Őszintén szólva

Kétségbeesést olvasok ki a trágár szerző soraiból. Sőt, nem csak az övéiből. Az egész elkötelezett baloldalra ráült valami megmagyarázhatatlan anyázhatnék. Újságírótól politikusig mindenkiből csak úgy dől a keserves káromkodás, mintha az még segítene valamiben. Holott az csak pótcselekvés, nem egyéb. Vagy talán az igazi én.

(Magyar Nemzet, 2011. június 4.)

Rosszleánybankok

Hűha! Bekeményítenek a bankárok? Még jobban? Akkor idebiggyesztek egy mondatot a lap egyik hozzászólójától, aki feltehetőleg a közhangulatból merít: „A mai bank elidegenedett az ügyféltől, eredményeit magának tartja meg, kockázatait a társadalomra hárítja, miközben vezetői minden helyzetben hatalmas béreket visznek haza, ráadásul az állami segítség milliárdjait az adófizetők adják nekik.” Érdekes lenne, mit válaszolna egy ilyen felvetésre a bankár – ilyen felvetés azonban nincs. Ahogyan arról sem faggatják Felcsutit, miért készítenek olyan egyoldalú szerződéseket, amelyekben minden kockázatot az ügyfelekre hárítanak. Egyáltalán szerződés-e az, amit az orrunk alá tesznek aláírásra, vagy pedig diktátum? Mindenesetre Felcsuti javára szól, hogy a szokott maszatolás helyett õ megmondja: bekeményítenek. Boksz! Megy a bal!

(Magyar Nemzet, 2011. június 6.)

Bauer elemzi Trianont

Szatyros Bauer (örökké mindenféle szatyrokat cipel, talán költözni készül) egyetért az ország megcsonkítóival; számadatokkal, statisztikákkal érvel mellettük, ésszerűnek tartja a trianoni határokat. Végtelenül aljas az írás. Hát persze, hogy Orbánba is beleharap: „A »nemzeti összetartozás« jelszava nemcsak a kőkemény realitást tagadja, de harcias igénybejelentés is: ha területi igényeket nem lehet támasztani, a Fidesz »lakossági igényeket« támaszt (…), szembeállítja őket (a határon túli magyarokat) azzal az állammal és polgári közösséggel, amelyben élnek, megakasztja integrálódásukat abba a társadalomba”.

(Magyar Nemzet, 2011. június 7.)

Sznagovi gyerekek

Annyira azért nem demokratikus a Magyar Demokratikus Charta, hogy egyeztessen Nagy Imre unokáival, mielőtt azok aláírásával rendezvénymeghívót bocsát ki a szervezet köztemetői megemlékezésére. Nem is meglepő, hogy ezek után a két érintett, Jánosi Katalin és Jánosi Ferenc MTI-közleményben határolódott el Gyurcsány Ferenc chartásaitól, akik – ahogyan Jánosiék tájékoztattak –: „aláírásunkkal és bizalmunkkal viszszaéltek”.

(Magyar Nemzet, 2011. június 9.) 

Pilhál György, mno