Az utolsó, 2004-es győzelmünk után a pokolra kerültünk. Három kényszerű év a másodosztályban és közben profithajhász szerencselovagok kézről-kézre adták szeretett klubunkat.

Végre visszakerültünk abba a pozícióba, amely megillet minket.

12 évet vártunk erre a pillanatra.

Aki végigtekint a magunk mögött hagyott 12 elképesztően nehéz, sanyarú esztendőre, az tudja igazán értékelni ezt a csodálatosan csillogó aranyérmet.

Nem tudom megérteni azokat, akik saját elhatározásból kimaradtak ebből a fantasztikus élményből!

Én a Fradit szeretem, egész kis gyermekkorom óta. Nem tudnék elképzelni olyan helyzetet, vezetőséget a klubházban, ami vissza tudna tartani attól, hogy ne élőben nézzem a CSAPAT fellépéseit.

Arról nem is beszélve, hogy – az önmagukért beszélő nagyszerű eredmények mellett - , mind infrastrukturálisan, mind pedig financiális szempontból páratlan helyzetbe hozta a klubot a jelenlegi vezetés.

Ez egész egyszerűen nem politikai kérdés!

Csak ki kell nyitni a szemeket és körül kell nézni a mai Fradi háza táján. Megmosolygott, lesajnált, gyakorlatilag ellehetetlenített társaságból, minta klubbá vált a Ferencváros!

Olyan klubbá, amely már ott kopogtat az Európai labdarúgás kapuján.

(Ez még akkor is igaz, ha ne adj, Isten nyáron nem jutnánk be egyik kupa csoportkörébe sem. Mert abban bizonyos vagyok, hogy az elvégzett munkának, belefektetett energiának és szeretetnek, előbb-utóbb meg kell térülnie, ha nem idén, majd jövőre.)

Természetesen azért kell dolgozni, hogy már idén belépjünk azon a bizonyos kapun. Ezért azonban több poszton meg kell erősíteni ezt a gárdát, amellett, hogy jó volna megtartani az értékeinket.

A debreceni mérkőzésről nem szeretnék sokat beszélni, mert bár nagyszerű lett volna győzelemmel ünnepelni a bajnoki címet, a Lokitól elszenvedett vereség egy cseppet sem vont le az örömünk mértékéből.

NB I, 28. forduló
DVSC-FTC 2-1 (2-0)
DVSC: Verpecz - Jovanovic, Brkovic, Mészáros, Lázár - Varga J., Szakály - Bódi (Ferenczi, 58.), Holman (Kulcsár T., 81.), Horváth Zs. - Takács T. (Tisza, 84.)
FTC: Dibusz - Dilaver, Nalepa, Leandro (Hajnal, 78.), Ramírez - Gera Z., Nagy D. (Varga R., 78.) - Radó, Trinks, Sesták - Böde
Sárga: Jovanovic (42.), Varga J. (50.), Nalepa (88.), Ferenczi (89.), Dilaver (89.), Tisza (90.)
Piros: Ramírez (90.)
G.: Takács T. (29., 30.) ill. Sesták (62.)

Szerdán a Paks ellen azonban már a saját stadionunkban készültünk a fiesztára és nem is maradt el a méltó ünneplés.

A Klub megadta a módját az ünneplésnek!

Egy nagyon megható és szép gesztussal kezdődött a mérkőzés. A Ferencváros utánpótlás játékosai a vendég Paks játékosaival együtt sorfalat álltak a kivonulásnál a  BAJNOKCSAPATNAK.

A televízió képernyői előtt többször láthattuk, mondjuk a spanyol élvonalban, ahogy sorfalat állnak a bajnoknak az ellenfél csapat játékosai. Most élőben élhettük át ezt a felemelő érzést.

A srácok bajnokhoz méltóan játszottak és pompás találatokkal örvendeztették meg a hétközi forduló ellenére szépszámú szurkolósereget.

Hajnal Tamás szabadrúgásgólját külföldi sportadók is méltán mutatták be. Káprázatos találat volt!

Gyömbér Gábor is hatalmas gólt lőtt. Külön öröm, hogy csapatkapitányunk végre egészséges és megszerezte első gólját a Groupama Arénában.

NB I, 29. forduló
FTC-Paks 5-2 (2-1)
FTC: Dibusz - Nalepa, Cukic, Leandro - Varga R. (Trinks, 75.), Nagy D., Gera, Hajnal (Busai, 65.), Lamah - Radó, Böde (Gyömbér, 46.)
Paks: Molnár P. - Kulcsár D., Lenzsér, Gévay, Szabó J. - Hahn, Bertus - Koltai (Kecskés, 46.), Szakály D., Papp K. (Kesztyűs, 89.) - Bartha (Balázs Zs., 46.)
Sárga: Lenzsér (20.), Varga R. (30.), Szabó J. (41.), Kulcsár D. (42.), Bartha (44.), Nalepa (74.), Gyömbér (79.)
Piros: Balázs Zs. (67.)
G.: Radó (7.), Hajnal (22.), Gyömbér (66.), Lamah (82., 91.) ill. Szakály D. (34.), Hahn (60.)

A lefújás után volt nagy ünneplés. A srácok körbepacsizták az egész stadiont, majd konfetti záporban fürödve szabadultak meg szinte az összes ruhadarabjaiktól.

Nagyon szép este volt!

IMMÁR 29! BAJNOKI CÍMÜNK VAN! De csodás ezt leírni!

The show must go on…

Hajrá Fradi!

Csépányi Balázs