Ma 2024 március 29. Aguszta napja van. Holnap Zalán napja lesz.
1f587dca97edd8d2848829937abf3e88.jpg

Boros Imre: Jó lesz vigyázni!

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

A múlt év eleji pénzpiaci ítéletidő után lassan csillapodni látszott a haragos pénztenger. Hamar feledhető lett a 324 forintos euróárfolyam, de esni kezdtek a hazánk adós­ságait terhelő pénzpiaci hozamok is.

A balliberális vélekedés szerint merő fantaziálás bármi oksági kapcsolatot sejteni a 2012 év eleji ellenzéki nekibuzdulás – emlékezetes performance az Opera előtt –, s az utána következő pénzpiaci égzengés között. A magam részéről mégis sejteni merészelem, hogy volt közöttük kapcsolat, mint ahogy a 2012 januári békemenet és a hazánkat érintő pénzhisztéria csillapodása között is jól kitapinthatónak vélem az összefüggést. A 2012-es esztendő aztán jórészt arról szólt, hogy folytak-folydogáltak hazánk tárgyalásai az IMF–EU kettőssel, bár a felek két malomban őröltek akkor, s őrölnek ma is. Amit mi kérünk azt ők nem akarják megadni nekünk, amit viszont valóban adni akarnak, arra úgy van szükségünk, mint púpra a hátunk közepén. Emlékezzünk csak, akkor a jegybank függetlenségétől volt hangos a kommunikációs csatatér. Minden törvényhozói mondatot, amiben szerepelt valamilyen módon a jegybank, az intézmény függetlenségének durva megsértésekén értelmezett a balliberális oldal.

Úgy ájuldoztak  megmondóembereik ha a jegybank került szóba, mint amikor a históriabeli Döbrögi uraság lúdról, vagy akár csak lúdtollról hallott. Tiltakozásuktól volt hangos a média, mondván ne esküdjenek fel a magyar alkotmányra a tisztségviselők, ne vonjuk össze a jegybankkal a pénzügyi felügyeletet! Egyáltalán nem zavarta őket, hogy az EU is az összevonást tervezte, mint ahogy azt tervezte korábban a hazai szoclib kormány is. Továbbá tiltakoztak a harmadik jegybanki alelnöki poszt megteremtése ellen is, félve attól, hogy a „magyar kormány képviselője ott fog kémkedni a magyar jegybank háza táján”. Emlékezetes, hogy minden között azt tekintették a legdurvább sérelemnek, a jegybanki függetlenség sárba tiprásának, amikor a kabinet havi nyolcmillióról „koszos” kétmillióra mérsékelte Simor elnök fizetését. Szakmai érvekkel is előálltak a nagy tiltakozásban, követelve, hogy a jegybanknak ne legyen más dolga, csak kövesse az inflációs célt, és ennek egyetlen eszköze létezik csupán, a minden konkurensünknél magasabb és messze az infláció feletti jegybanki vezető kamat. (Az infláció ettől még persze simán felpörög.)

Gazdasági élénkítést segítő, vagy a pénzpiaci spekulációval szembeszálló jegybanki akciókról pedig szó sem lehet! Képzeljük, teszik hozzá, számos unióbeli jegybank van, amelyek nem így cselekszenek, de azok szembe is mennek a forgalommal, balra hajtanak, noha jobbra kellene hajtani ezen az országúton. Ma is így vélekednek a jegybank kamatdöntő testületének belső tagjai, mindenekelőtt az elnök és két helyettese, amikor a pénzpiaci hiteleink drámai hozamcsökkenése ellenére is rendre ellene szavaznak a kamatcsökkentésnek. Elemzőiket valószínűleg erős szalmiákkal kellett élesztgetni, amikor értesültek, hogy a százszázalékos állami tulajdonú Eximbanknak az érvényes jegybanki alapkamat alatti hozamszinten kínáltak több mint kétmilliárd dollár hitelt, pedig csak 300 milliót akart eredetileg kölcsönvenni. Ők ugyanis a tranzakciót kísérleti léggömbnek tekintették, amit úgyis kidurrantanak, és majd az állam is okul belőle, mondván nincs még keresnivalója a „piacon”.

A diáklázadás körüli kormányzati bizonytalankodás azonban az év végére új távlatokat nyitott a „demokratikus ellenzék” és a pénzpiacok új egymásra találásának. Ezúttal szerencsére csak a forint piacán. Az elemzők már 300 forintos eurót láttak. Ami azonban történt nem több egy botcsinálta összeesküvésnél, aminek azonban nagyon tanulságosak a számszaki részletei. Az MNB adatai szerint december 12-én az euró árfolyama 282,50 forinton állt, miközben az MNB-számlákon jegybanki alapkamatért 4190 milliárd forint kereskedelmi banki pénz rogyadozott. December 19-re az árfolyam 287,50 forintra romlott, közben ugyanez a pénzkészlet már csak 3901 milliárd forint volt, míg 27-re 3563 milliárdra csökkent, az árfolyam tovább romlott és ekkor 293,40 forint volt. Két hét alatt eltűnt 627 milliárd forint ezekről a számlákról. A forint pedig mintegy négy százalékot romlott. A 627 milliárd forint több mint kétmilliárd eurót ér. Vajon mire kellett így év végén ez a hatalmas összeg a kereskedelmi bankoknak? Megszívlelték volna a siralmat, amely szerint nem megy a hitelezés, és szórták ki a kölcsönöket mint bolond pék a lisztet?! Aligha. Vagy készpénzzel tömték ki a trezorjaikat, hogy ezzel veszítsenek? Nyilván nem ez volt a céljuk. Inkább eurót vettek nagy tömegben akkor, amikor egyébként gyér a piac, s ezzel jól felhajtották az árfolyamot. Az ország pedig 2012-ben is legalább kétmilliárd euróval több devizát termelt, mint amennyit elfogyasztott. Tehát a forintnak emiatt erősödnie kellene, de immár sokadszor egymásra talált a „demokratikus ellenzék” és a pénzpiaci fegyverzet, majd jött az egymást erősítő pénzpiaci puskaropogás, valamint diáktüntetés. Szegény öregdiákok még okafogyottan is tüntettek a közös siker érdekében. Nem árt emlékezni Simor egykori főtanácsadójára, aki egyben az MSZP tagja is. Ő is szabadon hozta-vitte a sok pénzt érő értesüléseket a „demokratikus ellenzéknek”. Ma is van még néhány „független” tanácsadó. Tanácsaikból pedig már Ron Werber készíthet robbanó gyűlölet-gyúelegyet. Jó lesz vigyázni.

Boros Imre - magyarhirlap.hu

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Sport (729) Gasztronómia (539) Emberi kapcsolatok (36) Irodalmi kávéház (537) Alámerült atlantiszom (142) Gazdaság (702) Autómánia (61) Egészség (50) Történelem (17) Életmód (1) Belföld (10) Rejtőzködő magyarország (168) Tereb (146) Mondom a magamét (7501) Szépségápolás (15) Vetítő (30) Politika (1582) Heti lámpás (310) Jobbegyenes (2778) Titkok és talányok (12) Tv fotel (65) Nagyvilág (1309) Mozaik (83) Mozi világ (440) Flag gondolja (36) Kultúra (6) Nézőpont (1)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>