„Pikó András a baloldal kedvenc dühöngőjéből, a Klubrádióból ült át Józsefváros polgármesteri székébe, és a kampány alatt meglehetős gyakorisággal szidalmazta hevesen a kerületi lapot. Kifinomult, csak az elkötelezetten szélsőbaloldali és brutálisan egyoldalú rádióban beszerezhető kritikusi csápjaival kitapogatta, hogy nem elég kiegyensúlyozott és távolságtartó a kerületi lap.

A polgármesterré választása után megjelent első lapszám viszont arra mutat, hogy Pikó a szolgalelkűséget és szégyentelen rajongást tekinti a függetlenség és az objektivitás mércéjének.

Legalább a lap hasábjain, ahol nem zavarják meg holmi fideszes elemek, lecserélődött a kampányban megtapasztalt, gyűlölettől izzó Pikó-tekintet. Pikó ül, Pikó áll, Pikó biciklizik, Pikó a távolba mered, Pikó elmélkedik, Pikó felelősségteljesen néz, talán csak azt nem örökítette meg függetlenül és objektíven a kerületi lap fotósa, amikor visszaadja a labdát a gyerekeknek, pedig… A

Nagy Budapesti Demokratikus Forradalom győzelme után megjelent első józsefvárosi lapszám mindennek nevezhető, csak éppen független és objektív, kerületi lakosokat szenvtelenül tájékoztatni akaró médiumnak nem.

A Józsefvárosi Újság egyharmadát Pikó András tölti ki, ami részben egy visszatekintés az áttörés csodálatos pillanataira, aminek a vége a polgármesterség, részben pedig egy napkeltés stílusban készült alákérdezős interjú, amelyben kitérnek olyan titkokra is, miszerint míg a Fidesz riogat, addig Pikó csak ad és ad. És persze mindehhez jár rengeteg kép, amin Pikó néz, Pikó lát, mi meg felszívhatunk hat oldalnyi Lackner Csabát Pikó Andrást.”