Ma 2019 november 12. Jónás, Renátó napja van. Holnap Szilvia napja lesz.
a80270f24ff9824dc9e291dd0c5c4be3.jpg

Boros Imre: Aggódik a valutaalap

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

A második világháború utáni nemzetközi pénzügyi együttműködés kulcsintézménye, a Nemzetközi Valutaalap, {...}

{...} vagyis az IMF évente tartja közgyűlését felváltva egyszer a székhelyén, Washingtonban, másszor pedig valamelyik – általában éppen IMF-standardok alapján becsben tartott – tagországának fővárosában.

Az idén a választás Limára esett. A napirendek szokás szerint érintik a világgazdaság működésének aktuális kérdéseit. A szervezet előterjesztése arról szól, hogy az IMF szemszögéből nézve a felmerülő problémák megoldásának mi lenne az üdvözítő módja. A limai közgyűlésen sem történt ez másképpen.

A szervezet az aktuális legfőbb problémát a világgazdaság növekedésének lassulásában látta. Legfőbb lassító tényezőként a kínai gazdaság eddigi, három évtizedes robusztus növekedési ütemének hat-hét százalékra történő mérséklődését jelölte meg. Foglalkozott az előterjesztés a földgolyót komolyan fenyegető klímaváltozással is.

Szorgalmazta, hogy mielőbb teremtsék elő az azt évi százmilliárd dollár körüli összeget, ami ahhoz kell, hogy segítséget lehessen nyújtani a légkört, a talajt és a vizeket súlyosan szennyező, főként a harmadik világban működő ipar környezetvédelmi mentesítéséhez. (Az előterjesztés arról nem szólt, hogy kik a fő szennyezők, akik még a kiotói környezetvédelmi paktumot sem voltak hajlandók annak idején aláírni, élükön az Egyesült Államokkal.) A valutaalap aggodalmai között azonban messze a legkiemeltebb figyelmet érdemelte a mélységes bánkódás amiatt, hogy a világ nem mainstream országai egyre nagyobb összegben, saját rezsiben finanszírozzák saját – és nem is eredménytelen! – gazdasági növekedésüket, s ehhez saját kibocsátású pénzt használnak.

Ennek összegét az alap mintegy tizennyolcezermilliárd dollárnyira teszi, ami felér az Egyesült Államok éves bruttó nemzeti termékével (GDP). Az IMF attól tart, hogy a vállalkozások túlzott eladósodása ebben az országcsoportban majd buborékszerű pukkanáshoz, és az abból keletkező tovaterjedő nemzetközi pénzügyi válsághoz vezethet. (Milyen érdekes, hogy 2007-ben még véletlenül sem sikerült az IMF-nek aggódnia és előre jeleznie a világ legnagyobb gazdasággal rendelkező országában éppen készülő ingatlanhitel-buborékot, így az máig sem teljesen begyógyított módon romba döntötte az euroatlanti világot.) Az ilyen féltő aggodalom igazán jellemző az IMF-re, az euroatlanti térség által uralt szervezetre és a nézőpontjára. Az IMF-szakértők szerint ugyanis az a pénz jó, ami külföldi befektetőktől áramlik a célországokba, ott beáramlásakor valóban gazdasági növekedést indít el, de a megtermelt haszonnál jóval többel távozik.

Mivel ez több esetben és országban is megtörtént, ezért találták fel 1989-ben a washingtoni konszenzust (dereguláció, privatizáció, liberalizáció), hogy a segítségével ne csak a jövedelmek, de szükség esetén az ország vagyoni elemei is akadály nélkül kerüljenek külföldi befektetők kezére. Ha emiatt végképp beüt valahol a krach, az IMF szívesen hitelez és megszorításokat követel, hogy a folyamat kezdődhessen elölről. (Ennek ízét most újra éppen Görögország kóstolgatja.) Az IMF szerint tehát az áldásával kommendált nemzetközi pénz a jó pénz, az azonban, amit az országok saját rezsiben juttatnak a gazdaságaikba, no az pedig rossz és életveszélyes pénz. (Lásd például a Magyar Nemzeti Bank innovatív növekedési hitelprogramját, ami nem váltott ki lelkes ujjongást Washingtonban, de az Európai Központi Bankban sem.) Lenne néhány kérdés viszont, ami miatt az IMF-nek valóban illene komolyan izgulnia. Ezek ugyanis a létjogosultságát kérdőjelezik meg.

Azért kellene például igazán aggódnia, hogy a megváltozott világgazdasági erőviszonyokhoz a szervezet egyáltalán nem igazodik, sőt, mereven ellenáll. A szervezet induláskori amerikai dominanciája az eltelt hét évtized alatt mit sem változott. Akkor az Egyesült Államok 27,75 százalékos szavazati erővel rendelkezett, amiből máig megtartott 16,7 százalékot. Közben azonban a tagság létszáma megsokszorozódott. A kacagtató tréfák kategóriájába sorolnám viszont, hogy Kínának az induló 4,75 százalékról sikerült leküzdenie magát 3,65 százalékra. A washingtoni intézmény vezetői szintjein mintha nem vették volna észre, hogy ez az ország a gazdaságát a sokszorosára növelte, a világ műhelye, első exporthatalma lett, tehát igazi világgazdasági óriás.

Az IMF-standardok szerint viszont még mindig törpe. Oroszország a volt Szovjetunió 12,75 százaléka helyett ma 2,69 százalékkal rendelkezik, miközben az Európai Unió főhatalmai (Németország, Franciaország) szépen növelték részesedésüket. Az IMF változatlanul úgy gondolja, hogy a világgazdaság nem más, mint egy euroatlanti dominanciájú buli. Laza könnyedséggel feledkezett meg például arról, hogy éppen az euroatlanti térségben dühöngő 2008-as pénzügyi válságot az IMF rendelkezésére álló pénzügyi eszközökkel képtelenség lett volna megoldani. (Kétszázmilliárd dollárnyi forrással rendelkezett a cég.) Vajon Kína és Japán százmilliárdjai nélkül hogyan lehetett volna cseppnyi államoknak, mint Írország vagy Portugália, százmilliárdos összeget adni, vagy hazánknak 2009-ben a nekünk járó allokáció négyszeresét? Talán nem véletlen, hogy néhány fajsúlyos új világgazdasági szereplő úgy gondolja, a valutaalapon kívül tágasabb, és alternatív megoldások után néz.

A BRICS-országcsoport (Brazília, Oroszország, India, Kína és a Dél-afrikai Köztársaság) együttműködése, és az ebben elindult intézményesülés erről szól. Az India által kezdeményezett kvóta és szavazati aránymódosítási javaslat ismét elszállhat az illetékesek füle mellett. Van-e esély arra, hogy Washingtonba is visszatér a realitásérzék? Van-e esély arra, hogy a Világbank elnöke egyszer kínai vagy indiai lesz az állandó amerikai helyett? Lehet-e más is az IMF vezérigazgatója, mint újabban francia? (A tizenegyből eddig ötször volt francia, ellenben német még soha.) A változás szele az IMF háza táján még nem fújdogál, pedig már orkánként kellene söpörnie.

Boros Imre - ]]>www.magyarhirlap.hu]]>

 Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: ]]>https://www.facebook.com/flagmagazin]]>
- Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Vetítő (37) Alámerült atlantiszom (142) Belföld (5) Sport (729) Életmód (1) Rejtőzködő magyarország (171) Mondom a magamét (4068) Autómánia (61) Mozaik (42) Flag gondolja (33) Mozi világ (440) Történelem (13) Politika (1571) Egészség (50) Szépségápolás (15) Nagyvilág (1439) Heti lámpás (218) Jobbegyenes (1632) Tereb (138) Tv fotel (65) Gasztronómia (539) Gazdaság (631) Irodalmi kávéház (471) Emberi kapcsolatok (36) Kultúra (4)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>