Iványi Gábor egykori SZDSZ-es képviselő szerint az a legnagyobb baj, hogy azt is elő akarják írni „milyen istent kell imádnunk.” Tóth Imre volt diósgyőri kohász Orbánt „mocskos kis tetűnek” nevezte. Kár, hogy nem akadt senki, aki elmondta volna Tóth úrnak, hogy a mostani barátai – és azok felmenői – egyik téveszméje volt, hogy hazánkat a vas és acél, na meg a kommunizmus országává tegyék. Aztán ugyanezek az urak jelentős szerepet játszottak a kohászat privatizációjában is, és végső soron éppen ők tették utcára szegény Tóth Imrét.

A szónokok között felbukkant Kornis Mihály író is, aki szerint „egy semmirekellő van az ország legtetején.” Ez ugyanaz a Kornis Mihály, aki korábban bevallotta: „mi sokkal jobban gyűlölünk benneteket, mint ti minket.”

Kornis 2002 és 2010 között látványosan távol tartotta magát a politikai élettől, elvégre az SZDSZ-es barátai mégiscsak hatalmon voltak. Nem volt hozzáfűznivalója a 2006 őszén történtekhez sem, rendjén valónak találta a két mankóval közlekedő férfi megrohamozását és megverését is, hiszen az illetőnél piros-fehér-zöld zászló volt.

A sok nyugdíjas között olyan hiteles politikusok tűntek fel, mint Lendvai Ildikó, Mécs Imre, Draskovics Tibor, Bokros Lajos és Horváth Aladár. Csupa nagyreményű, igazi mélybaloldali.

2012. március 15-én – a magyarok nemzeti ünnepén – a baloldaliak ismét az utcán voltak. Sütött a nap, kék volt az ég, az ünnepek helyszínei a közlekedés elől lezárva, a rend biztosítva. A Pilvax közben az amerikai követségnek és üzletembereknek oly kedves Lehet Más a Politika nevű szervezet tartott családi összejövetelt. A rendezvényt megzavarta egy Vágó Gábor nevű politikus, aki egy ideig túl hangosan beszélt, alaposan megnehezítve ezzel az éppen csak elkezdődött baráti beszélgetéseket. Hogy mit mondott, arra már a jelenlévők sem emlékeznek, de a párttörténeti dokumentumok biztos megőrzik súlyos gondolatokat tartalmazó szavait. Újságírói beszámolók szerint csak a következő mondatrész elhangzása biztos: Malajzia és Banglades útja.

A szocialisták vidékre, Esztergomba, menekültek, ahol Lukács Zoltán a megyei szocialisták lánglelkű elnöke egy megújuló és erős MSZP nevében ajánlott új szövetséget a „velejéig rothadt hatalom” leváltására. A megjelent ezer ember lelkesen bólogatott. Mesterházy Attila pártelnök nagy ívű beszédében tehetséges nemzetről és tehetségtelen kormányról beszélt. Álláspontja szerint Petőfi Sándor ma nem merné elszavalni a Nemzeti dalt, Táncsics Mihály pedig írástudatlan maradna.

Ezt a korlátlan hatalmat még Metternich is megirigyelné. De a történelmi jelentőségű esemény csak ezután következett, ugyanis az MSZP rendezvényén felszólalt Árok Kornél, a Szolidaritás mozgalom volt társelnöke is, aki rendkívül lényeglátóan fogalmazott: „hangosan kell kiáltani, hogy eddig, és ne tovább.” A jelenlévők ezzel egyetértettek.

Gyurcsány Ferenc az úgynevezett Demokratikus Koalíció elnöke ezúttal is otthon felejtette gyógyszereit. Szerinte az Orbán-kormány nemcsak illegitim, de illegális és törvénytelen is. Ezért, ha nem vizsgálják meg érdemben a beadványát, harminc nap múlva „alkotmányos blokád” alá vonják az Alkotmánybíróság épületét. A DK elnöke szerint Orbánnak nincs joga ünnepelni március 15-én, mert ellopta 1848-at.

Természetesen az utcán volt az Egymillióan a Magyar Sajtószabadságért (Milla) nevű, a Facebook közösségi hálózaton szerveződött csoportosulás is. Nevük kissé megtévesztő, mert valójában a Facebookon is mindössze százezren vannak. Itt Kulka János és Csákányi Eszter arról beszéltek, hogy nem tetszik nekik a rendszer. Ehhez csatlakozott Rózsa Milán, a Leszbikusok, Melegek, Biszexuálisok és Transzneműek szervezetének képviselője is. Nagy-Navarró Balázs „Kunigunda-táborok” létrehozásában látja a jövőt. Közben beiktatták a közönségszavazáson ugyan alulmaradt, de valamilyen különös demokráciafelfogással mégis alternatív köztársasági elnökké kinevezett Pityinger Trágár Dopeman Lászlót, a pornórendező rappert, aki mindeközben alternatív celeb. Megválasztása után, valamilyen rejtélyes okból ezt kiabálta: „Magyar vagyok, zsidó vagyok, cigány vagyok, kevert vérű árja vagyok, magyar vagyok.” Kiosztották a Rák Bende-díjakat is, Parti Nagy Lajos viszont a „nem Rák Bende” díjat vehette át. Majtényi László egykori maoista, a Kádár-korszak baloldali ellenzékének tagja a zsarnokságról, a kerítésen belül lévő ellenségről szónokolt. Barta Bea a Hallgatói Hálózat nevében kiabált: ő azt a téveszmét terjesztette mely szerint „Az egyetem a miénk.”

Késő este lett mire a mélybaloldaliak és a radikális liberálisok nyugovóra tértek.

Tóth Gy. László
politológus,
a miniszterelnök volt főtanácsadója

demokrata.hu