Ma 2020 január 20. Fábián, Sebestyén napja van. Holnap Ágnes napja lesz.
026ef9ac989569645a83f5908a586c5c.jpg

Energiapóráz

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Van egy gyakran használt kifejezésük a környezetvédőknek: energiapóráznak nevezik a nagy közműszolgáltatók gyakorlatát, amellyel először a mindennapok elengedhetetlen kellékeivé teszik a termékeiket, majd miután az ember (az itt-ott jelentkező kamu versengés ellenére) nem válogathat a víz- és gázcsövek meg a villanyvezetékek között, kényük-kedvük szerint emelik az árakat.

Így lett a régebben említésre sem méltó víz- és csatornaszámlából és az alig észrevehető villanyszámlából egy hétköznapi család számára éppen csak hogy kifizethető tétel. Hogy egy-egy lakótelepi lakás az átlagnyugdíjjal vetekedő távfűtésszámlájáról már ne is beszéljünk....

A Horn-kormány alatt indult és egészen a Bajnai-kabinet bukásáig tartó közmű-privatizáció tapasztalata cáfolhatatlan bizonyítékot adott, hogy a multik semmivel sem nyújtanak jobb szolgáltatást, mint a korábbi állami vállalat, ellenben azt jóval drágábban teszik.

Kiderült az is, hogy aki a lakossági piacon egyszer pozíciót szerzett, gyakorlatilag azt csinál, amit akar. Onnantól a szolgáltatási díjak emelésének kizárólag valamiféle, csak a multicégek boszorkánykonyháiban ismert pszichológiai doktrína szab határt, amit leginkább az orrba vágás képleteként lehetne meghatározni. Azaz pontosan akkora legyen a számla, hogy a többség még valahogy ki tudja pengetni. Mégiscsak rosszul néz ki egy vérző orrú területi igazgató meg a kiégett ügyfélszolgálat. Valószínűleg a fényes Párizsból a barátságtalan budapesti irodába érkező multihelytartót is azzal bocsátja útjára a főnöke, hogy „még egyszer mondom, Lütyő barátom, nagyon figyelj a birkaindexre”.

Egy patrióta, a nemzetéért valamit is tenni akaró kormány tehát azon igyekszik, hogy ezektől a kötelékektől megszabadítsa a választóit és helyreállítsa a régi rendet, amikor a közmű valóban a köz tulajdonában volt. Érje el továbbá, hogy a szolgáltatási díj valamiféle korrelációt mutasson a valóságos költségekkel.

A Fővárosi Közgyűlés kormánypárti többsége tegnap nagy lépést tett a szabadság kapuja felé. A Fővárosi Vízművek reprivatizációjával leakasztotta választói nyakából a pórázok egyikét. Ezentúl nem Nicolas Sarkozynél, Angela Merkelnél vagy a Kereskedelmi Világszervezetnél kell panaszkodnunk, ha sokalljuk a húszezer forintos vízszámlát, hanem elég lesz csúnyán néznünk képviselőinkre. Mégiscsak elérhetőbbek ők, mint a kinti topmenedzserek, és talán az is fontos nekik, hogy legközelebb is kiérdemlik-e majd a voksunkat vagy sem (ami viszont a Kereskedelmi Világszervezetet a legkevésbé sem érdekli).

Sok külső és belső gonddal kell ma megküzdeni, és a polgári kormányzás is hozott néhány (khmm) nem várt meglepetést, de azért a tegnapi döntés jelzi, ki kicsoda ebben az országban. Ne feledjük Bajnai Gordon remek teljesítményét, amikor 2009 októberében arra használta fel a Nicolas Sarkozy államfőnél tett látogatását, hogy a fővárosi vízmű-privatizációban is érintett francia Suez érdekében bemártsa Páva Zsoltot, Pécs jobboldali polgármesterét. Emlékezetes, Páva bűne az volt, hogy megelégelte a drága és sokat bírált szolgáltatást, és egy huszáros lépéssel visszaszerezte a városi vízmű irányítását. Bajnai akkor odáig ment, hogy a Suez vezetőinek személyes közbenjárását is felajánlotta a magyar választók és Pécs polgármestere ellenében. A maga szempontjából persze nem tett semmi rendkívülit, csak folytatta a nagy elődök hagyományát. Hogy ne hánytorgassuk fel unos-untalan a diktatúrabeli kollaborációt, emlékezzünk csak a paksi atomerőművet meg a fél országot a franciáknak kiárusító Medgyessy Péterre vagy a balliberális kormányok többi francia–orosz–német lobbistájára (a hely még a jól ismert, nagy ügyek felsorolására sem lenne elég.)

Budapest jobboldali vezetése ugyanakkor hálátlan lépést tett: a főváros nagy pénzügyi problémái ellenére a jövőbe fektetett be. Az önkormányzat büdzséjéből 15,1 milliárd forintot vesz most ki, hogy a következő tíz évben ne kelljen 49 milliárd forintot (!) fizetni a francia-német konzorcium parádés közreműködéséért Budapest ivóvízellátásában. Ez az, amire a balliberálisok sosem voltak képesek, és nagy kérdés, hogy a választók megértik-e: ma azért nélkülözünk, hogy öt-tíz év múlva jobb legyen.

Ám a ciklus végén csak akkor vághatjuk a mafla, mocsárlecsapolós pannon puma arcába, hogy „rosszul tudod, haver, az állam igenis lehet jó gazda”, ha a visszaszerzett vagyontárgyak valóban jó kezekbe kerülnek. Ha a közvagyonból nem csipegethetnek a múlt oligarchái, és nem fedik el többé a gazdálkodás közérdekű adatait az üzleti és a banktitok hamis hivatkozásával.

Huth Gergely - magyarhirlap.hu

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Mondom a magamét (4243) Egészség (50) Életmód (1) Vetítő (37) Alámerült atlantiszom (142) Sport (729) Gazdaság (634) Mozi világ (440) Mozaik (42) Politika (1571) Nagyvilág (1443) Flag gondolja (33) Autómánia (61) Heti lámpás (227) Tv fotel (65) Irodalmi kávéház (476) Történelem (13) Rejtőzködő magyarország (171) Kultúra (4) Szépségápolás (15) Gasztronómia (539) Belföld (5) Tereb (139) Jobbegyenes (1668) Emberi kapcsolatok (36)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>