Ma 2020 július 14. Örs, Stella napja van. Holnap Henrik, Roland napja lesz.
b355066b399df3db187568b5f64c2912.jpg

Trollok támadása

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Az a legjobb ebben a késhegyig menő, világméretűvé dagasztott médiavitában, hogy magáról a médiáról szinte egyetlen szó sem esik. Pedig lenne miről vitatkozni, hiszen a nyilvánosság helyzete kétségbe ejtő Magyarországon.

Muszáj kezdenünk valamit az őskáosszal, amely ostoba, beszűkült médiapolitikusok és egyes médiatulajdonosok két évtizede tartó szívós munkája okán a nyakunkba szakadt.

Íme egy példa, hogy mire is gondolok. Aki a napokban rákattintott a magyar háló egyik legnépszerűbb lapjára, az Index.hu-ra, a nyitóoldal felső részén a következő cikkajánlóval találkozhatott: „MAL: Hűtlen kezelés – Ezek a disznóságok néhány ember túlfűtött szereplési vágyának és kivagyiságának otromba következményei.” A bejegyzésre lépve az olvasó az Index saját internetes blogterébe, azon belül is az Örülünk, Vincent? című naplóba juthatott. Itt a leleplezésre éhes netezőt egy látszólag oknyomozó igénnyel megírt riport vezeti rá arra a megállapításra, hogy a kormány néhány forrófejű tisztviselője teljesen fölöslegesen építtetett több milliárd forintból hat gátat Kolontár, Devecser és a vörösiszap-katasztrófát okozó ajkai timföldgyár zagytározói közé.

 

A szerző meggyőzően és kétséget nem tűrő hangnemben állítja továbbá, hogy több tucat családnak fölöslegesen bontották le a házát, a vörösiszapot is teljesen fölöslegesen gyűjtik be a kertekből és a földekről, mert az nemhogy kártékony méreg lenne, hanem egyenesen a talajra előnyösen ható, fontos ásványokkal teli anyag. Lazán leírja azt is, hogy a timföldgyárra kényszerített száraz technológia hatalmas egészségügyi kockázatot jelent majd a környékbelieknek.„Nagyon, nagyon remélem, hogy a MAL tulajdonosai (akik pénzéből kormányunk ezeket a kisded játékait finanszírozza) a sarkukra állnak, és leperlik róluk a gatyájukat is” – írja végül a szerző.

De ki is az a szerző, aki egy naponta másfél-kétmillió ember által olvasott internetes újságban kiajánlva ilyen szenvtelen bátorsággal kelt kétséget egy szörnyű katasztrófa áldozataiban, és próbálja az amúgy példás határozottsággal kármentésbe fogó kormány ellen hangolni az olvasókat?

Nos, egy nagy senki. Egy tripla senki, aki a blogján Pásztörperc álnéven írja napról napra a közéleti témájú bejegyzéseit. Hiába keresgél az ember a világhálón, Pásztörpercről – a saját bemutatkozójában – mindössze annyit tudhat meg, hogy ő „az EU-elnökség hivatalos trollja”.

Tudják, mi az a troll? Tolkien regényeiben a trollok fányi méretű, óriási erejű, de gyenge agyú gonosz lények. Az internetes szlengben pedig az számít trollnak, aki lerombolja a virtuális közösségeket, provokatív, heccelődő beszólásaival.

Nesze neked vaskos médiaetika-tankönyv, szakmai becsület, és minden elv, amire a nyilvánosság a demokratikus világban egy-két évszázadon át épült! Minek ide médiaiskola, a hírek szentsége, a valós tényállítás kötelezettsége, több mint negyven, a sajtót korlátozó magyar törvényi rendelkezés, ha lazán jöhet egy Pásztörperc nevű troll, aki egy sok százmilliós reklámforgalmat bonyolító, megkerülhetetlen hírportálon tényfeltáró cikknek álcázott fantasynovellájában milliókat etethet meg azzal, hogy a kormány egy emberéleteket kioltó katasztrófa idején gazemberként viselkedett.

Miközben, mondjuk, itt van, nyájas olvasó, az ön kezében egy hús-vér újságíró cikke, akinek a nevét láthatja. Akinek, ha önt megsértené, vagy önről bárminemű valótlanságot állítana, a címét és összes adatát megszerezhetné a kiadótól. Ezután az étlapról hangulata és célja szerint kiválasztva a 41 különféle rendelkezés egyikét, mondjuk kártérítési vagy helyreigazítási pert indíthatna a polgári bíróságon, vagy kérhetne egy-két éves börtönt a büntetőbíróságon.

Ezért, ha e cikk szerzője szeretné elkerülni a milliós kártérítést meg a börtönt, és mondjuk az ajkai vörösiszap-katasztrófa körüli gyanús ügyekkel szeretne foglalkozni, akkor először is órákat tölt el különféle találkozókon, bennfentes informátorok beszámolóit hallgatva. Miután maga már totálisan meggyőződött bizonyos disznóságok tényéről, még mindig nem nyúl a billentyűzethez, hanem elkezd kutatni, válaszokat követelni, bizonyítékokat, drága cégadatokat gyűjtögetni, hogy ne csupán az igazat írja, de a bíróságon is fel legyen vértezve a milliárdos érdekkörök kitömött zsebű ügyvédeivel szemben. És ha heteken át csak cinikus válaszokat kap a hatóságoktól, akkor is csak átkozódik legfeljebb, de nem ír semmit, amíg nincsenek meg a bizonyítékok. Nemcsak öncélból, hanem az ön érdekében is, nyájas olvasó, mert úgy tanulta az iskolában, hogy az ön félrevezetése a legnagyobb bűn, amit ebben a szakmában el lehet követni.

Ám e békebeli világnak lassan bealkonyul. Úgyhogy tapogassák, ropogtassák csak ezt a könnyen sárguló papírt, mert nem sokáig lesz szerencséjük hozzá. Majd jönnek a trollok, aztán próbálják meg leszűrni a valóságot a sok-sok rém- meg álhírből! Az a trend, hogy a neten bármit lehet, miközben a klasszikus sajtó naponta rohangál a bíróságokra, ahol a bírák egyike-másika kéjes örömét leli az újságírók móresre tanításában.

Oda jutottunk, hogy a sajtópereken egy talicskányi dokumentum és egy tucat mindent igazoló tanú vallomása is kevés, mert a tárgyalások jelentéstani vitákkal mennek el, például, hogy a büntető törvénykönyvben is szereplő fogalmakat (mondjuk a vagyonvesztést) egy újságíró használhatja-e abban az értelemben, ahogyan minden magyarul beszélő ember használja (az ítéletek szerint többnyire nem), vagy hogy – konkrét eset – az őszödi beszéd óta az állami költségvetés meghamisításán túl más esetekre is alkalmazható-e a „trükkök százai” kifejezés (nem).

És miközben mi munka helyett a trükkök százainak szemantikai értelmezéséről vitatkozunk, a neten trollok százai rágalmaznak és terjesztik a rémhíreket, bármiféle következmény nélkül. Sőt, bevett szokás, hogy amit bizonyíték vagy vastagbőr hiányában egy netes újságíró névvel nem szeretne megírni, azt lenyomja blogban.

Uj Péter: A blog.hu az Index.hu Zrt.-nek az egyik legdinamikusabban növekvő szolgáltatása.
Fotó: DM/DV

A magyar hálón már a bérbloggerek is megjelentek, akik konkrét tarifáért, álnéven vállalják a megbízó érdekét szolgáló cikkek közzétételét. (Nézzék csak meg az Indexen szintén előszeretettel ajánlgatott Vastagbor.blog.hu médiaajánlatát! Egy Pásztörperc-féle bejegyzés ötvenezer plusz áfa.) Pedig a blogok eredetileg a civil világ kifutói voltak, ahol a szerzők játékos álneveken írtak a mindennapjaikról, munkájukról, szerelmeikről, csalódásaikról.

Nehogy azt gondolják, hogy az új médiaalkotmány és a médiatörvény mindezen bármit is változtat. A pongyola törvényszöveg nagyképű szerzői pontosan az efféle magatartást felejtették el világos módon megtiltani, miközben közvetlen beleszólást engedtek a kormánynak egy olyan szférába, amihez a mindenkori hatalomnak semmi köze.

A médiaalkotmány rendelkezése, amely tiltja bármely személy, kisebbség vagy többség „nyílt vagy burkolt megsértését”, a szakmabeliek helyett csupa jogásszal telepakolt médiahatóságnak és (a fellebbezések nyomán) egyes bíróknak kiváló alkalom lesz a vélemény-újságírás üldözésére. Pedig a nagy tudású törvényírók legalább az első leckéig eljuthattak volna a médiaetika-tankönyben: a hír szent, a vélemény szabad.

Nem fordítva.

Huth Gergely , magyarhirlap.hu

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Titkok és talányok (12) Alámerült atlantiszom (142) Tv fotel (65) Történelem (14) Életmód (1) Szépségápolás (15) Mozi világ (440) Heti lámpás (241) Gasztronómia (539) Jobbegyenes (1798) Nagyvilág (1450) Egészség (50) Mozaik (83) Politika (1571) Belföld (5) Irodalmi kávéház (489) Mondom a magamét (4652) Vetítő (37) Autómánia (61) Kultúra (6) Rejtőzködő magyarország (171) Tereb (140) Flag gondolja (33) Gazdaság (652) Sport (729) Emberi kapcsolatok (36)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>