Tény, hogy az eladósodottságot mindig a baloldal – a kommunisták, a szocialisták és az SZDSZ – hozta nyakunkra. Kádárék számolatlanul, fedezetlenül vették fel a külföldi hiteleket, mint ahogy tették azt a rendszerváltás után Horn Gyuláék, Medgyessy Péterék, Gyurcsány Ferencék is, azaz a szocialisták és hűséges híveik, a szabaddemokraták. A fedezet a nép volt és a nemzet vagyona. Szórták a pénzt büntetlenül, magyar nábobként viselkedtek, igaz, száz évvel korábban a nemesek egy része a sajátját élte fel, a baloldal a miénket és az unokáinkét is felélte volna, ha hagyjuk. A Fidesz vezette pártszövetség ezt az áldatlan állapotot akarja végleg felszámolni.

Az is tény, hogy az államadósságot mindig a hatalomra került jobboldal igyekszik csökkenteni gazdasági és reformpolitikai eszközzel. Ez történt 1998-ban, amikor az MSZP–SZDSZ által hátrahagyott 57 százaléknyi adósságállományt a Fidesz a ciklus végére 52 százalékra faragta le. Az elkövetkező nyolc év baloldali ámokfutása minden képzeletet felülmúlt, mert 82 százalékkal adósította el az országot. Erre mondják gazdasági szakemberek, hogy innen nincs visszafelé, ez a görög út. A kétharmados győzelem birtokában Orbán Viktor pártelnök és miniszterelnök csapata szigorú költségvetési politikával, pénzügyi takarékossággal egy év alatt 73 százalékra faragta le az államadósságot. Ha megismétlődik a baloldali hazárdjáték, arra rámehet az ország, a nemzet, a magyar lakosság döntő többsége. És ez majdnem sikerült is. Meg kell akadályozni a felelőtlenül ígérgetők, régi és új hazudozók politizálását, s hogy újból a politikai porondra kerüljenek. Az fizessen, aki a mi felhatalmazásunk nélkül adósított el bennünket.

Ez volt a kötcsei találkozó üzenete, amit a jobboldal értelmiségi holdudvara is helyeselt. A cél a jobboldali kurzus felépítése, a magyar középosztály megerősítése, és a szegényebbek, a lecsúszottak újbóli helyzetbe hozása – mondta Orbán Viktor miniszterelnök. Ehhez kell az arányos teherviselés, az arányos adózás megszilárdítása. Bár a baloldal látszólag végleges politikai vereséget szenvedett, a szocialistáknak nincs igazi vezetőjük, a liberálisoknak még nem sikerült újjászületniük, az LMP még könnyű, a Jobbik túlzottan demagóg, mégis, a súlyos gazdasági helyzet újra előhozhat bülbülszavú igehirdetőket, akiknek a végén majd mindent elhisznek.

Gyurcsány Ferenc napról napra mélyebbre ássa magát. Nem is tudja, talán el is felejtette, hogy mit csinált. Gyurcsánynak Orbán Viktor a fő ellensége, s nem azzal foglalkozik, hogy miként lehetne kivezetni az országot a bajból, amibe társaival együtt taszította. Rögeszméjévé vált, hogy őt politikailag meg akarják semmisíteni, holott ezt már megtette saját maga. Igaza volt Orbán Viktornak, amikor Kötcsén kijelentette, hogy a Fidesznek továbbra sincs váltópártja. Szerinte a jobboldal igazi politikai közösség. Azt már én teszem hozzá: ahhoz, hogy az is maradjon, ezt a jobboldali politikai közösséget újra és újra meg kell nyerni, különben a kabinetből kamikaze kormány lehet, mint ahogyan azzá vált az Antall-kormány is.

A jobboldalnak, a szimpatizánsoknak és a hozzácsatlakozóknak – a választók több mint harminc százaléka – érezniük kell, hogy tőrödnek velük. Orbán azonban kifejtette, hogy nem akar kamikaze kormányt, hanem fel akarja építeni a 21. századi magyar nemzetet, és ehhez sok mindennel együtt értékstabilitás kell. Például a munka becsülete. Ez nem kommunista találmány. Ez a polgári társadalmak sajátja, mint ahogy az volt a magyar polgárosodás idején is: aki dolgozik, az emelkedjen fel, aki viszont nem akar dolgozni, az csússzon le. De hogy ők se kerüljenek az út szélére, ahhoz kell az új nemzeti szolidaritási rendszer kiépítése. Egyszóval nem könnyű Orbán Viktor pártjának és kormányának helyzete. Főként akkor, amikor a miniszterelnök – olykor – magányosnak tűnik harcában. Harmincszázaléknyi támogatás ide vagy oda, a nemzeti integritást, a széles körű nemzeti egyetértést akkor is meg kell teremteni. Néha a látszatra is adni kell. Gesztusokat nemcsak a baloldalról újonnan átállóknak kell tenni, a Saulusokból Paulusokká válóknak, hanem a jobboldaliaknak is, akik a legnehezebb helyzetben is támogatták ezt a nemzeti politikát.

Tudjuk, a politika tudomány, sőt olykor művészet is, de a politikai egyensúly megteremtése, a megelégedettség érzése nem kisebb művészet. A miniszterelnök beszédében a magyar belpolitikát szemléletesen jellemezte: „szögesdrótokkal szabdalt aknamezőkön kell rendezetten átkelni”. Jelzem, több mint hatvan éve ezt tesszük: kezdtük a puskacsövek és tankok árnyékában, majd a valóságos aknamezőkön és vasfüggöny át, most pedig küzdünk az olyan árnyékból lövöldöző kertészákosok ellen, akik morálisan, történelmében, önbecsülésében járatják le nemzetünket. Világos, egyre több szövetséges kell. Mert sokan kell lennünk az aknamezőkön, hogy minden aknát hatástalanítsunk.