Ma 2020 szeptember 26. Jusztina napja van. Holnap Adalbert napja lesz.
aac4164164cd8e58af29fb816173448c.jpg

Boros Imre: A devizahitelek szómágiája

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Ha 1870 táján szállóigévé vált, hogy „fiam, csak váltót alá ne írj”, akkor ennek modern változata ma úgy hangozhatna: olyan hitelt, amelyben a deviza szó szerepel, alá ne írj!

A korai ingatlanokkal (főként földbirtokkal) fedezett váltók az 1873-as gazdasági válság alatt ugyanis megfosztották a birtokok tulajdonosait tulajdonuktól.

Ma ugyanezt teszik a deviza-előtagú hitelek: vagyonuktól – beleértve otthonukat – fosztják meg a hazai, egyre vékonyodó középosztályt. Széchenyi az elavult birtokelidegenítési szabályt, az ősiség törvényét ostorozta, amikor hitelekért kilincselt ötleteihez, ma pedig inkább biztosítékot keresnek a deviza-előtagú hitelesek arra, hogy el ne ússzon minden vagyonuk, és ezután ne maradjanak még nyakig eladósodva is. Széchenyi idején a hitel hiánya akasztotta meg a fejlődést, ma a megléte dönti nyomorba családok tízezreit. Nem biztos, hogy ennek így kell lennie. Más országokban nincs is így. Az Európai Unió gazdasági teljesítményének egy százalékát adó Magyarországon folyósították a devizahitelek több mint tíz százalékát. A deviza-előtagú hitelek akkor jöttek divatba, amikor megszüntették a Széchenyi-programban elérhető kedvezményeket, így ezek nélkül a forinthitelek már megfizethetetlenek voltak, az ügyfél könnyen belátta ezt. Maradtak a devizaelőtaggal ellátott hitelek és a köréjük hínárként gyűrűző szómágia, valamint a fogalmi tisztázatlanság.

A hazánkban letelepült exportcégek jórészt devizában finanszírozzák tevékenységüket. A banktól idegen devizát kérnek kölcsön, azt a bankok az ügyfél számlájára folyósítják. Senkit nem érdekel, hogy az ügyfél mit csinál a devizával, mikor váltja (ha váltja) forintra. A lényeg, hogy kamatfizetéskor és törlesztéskor a kialkudott összegeket a hitel devizanemében pontosan fizesse. Teljesen közömbös, hogy a törlesztéshez az exportból befolyt devizát használja, vagy éppen más pénznemből (esetleg forintból) vásárolja meg a törlesztéshez szükséges eszközöket, valamint, ha vásárol, kinél és mikor. Ehhez a banknak semmi köze, a lényeg, hogy az ügyfél idejében és pontosan fizessen. No, ez a devizahitel minden különösebb utótag nélkül.

Ha van olyan háztartás, amely ilyen feltétellel vett fel hitelt, most bánhatja, hacsak nincsenek bevételei tartozása pénznemében, mert akkor viszont élvezhette az olcsóbb kamatokat a forinttal szemben. Problémák a deviza mögé illesztett utótaggal vannak, és ezek okoznak értelmezési, fogalmi, jogi káoszt. A devizaalapú hitel megnevezés azt sugallja, hogy a bank valahol devizahitelt vett fel, azt forintra váltotta, és ebből adott hitelt az ügyfélnek. A bank végül is a forinthoz betétesektől, vagy devizaátváltásával juthat. A bank tartozik másnak devizával annak minden kockázatával együtt, az ügyfélnek ehhez semmi köze. Ő forintot kapott kölcsön, forintban fizet kamatokat, és törleszti a tőkét is, csak előre nem kalkulálható, az ügyféltől nem függő, hanem a hivatkozott deviza árfolyamához indexáltan. A devizaelszámolású elnevezés már árulkodik ezen utótagos elnevezések lényegéről is. Forintforrásból kapott az ügyfél forinthitelt, de a hivatkozott deviza árfolyamához indexáltan. A baj, hogy az utótagos hitelek miatt tömeges és kiszámíthatatlan bedőlések lesznek annak minden pusztító hatásával együtt az ügyfelekre és a bankrendszere. Az IMF-es óriáshitelről szóló szerződés megkötésekor a pénzügyminiszter és a vezető kilenc hazai bank is felfedezte, és megállapodtak, hogy a bankok az ügyfél kérésére kimunkálják a hitel teljes várható költségét, mindkét esetben, ha az devizaalapú forintkölcsön, vagy ha nincs devizára hivatkozás, hogy az ügyfél dönteni tudjon: menekül a devizaalapú, devizaelszámolású kölcsönből, vagy marad.

(A megállapodás dátuma 2008. november 6., nyilvános adatként elérhető.)
A megállapodás kilátásba helyezte a devizás hivatkozású kölcsönök előtörlesztésének rugalmas kezelését is. A megállapodás inkább szolgálhatta az IMF–EU-kettőssel történő gyors megállapodást, mert abból akkor és azóta sem valósult meg semmi. A sorozatos mentőakciók (végtörlesztés, árfolyamgát, eszközkezelő) ellenére a nagy tömeg még megoldásra vár, mert az alapkérdés nincs megválaszolva: miként lehetséges az, hogy az ügyfél, aki forintban folyósított hitelt vett igénybe, annak terheit (kamattőke) is forintban teljesíti, de úgy, mintha egy valóságos devizahitelt kapott volna?

Történt-e az ügyfelek és a bankok között mindkét fél részéről megértett és jóváhagyott megállapodás a forinthitelen kívül arról is, hogy az ügyfél a forint- és utótagos devizahitel-kamat közti, számára kedvező különbözetért felvállalja az előre rögzített és kalkulálható fizetési ütemterv helyett a deviza jövőbeli árfolyamától függő fizetési kötelezettségeket, anélkül, hogy neki valójában szüksége lenne a hitel törlesztéséhez és a kamatok fizetéséhez devizára? Kötöttek-e a felek a hitelügylet mellett egy ilyen típusú kockázatokkal terhelt befektetési ügyletet is, amikor az ügyfél kockázatba engedi a számára kétségtelenül jelentkező kamatkülönbözetet, arra számítva, hogy azt a hitel visszafizetéséig meg is tarthatja, esetleg további előnyökhöz is juthat, ha a hazai pénznem, a forint, amiben neki a hitelt folyósították, a hivatkozott devizához képest, erősödik az aktuális kamatfizetések és tőketörlesztések idején?

A hitelügyletnek ugyanis az a jellemzője, hogy a hiteladós ismeri a hitellel kapcsolatos minden fizetési kötelezettségét, szemben a befektetési üzlettel, ahol a befektetett pénz – jelen esetben az ügyfél által realizált kamatelőny – hozadéka bizonytalan, nyereség és veszteség egyaránt lehet. A forint árfolyamának a hivatkozási devizákkal szembeni alakulása az elmúlt harminc évben, bármelyik egyéves időszakot is vesszük alapul, veszteséget mutat, ráadásul a lakáshitelek tizenöt-húsz évig állnak fenn. Mára az ügyfelek jelentős hányada e kétes befektetési üzletben nemcsak kamatelőnyét vesztette el, hanem az általa felvett hitellel fedezett ingatlana is dobra kerül, és a végén még adósság is marad a nyakán. A játékszabályok 1873 óta csak annyiban változtak, hogy akkor csak a vagyon úszott el, de ma még azután is maradhat adósság.

magyarhirlap.hu - Boros Imre

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Sport (729) Mondom a magamét (4814) Történelem (14) Szépségápolás (15) Autómánia (61) Mozaik (83) Irodalmi kávéház (490) Alámerült atlantiszom (142) Gazdaság (652) Jobbegyenes (1854) Belföld (5) Emberi kapcsolatok (36) Flag gondolja (33) Titkok és talányok (12) Gasztronómia (539) Életmód (1) Nagyvilág (1452) Tv fotel (65) Tereb (140) Kultúra (6) Mozi világ (440) Egészség (50) Heti lámpás (243) Politika (1571) Rejtőzködő magyarország (171) Vetítő (37)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>