiesés. A görög, olasz, spanyol és portugál munkaerőpiacok rugalmatlanságát is oldani kell, mert e nélkül a feltőkésített bankokból nem megy ki a pénz a vállalkozásokhoz, így magas marad a munkanélküliség. Az EU döntően a költségvetési hiányok lefaragására összpontosító politikája hibás, mert a kisebb kiadás miatt állandósul a recesszió, így csökken a költségvetések bevétele és tovább nő az államadósság.

De mi lesz velünk, eurózónán kívüli EU-tagokkal? Legnagyobb gazdasági partnereink euróövezeti tagok: ha ott állandósul a válság, mi is bajba kerülünk. Mit tehetünk? Adhatunk tanácsokat az euróövezetnek, hátha megfogadják. Elmondhatjuk, hogy a pénz válsága mögött a gazdasági szerkezet válsága áll. A déli sáv satuba került: iparuk sem a németekkel, sem Kínával nem bírja a versenyt. Újraiparosításra lenne szükségük, de ehhez nekik erős az euró. Az eddigi hiteleket a szolgáltatások és az infrastruktúra fejlesztésére költötték, de nem nyitottak a globális piac felé: nem náluk nyaral a kelet-ázsiai és az amerikai középosztály. Közös euróövezeti gazdaságpolitikára lenne szükségük: közös pénzügyminisztériumra és költségvetésre, közös gazdasági és K+F minisztériumra, közös tervhivatalra és tervezésre.

Mit tehetünk mi? A legfontosabb, hogy kiaknázzuk a gazdaságpolitika szabad alakításának lehetőségeit. Éljünk azzal az előnnyel, hogy nem vagyunk euróövezeti tagok! Saját receptünk szerint állítjuk be a fenntartható államháztartást, okos eszközökkel csökkentjük az államadósságot, jó adóreformot hajtunk végre, élünk az önálló monetáris politika eszközeivel, rugalmas munkaerőpiacot építünk, teljes keleti nyitást hajtunk végre, összekötjük egymással a térségi és nem eurós gazdaságokat. Az unión belül és kívül új gazdasági és pénzügyi szövetségeket hozunk létre. Gyorsan növeljük versenyképességünket, ezzel a fejlett uniós gazdaságok - elsősorban a német, osztrák, északolasz és skandináv térség - számára fejlesztési alternatívát adunk: hozzák közelre és ne távolra vigyék új beruházásaikat.

Esélyünk az, hogy olyan fegyelmezettek leszünk az állami pénzügyek terén, mint az északiak, és olyan vonzóak a reálgazdaság terén, mint az ázsiaiak. Ehhez alacsony deficit és csökkenő államadósság, magas növekedés és növekvő foglalkoztatás vezet el.

Megyünk előre.

Matolcsy György - hetivalasz.hu