Ma 2024 május 12. Pongrác napja van. Holnap Szervác, Imola napja lesz.
92f33fcf8ad74b507b10acb6774db5f8.jpg

Történelmi sodrásban - Ügynökügy: újra, megint, még mindig

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

A német szövetségi gyűlés Joachim Gauckot választotta államfővé, a különböző gyanús ügyek miatt elnöki tisztéről lemondó Christian Wulff helyére.

Az élete nagy részét a volt NDK-ban leélő lelkészt a demokrácia prédikátorának is nevezik, s az ő politikai küzdelmének az eredménye, hogy az egykori Stasi-iratok közel teljes körűen nyilvánosságra kerültek. Nem úgy, mint idehaza, ahol 22 éve van újra és újra napirenden az ügynökkérdés, ám az akták, listák, besúgások, életmegnyomorítók, diktatúraműködtetők 22 évvel a rendszerváltás után is őrizhetik inkognitójukat, vagy netán oktathatják a demokráciát a parlamenti patkó bármely szegletéből.

A maszatolás egyértelmű az ügynökügy kapcsán, ahogy a számonkérés, felelősség, a megtisztulás kapcsán is csak addig jutott a kormány a lusztrációban, hogy az MSZP kommunista utódpárt és így felelős az elmúlt diktatúra bűneiért.

A javaslat, amely mellé akkor egyedül Wittner Mária állt oda, hogy 2014-ben ne indulhasson sem önkormányzati sem országgyűlési választáson, aki funkcionáriusként vett részt az állampárt közéletében, már rég lekerült napirendről, hiszen túl sok pártban túl sok az érintett. Most pedig az ügynöklisták kapcsán kapkodjuk a fejünket lassan egy hónapja, s azt halljuk, hogy miközben az ellenzék – beleértve a kommunista utódpárt MSZP-t is – egységesen támogatta a már múlt év december 12-én Schiffer András által beterjesztett „Az állambiztonsági múlt átláthatóvá tételéről” című indítványt, addig a kormánypártok, nemcsak hogy megosztottak a kérdésben, de azóta le is szavazták a javaslatot.

A Lehet Más a Politika javaslatának lényege az volt, hogy német mintára bárki nyíltan hozzájuthasson az ügynökaktákhoz.

Schiffer a szavazás előtt Németországot és az új államfőjelöltet, Joachim Gauckot hozta fel pozitív példának. Szerinte Gaucknak köszönhetően nem képzelhető el az, hogy Németországban a német szocialista párt egykori cenzora demokráciáról oktassa ki a Bundestagot vagy hogy „egy volt NDK-s miniszter szociáldemokratát játsszon húsz évvel a rendszerváltás után”. Schiffer azt is leszögezte, hogy Magyarország addig nem lehet jogállam, amíg ilyen horderejű kérdések elkenhetők.

Kormányoldalról senki sem akart hozzászólni a témához. Ertsey Katalin pedig azok nevében beszélt, akik az utolsó olyan generációhoz tartoznak, akikről az 1980-as évek végén jelentettek az egyetemista társaik – mondjuk az olyanok, mint a Nagy Kalandor. A kormánypártok a kérdéses ügyben nem szólaltak fel, és az ügynöklista nyilvánosságra hozását egyhangú többséggel leszavazták. Ezzel Magyarország lett a térség utolsó országa, ahol ezt a kérdést nem sikerült megnyugtatóan rendezni. A vita tehát február 20. óta tart megint, és újra felborzolta a politikai kedélyeket.

Különösen az a tény, hogy olyan fontos fideszes képviselők is a javaslat ellen szavaztak, akik korábban pont a Schiffer-javaslatba foglalt álláspontot képviselték éveken keresztül. A javaslatot a 226 fideszes képviselőből 154 szavazta le.

Talán meglepő, de közöttük volt Budai Gyula, Cser-Palkovics András, Hende Csaba, Kubatov Gábor, Nyitrai Zsolt, Orbán Viktor, Papcsák Ferenc, Pokorni Zoltán, Répássy Róbert, Rogán Antal és Szijjártó Péter is. A KDNP-ből 17-en, köztük Rétvári Bence, Semjén Zsolt szavaztak nemmel, míg az MSZP, az LMP és a Jobbik soraiban, valamint a független képviselők közül senki sem szavazta le a javaslatot, Pősze Lajos kivételével.

A teremben jelen volt, de nem szavazott a Fidesz soraiból Lázár János, Navracsics Tibor és Varga Mihály, a KDNP-ből Harrach Péter, míg az MSZP oldalán Mesterházy Attila és Nyakó István nem nyomtak gombot. Sokakat az is meglepett, hogy a mindig következetesen antikommunista Wittner Mária a szavazáson tartózkodott.

A javaslat mellett mindössze 24 kormánypárti képviselő állt ki, köztük Balog Zoltán, Gulyás Gergely és L. Simon László is.

Március 5-én aztán a téma komoly vitát váltott ki a Fidesz-frakcióban, mert Lázár János, a Fidesz frakcióvezetője egy sajtótájékoztatón azt mondta: ő támogatta volna az ügynökügy rendezését, de álláspontjával kisebbségben van a képviselőcsoportjában. Csakhogy Lázár kijelentését a frakcióban sérelmezték, mert a kérdésről nem volt szavazás a képviselőcsoportban. Vagyis, hogy mi a többségi vagy a kisebbségi álláspont, azt a frakcióvezető nem tudhatta.

Orbán Viktor ugyancsak március 5-én a parlamentben azt mondta, hogy a frakcióban az ügynökmúlt feltárásáról komoly vita folyik, s csak ezek lezárása után tudnak megfelelő javaslattal előállni. Ugyanez volt a helyzet annak idején a felelősségre vonási törvény kapcsán is. S végül egy minden megtisztulásra alkalmatlan javaslat lett elfogadva, amelynek eredményeként egyetlen közéleti szereplő sem kell távozzon a politikai arénából, nemhogy helyi, de még országos szinten sem. Igaz, Biszku Béla törvényszékre cűgölhető.

Vajon mi jelentett volna valódi megtisztulást? Ha néhány ezer emberre kimondja a törvény, hogy a diktatúrában betöltött funkcionáriusi szerepe miatt nem indulhat soha többé a demokratikus versenyben jelöltként, és jelentős állami tisztséget nem tölthet be, vagy az, hogy lássuk az öreg Biszkut a bíróság előtt? Valószínűleg megtisztulást az első eset hozhatott volna. A lengyel lusztrációs törvény 40 ezer volt állampárti tisztviselőre mondta ki, hogy tilos közéleti szerepet és jelentős állami tisztséget viselniük. Ehhez képest, most van egy olyan törvényünk, amelynek eredményeként mindenki vállat ránthat, s idézheti Horn Gyulát: „Na és…?”

Az ügynökkérdés szintén kezd valami hasonló forgatókönyvet ölteni. Pedig csak meg kéne nézzük a német példát, s Gauck javaslatát. Persze a kormánypárti képviselőknek is megvan a maguk válasza arra, hogy miért nem, vagy éppen igen az álláspontjuk az ügynöktörvény kapcsán.

Az elmúlt hetek vitái alapján háromféle vélemény alakult ki a frakcióban – nyilván ezek között nem szerepel az az indok, hogy netán kormánypárti képviselőnek is kellemetlen lehet az ügy.

Az ügynökakták lehető legszélesebb körű nyilvánosságra hozatalát támogatja például az új alkotmány megszövegezésében részt vevő Gulyás Gergely, illetve L. Simon László, a kulturális bizottság és az NKA elnöke. A vidéki képviselők jelentős része ugyancsak ebbe a táborba sorolható, s álláspontjuk szerint a választók elvárásainak felelnének meg az akták szélesebb körű nyilvánosságra hozatalával. Ők képviselik a radikálisabb irányvonalat, s ne hallgassuk el: a jobboldali szavazók hangját.

A Fidesz több vezető politikusa viszont szakmai ügyként kezeli a kérdést és arra hívja fel a figyelmet, hogy megfontoltan és árnyaltabban, megfelelő jogszabályi háttérrel kell rendezni a kérdést. E csoport véleménye valójában Kövér László házelnök, korábbi titkosszolgálati miniszter álláspontja mögé sorakozik fel, aki attól tart, hogy az akták teljes körű nyilvánosságra hozatala nemcsak az ügynökök, hanem az áldozatok tekintetében is komoly károkat okozhatnak – nem kellő körültekintés mellett. Lázár János pedig a hódmezővásárhelyi támogatással, tavaly márciusban elindult honlap-nyilvánosságot tartaná követendő példának, amely a szigorúan titkos (szt) állományú tisztek adatait, széles körű mellékinformációkkal együtt, háttéranyagok, és magyarázatok kíséretében teszi közzé.

A harmadik csoport álláspontja szerint ma már nem lehet megfelelően rendezni a kérdést. Legfőbb érvük szerint azért, mert az akták egy része megsemmisült, és szerintük így nem lehet hitelesen rekonstruálni a múltat.

Ez utóbbi érvek állnak talán a leggyengébb lábakon. Mert, ha igaz is az, hogy az akták egy része megsemmisült, attól miért ne ismerhetnénk meg azokat, amelyek fellelhetőek? Eddig ugyanis, ha ügynöközés volt, rendre Bauer, Pető és az SZDSZ–MSZP-garnitúra volt napirenden a politikai diskurzusban. Bizony igencsak drámai lenne, ha jó néhány kormánypárti politikus bekerülne ebbe a citált körbe.

Úgy tűnik, nehezen jöhet jól ki ebből a helyzetből a Fidesz-KDNP – persze ha egy átgondolt, tényleges szembenézést jelentő javaslattal állnak elő, megfordulhat a dolog. Ám ha megint egy felvizezett javaslat kerül a T. Ház asztalára és ennek eredményeként a valódi, széles körű nyilvánosságra hozatal elmarad – a már ismert lusztrációs törvény mintájára –, végleg lemondhatunk arról, hogy késve bár, de mégiscsak megtisztulást hozó rendszerváltozásként tartsák számon a magyarországit az átmenetek sorában.

Zárug Péter Farkas
politológus

demokrata.hu

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Politika (1582) Tv fotel (65) Emberi kapcsolatok (36) Irodalmi kávéház (537) Jobbegyenes (2801) Történelem (18) Gazdaság (708) Sport (729) Tereb (146) Alámerült atlantiszom (142) Rejtőzködő magyarország (168) Mondom a magamét (7593) Kultúra (9) Szépségápolás (15) Titkok és talányok (12) Heti lámpás (313) Mozaik (83) Flag gondolja (36) Vetítő (30) Belföld (11) Nézőpont (1) Egészség (50) Autómánia (61) Nagyvilág (1310) Mozi világ (440) Életmód (1) Gasztronómia (539)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>