Ma 2024 március 29. Aguszta napja van. Holnap Zalán napja lesz.
6c8d6c8384b865a04c8f398cbe6a0008.jpg

Bogár László: Globális (ir)reálbérek

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Jól jellemzi világunk általános mentális, morális állapotát az az alábbi paradoxon, amelynek kicsit részletesebb áttekintésére vállalkoznék most.

A 2008 óta tartó globális válságörvénylések ugyanis az uralkodó közgazdaságtan látványos bukását is magukkal hozták. Merthogy „mindössze” arra nem volt képes, hogy előre jelezze a válságot, hogy hitelesen és értelmesen megmagyarázza, miről is van szó, és hogy legalább egyetlenegy prognózisa egyszer valóra váljon arról, hogy mikor és hogyan ér véget ez a krízis. Márpedig ha egy tudomány „mindössze” erre nem képes a világ általa vizsgált jelenségköreiben, akkor az minden, csak nem tudomány.

Az uralkodó közgazdaságtant azonban, úgy látszik, elfelejtették értesíteni arról, hogy megbukott, így aztán levitézlett képviselői fölényes arroganciával osztják az észt továbbra is zavartalanul. Korniss Mihály Apa győz című, fergeteges novellája főszereplőjének fordulatával élve talán nekünk is azt kellene mondanunk nekik, hogy „de most már ne beszéljen ön, mert ön most már meg van halva”.

Nos, „meghaltságához” képest azért elég virgonc ez az uralkodó közgazdaságtan, és mostanában éppen azt az egyetemes elméletét próbálja közkinccsé tenni, amely azt igazolná, hogy miért is van a magyar keresők nagy részének bére örökkön-örökké rendkívül alacsony szinten. Talán abból a történelmi tényből kellene kiindulni, hogy a nyugatias modernitás kapitalizmusának első évszázadaiban brutálisan világossá vált, hogy a „munkásnak nem több a bére, mint amit maga kicsikart, levesre telik és kenyérre, s fröccsre, hogy csináljon ricsajt”. Ezt ugyan nem egy közgazdász írta, hanem ennél sokkal autentikusabb szaktekintély, József Attila, aki ezzel ékes bizonyítékát adta annak, hogy az igazán mély társadalomfilozófiára Magyarországon nem a többnyire szellemi prostituáltként tevékenykedő „társadalomtudósok” képesek, hanem azok az írók és költők, akik „magyarnak számkivetve” próbálták nemcsak a valódit, de az igazat is írni.

A maguk szempontjából a tőketulajdonosoknak „igazuk” volt, amikor szívük szerint azt szerették volna, ha a napi munkaidő huszonnégy óra, az ezért fizetendő bér pedig nulla. Ahogy ma divatos tudálékossággal mondanák, ennél „versenyképesebb” konstrukciót elméletileg sem lehet elképzelni. Egyetlen aprócska hibája van ennek az elméleti konstrukciónak, hogy a gyakorlati megvalósításában az ostoba munkaerőállat általában rövid időn belül el szokott hunyni, így a konkrét projekt többnyire megbukik. Ám a kapitalizmus elmúlt évszázadbeli története azért valami mást is megmutatott. Azt, hogy a bérek emelése, ami a tőkések számára rövid távon bosszantó többletköltség, ami eléggé el nem ítélhető módon csökkenti a profitot, hosszú távon és az összes tőkés számára profitnövelő is lehet.

Ez a „költség” ugyanis a másik oldalon egyben „befektetés” is, méghozzá a legfontosabb „dologba” történő befektetés, az emberi tőkébe. Vagy talán helyesebb, ha azt mondjuk, a humánvagyonba. Hosszú távon emberséges, méltó életet csak azok a társadalmak élhetnek, amelyek ezt belátják. Aligha véletlen, hogy a skandináv államoktól a délkelet-ázsiai sikerországokig mindenütt ezt az utat járták. De valójában erre épült már a New Deal és a háború utáni európai jóléti állam.

Magyarország azonban az elmúlt negyven évben egyre kiszolgáltatottabb módon csúszott lefelé azon a lejtőn, amelyet a humánvagyon-elmélettel itt nagyon is szemben álló uralkodó közgazdaságtan tett egyre meredekebbé. Mert miről is próbálnak még mindig meggyőzni minket azok, akik szerint teljesen helyénvaló, hogy a magyar aktív keresők negyven százalékának bére a fizikai létminimumot sem éri el? Azt mondják, hogy amíg nem nő a munkaerő termelékenysége, hatékonysága, addig szó sem lehet a reálbérek emelkedéséről. Márpedig nem nő, teszik hozzá diadalittasan.

De mi is az a termelékenység? Az egy keresőre eső megtermelt jövedelem. Ami azért alacsony, mert ott van benne az alacsony bér. Ebben az esetben az alacsony jövedelem örökkön-örökké igazolja önmagát. Vagyis azért alacsony a jövedelmed, mert alacsony a jövedelmed, és mivel mindig alacsony lesz, ez így is marad, punktum. (Vagyis nem több a béred, mint amit magad kicsikarsz, és ha nem csikarod ki, hát így jártál.) És, sajnos, ez valóban elég régen így is van, mert 1978 óta a reálbérek alig több mint tíz százalékkal nőttek, s közben az egy kereső által megtermelt jövedelem a brutális kifosztás ellenére megkétszereződött. Ezen belül 1978 és 1996 között a reálbérek harmincöt százalékkal csökkentek, miközben az egy főre jutó termelékenység hatvan százalékkal nőtt.

Egyszerűen arról van szó, hogy a globális tőke egy „külszíni fejtéssel letermelhető”, csodás hozamú „munkaerő-lelőhelyet” fedezett fel Ázsiában, amely ráadásul most már évtizedek óta kimeríthetetlennek tűnik. Így aztán azzal zsarolja az európai államokat és azok munkavállaló állampolgárait, hogy vagy vállalják a fokozatos elnyomorodást a tartósan csökkenő reálbérekkel, vagyis a „lassú halált”, vagy a tömeges munkanélküliséggel és anarchiával, polgárháborúval járó „gyors halál” lesz osztályrészük. Ám erre csak Korniss Mihály Apa győz című novellájának egyik fordulatával válaszolhatunk, amely szerint „ajvéból jelentik gyerekek, ez így nem fog menni”.

Bogár László – magyarhirlap.hu

Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: ]]>https://www.facebook.com/flagmagazin]]>
- Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!

www.flagmagazin.hu

 

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Egészség (50) Rejtőzködő magyarország (168) Életmód (1) Szépségápolás (15) Jobbegyenes (2778) Történelem (17) Alámerült atlantiszom (142) Gazdaság (702) Tv fotel (65) Nagyvilág (1309) Titkok és talányok (12) Flag gondolja (36) Tereb (146) Gasztronómia (539) Mozi világ (440) Mondom a magamét (7501) Mozaik (83) Vetítő (30) Emberi kapcsolatok (36) Sport (729) Kultúra (6) Belföld (10) Irodalmi kávéház (537) Nézőpont (1) Autómánia (61) Politika (1582) Heti lámpás (310)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>