Néhány héttel ezelőtt Bécsben egy nyilvános vitán megfogalmazta a vádat a Magyar Hírlappal szemben, mely szerint az újság szélsőjobboldali orgánum.

Valószínűleg meglepődik, hogy mértékletesen írom önnek a nyílt levelet, de ön megboldogult szüleim korosztályának tagja, így ön is sok mindenen ment keresztül a vészkorszakban, családjával együtt. Vissza kell utasítanom azonban, hogy ön a jelenlegi kormányban állandóan azt a hibát keresi, miként próbál az összekacsintani a szélsőjobboldallal azért, hogy az elmúlt időszakban elveszített szavazóbázisának egy részét visszaszerezze. Igen, sajnos vannak olyan jelenségek is, amelyekkel én sem tudok azonosulni, sőt el is elítélem ezeket, de ez nem az Orbán- kormány hibája, hanem egy bűnös rendszer maradványa, amely egy másik bűnös rendszert követett.

Még mindig nem sikerült a szőnyeg alá söpört rossz beidegződéseket kitakarítani. Ilyen például a kettős mérce. Vélhetően huszonkét évesen azért hagyta el ön 1956-ban az országot, mert egy szabad világban akart élni. Mi magyarok csak reménykedhettünk abban a forradalom leverése után, hogy egyszer majd mi is egy szabad világban élhetünk. Figyelemmel kísérve nemcsak az ön, hanem barátja, Paul Lendvai Magyarországról rendszeresen írt kritikus hangvételű publikációit, sokszor elgondolkoztam már azon, mennyivel nagyobb segítség lenne egykori hazájuk számára, ha nemcsak „saját környezetükben”, hanem az önök által sokszorosan radikálisnak ítélt környezetben is kifejtenék és elmondanák, mi az, amivel nem értenek egyet. Higgye el, Gati úr, ezzel tennék a legnagyobb szívességet egykori hazájuknak, mert kifejthetnék álláspontjukat arról, hogyan és mit kellene másképp csinálnunk. Ehelyett azonban önök rendszeresen keresik a lehetőségét, hogy erős kritikával illessék a jelenlegi vezetést. „Orbán Viktor kormánya visszaél hatalmával” mondta ön mint magyar származású amerikai közíró, a Johns Hopkins Egyetem professzora, mi több, aggasztják egyes magyar törvények. Kifejtette, hogy olyan törvények születnek, amelyek veszélyt jelentenek a demokráciára, mert a kormányzat megpróbálja bebetonozni hatalmát. Megkritizálta a Fidesz–KDNP által benyújtott módosítást is, amely az új alaptörvényben az MSZMP tetteiért az MSZP-t mint jogutódot tenné felelőssé. Ne vitatom el azt az igazságát, hogy a jelenlegi kabinetben többen is korábban az MSZMP tagjai voltak, de az állítólagos rendszerváltás előtt valóban nem volt mindenki egyformán felelős a Magyarországon uralkodó puha diktatúráért és az oly látványosra sikeredett gulyáskommunizmusért. Önnek, mint politológusnak, aki számtalan alkalommal publikált, s tanácsadója volt az amerikai külügyminisztériumnak is, pontosan széles látóköre miatt tudnia kell, mit jelentett itthon, ha valaki döntéshozói pozícióban volt mint az MSZMP tagja, vagy csak egyszerűen belépett a pártba boldogulása érdekében. Én könnyen beszélek, mert soha nem voltam Magyarországon semmilyen pártnak sem tagja, így nyugodtan le merem írni, hogy sok mindennel nem értek egyet, amit ön megfogalmaz a jelenlegi magyar helyzetről.

Az ön felelőssége óriási, mert egyszerűen nem hajlandó meghallani azok véleményét, akik másfajta Magyarországra vágynak. Egy olyan országra, amilyet 1956 győztes forradalmától reméltek volna. Talán valami végre elkezdődhetne most, tudva, hogy jelenleg nem az izmusok nyomnak a víz alá minket, hanem a világméretű gazdasági válság, amelynek hatalmas méretei, hatalmas hullámai az ön új, választott hazájából indultak el, és elérték Magyarországot is. Remélem, ezek a hullámok nem fogják elsodorni Európa közepéről országunkat még akkor sem, ha ezt nagyon sokan szeretnék. Az ön politikai tanulmányában, amelynek címe Magyar rapszódiák, két évtizeddel a kommunizmus összeomlása után ismét félelmek ébredését látja Magyarországon. Azt írja közvélemény-kutatásokra hivatkozva, hogy a magyarok ötvenhét százaléka állítja, jobban élt a rendszerváltás előtt, mint most. Sőt, ön azt állítja egy interjújában: megjelent a régi időket idéző félelem. Nos, ez nem igaz, nem tudom, miért tájékoztatták önt félre azzal itteni barátai, hogy a kikapcsolt mobiltelefonjukból ki kell venni az akkumulátort, különben a hatóságok megtudják, miről beszélgetnek.

Professzor úr! Remélem, ezeket a gyermeteg dolgokat nem veszi komolyan egy olyan ember, aki hosszú évtizedek óta a fejlett technikájú nyugati világban él. A világ sokat változott és ezt önnek kell a legjobban tudnia no meg barátjának, Paul Lendvainak, ezért az lenne a tiszteletteljes kérésem, ha legközelebb Magyarországra látogat, tiszteljen meg azzal, hogy egy kötetlen beszélgetésben a nyilvánosság előtt, ahol nem csak az önnel szimpatizálók lehetnek a hallgatóság körében, kicserélhessük gondolatain­kat a jelenlegi helyzetről úgy, méghozzá úgy, hogy telefonunkból nem kell ki­vennie egyikünknek sem az akkumulátort.

Vámos György -magyarhirlap.hu