A hajléktalanok problémája ömlik az álszent szennycsatornákból (Hvg.hu, 24.hu, Index.hu, 168ora.hu…) A kampányolásba belerokkant ellenzék és baráti sajtójuk szerencsétlen hajléktalanok sorsával visszaélve olyan hörgéscunamit produkál, amelynek sodrásában nehéz nyugodt maradni. („Már csak az a kérdés, mennyire lesz vad a rendőrség…”, „Hajléktalanok mutatták meg féltett vagyonukat”, „Te is lehetsz hajléktalan…”, „Bűn a hajléktalanság…”)

Pedig ahogy a probléma (viszonylag) egyszerű – a hajléktalanoknak nincs hajléka –, úgy a megoldás is kézenfekvő: hajlék kell nekik.

Ha van, márpedig ingyen szállás, ellátás, tisztálkodási lehetőség, orvos van, amit a magyar társadalom termel ki számukra – pontosan azért, hogy cserébe nyugodtan használhassa mondjuk a budapesti aluljárókat, ne kelljen mocsokban, bűzben, fertőzés veszélyben közlekednünk –, akkor joggal várja el annak használatát.

Ne legyünk naivak, a ballib értelmiség és annak krémje, a hazai sajtóban megjelenő írásdömpinget produkáló bértollnokok is tisztában vannak ezzel. És ne higgyük, hogy többségük valamelyik hajléktalanért, vagy azok tömegéért aggódik. Teljesen másról van szó. Az életbe lépett rendeletnek ugyanis kétféle végkimenetele lehet.

Az egyik, hogy testet öltenek azok a rémképek, amelyeket most a ballib politikusok és sajtójuk megtépázott hitelességgel bár, de felfest saját olvasói, hívei számára. Tömegesen vonulnak majd az aluljárókba, az utcákra a rendőrök, a TEK-esek, és brutális erőszakot alkalmazva távolítják el az ott élőket, rabosítják őket, égetik el maradék kis ingóságaikat, féltve őrzött kincseiket, képeiket szeretteikről.

Mi tagadás, ez a vízió, beteljesülése esetén a ballib sajtónak és a most tiltakozó értelmiség aranyat tojó tyúkja volna. Az antiszociális, emberellenes kormányzatról, a keresztényi könyörület hiányáról és náci módszerekről lehetne írni, szónokolni naphosszat, jajongni szerte az országban, európai fórumokhoz fordulni, segítséget kérni a világsajtótól, megmutatni nekik, milyen mélyre süllyedt ez a diktatúra, ahol ők maguk is csak végóráikat élik, éppen hogy csak el nem menekülnek. De mi van akkor, ha ez az akció netán sikerrel zárul, mint oly sok más projekt, amelyet a kormány kellő odafigyeléssel és szakértelemmel véghez vitt.

Akkor nagy a baj! Nagyon nagy, mert kiderülhet, hogy a hajléktalanoknak az étel, a szállás és az orvosi segítség többet ér, mint az évekig tartó szenvedés az utcánkon, vagy ne adj’ Isten, a lassú halálra fagyás. Kiderülhet, hogy a megoldódni látszó hajléktalan problémával lekerül a napirendről egy örökzöld téma? Nem mellékes, hogy a szállóra beköltöző hajléktalanoknak esélyük lehet visszakerülni a társadalom rendes vérkeringésébe.

Mi ez utóbbiért szurkolunk!

Nagy Árpád - ]]>www.magyaridok.hu]]>