Nyilván hamar leesett, hogy a Magyar Szolidaritási Mozgalom közleménye indul ilyen vicceskedve, amit Molnár Csaba nyilatkozata kapcsán adtak ki az egyenruhásokból verbuválódott érdekvédők. A Demokratikus Koalíció önjelölt frakcióvezetője ugyanis azt nyilatkozta: „a Milla és a Szolidaritás demonstrációin részt vettünk és mozgósítottunk, sőt, vidékről buszokkal hoztuk fel az embereket. Támogattuk őket, de csak csendben. Ha jól megy ezeknek a civil szerveződéseknek, az mindenkinek jó.”

A csend nem jött össze: Juhász Péter a Magyar Nemzet megkeresésére közölte, hogy nincs szükségük a DK mozgósítására és egyáltalán: semmi közük a nyolcvankilences, polgári balközéphez. A Milla-szóvivő szavait azért több dolog is árnyalja: egyik szónokuk, a Negyedik Köztársaság nevében beszélő Istvánffy András például mozgalmuk párttá alakulásuk hetében mondta el lapunknak is, hogy nem tartják kizártnak a technikai koalíciót Gyurcsányékkal, és/vagy más baloldali alakulatokkal. Ehhez képest apróság, de tény: Polgár Dóra is reklámarca volt a „nemtetszikezésnek”, aztán mikor kiderült, hogy MSZP-s önkormányzati képviselőjelölt volt, a Hallgatói Hálózat elhatárolódott tőle, úgyhogy Polgár besorolt az egykori kormányfő mögé az Újkorcsoporttal és lelagymatagozta a civileket. És ez már tényleg a tüntetési kremlinológia határait súrolja, de ott van még az az időtájt még DK-tisztségre jelölt, büszke gyurcsányista Dániel Péter, aki Millás, szervező feliratú VIP-nyakbavalóval fotózta magát a „százezer Magyar Demokrata, százezer öntudatos hazafi szép, békés és méltóságteljes ünnepén”.

Háttérpártok?

Az MSZP-székházban is előadó Kónya Péter persze komoly hangon is megnyilatkozott a DK-s buszoztatás kapcsán. Ugyancsak a Magyar Nemzetnek azt nyilatkozta: nem tartja szerencsésnek, ha politikai pártok úgy próbálják saját elfogadottságukat növelni, hogy erősödő civil szervezetekre hivatkoznak. Közben pedig a Szolidaritás Mozgalom vonzerejéről és a Milla politikusellenességéről értékezik Baja Ferenc, a szocialisták házi politológusa, Ágh Attila is szerveződő „háttérpártokról”, meg a „bohócforradalom bátor ötletgazdáiról” értekezett a Népszavában. Hasonlóképp bírálja például a készülő Munka törvénykönyvét a párt és a mozgalom: nőtt a munkavállalók kiszolgáltatottsága, mindkét fél szerint a kormány a dolgozókkal fizetteti meg gazdaságpolitikai hibáinak árát. Egy csütörtöki sajtóbeszélgetésen Gúr Nándor elmondta, hogy a jövőben többet kell majd dolgozni kevesebb bérért, a munkaerő-piaci rugalmasság pedig kiszolgáltatottsággal társul. Itt a szakszervezetekkel való együtt működésre és az egybecsengő véleményekre is rákérdeztünk. Gúr személyes álláspontját osztotta meg velünk: eszerint nem a zászlók és a pártoskodás a lényeg, hanem az ügyek, amelyek összekötik a az abban szereplőket és amelyek kapcsán ugyanazt a véleményt fogalmazzák meg. Korábban pedig, igaz, nem a Munka törvénykönyvével, hanem a kilakoltatások leállítása kapcsán az MSZP kiadott egy közleményt, amelyben támogatják a Civil Akcióegység ez ügyben megfogalmazott felhívását.

De hogy ne legyen olyan egyszerű: még Gyurcsány Ferencnek is feltűnt a Magyar Nemzet azon csütörtöki cikke, amelyben Pataky Péter, a Magyar Szakszervezetek Országos szövetségének elnöke megpendíti az érdekvédők pártalapítási lehetőségét. Az MSZOSZ első embere a Hír TV-ben már ötletelgetésnek minősítette mindezt. Hagyományosnak mondható jó viszonyuk az MSZP-vel pedig vélhetően fennmarad, ugyanis az Autonómokkal, a Szakszervezetek Együttműködési Fórumával, és az Értelmiségi Szakszervezeti Tömörüléssel egyetemben egy 94 pontos módosító indítványt fogalmaztak meg a Munka törvénykönyvéhez, ezt pedig a szocialisták fogják benyújtani majd.

Tompos Ádám, mno.hu