Ma 2020 december 05. Vilma napja van. Holnap Miklós napja lesz.
d0a208f4c2ef955e47bdedb0c0a192d4.jpg

Kádár és Kucsera

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Hogy mivel is kezdődött 1956? Kiábrándult kommunisták kezdték leleplezni azt az önkényuralmat, amelynek felépítésében vakon segédkeztek. Csakhogy volt egy alapvető tévedésük. „Nem az ideákkal van a baj, hanem azok helytelen alkalmazásával” – mondogatták.

A marxizmus forradalmi és radikális szókincse az új, fiatal értelmiségben lázadást szült az uralmi gyakorlat – amit akkor személyi kultusznak neveztek –, s annak képviselői ellen. Azt hitték, hogy a munkásosztály a rendszer oldalán áll, mert az ideológia szerint az az övék, munkásoké. (Vájtfülűek naiv hite volt, hogy az elégedetlenség forrása a munkásság körében sem lehet más, mint a szocia­lizmus építését vezérlő objektív törvények megsértése, pedig ami fájt ott lenn, az az életszínvonal volt. A kelet-európai s a magyar munkás is vezetői­vel ellentétben a harmadik világban élt.) A fiatal értelmiségiek csak nagytakarításra és új kezdetre vágytak. Az egyetemisták függetleníteni akarták magukat a párt ifjúsági szervezetéről, a DISZ-től, s Pesten és Szegeden lázasan formálták lengyel mintára a magyar október programját. Déry Tibor a szocialista hazafiságot elemezgette. Háy Gyula pedig, akinek a Mért nem szeretem Kucserát? című írása oly nagy vihart kavart Rajk temetése napján, csak új színdarabjának bemutatójára készült.

Háy Kucserája nem más, mint a kommunista Tartuffe, párttagkönyvvel a zsebében, aki bármit és bárkit hajlandó feláldozni az anyagi érvényesülés oltárán. S amit a kor szereplői nem tudhattak róla: tulajdonképpen már nem a Rákosi–Gerő-féle „személyi kultusz”, hanem az eljövendő kádári konszolidáció kulcsfigurája volt. Nagy Imrét mint „magyar Gomulkát” emlegették, s a párttagságától megfosztott Farkas Mihálynak, a bukott honvédelmi miniszternek a perére úgy vártak az emberek, mint egy mindent elmagyarázó, leleplező szocialista tandrámára. Mi sem volt idegenebb az akkori gondolkodástól, hogy privatizálni kéne az állami vagyont vagy hogy a szocializmus nem más, mint „politikai kapitalizmus” a maga feloldhatatlan ideológiai és anyagi ellentmondásaival. Amit az emberek nem akartak, az a rendőrállam, az orosz megszállás és a nyomor volt. Ahogy egy jugoszláv megfigyelő fogalmazta lenini stílusban az akkori Magyarországról: „Az emberek itt nem hajlandók élni tovább a régi módon, ahogy a párt vezetői sem képesek már a régi módon uralkodni. Egy forradalomhoz az összes feltétel adva van! Vajon ki fogja azt vezetni, amikor a munkásosztály zavarodott, a pártvezetőség pedig az események után kullog?”

Ha éles szemű megfigyelők már borúsan fogalmaztak előtte is, nálunk még október 23-án sem gondolt senki forradalomra. A Bem-szoborhoz az írószövetség székháza elől szervezték a békés demonstrációt, de az óriá­sira dagadt tömegben az értelmiség megmondóemberei elvesztették befolyásukat, s Nagy Imre is félreértette a helyzetet, hiszen a Parlament előtt csak az „új szakasz” politikájának folytatását, azaz a szocializmus építése során mutatkozó „hibák” kijavítását ígérte. A magyar származású L. Balog-Bain – akit amerikai haditudósítóként s kiváló riporterként tartottak számon Nyugaton – a helyszínen volt. Meghallgatta Gerő provokatív beszédét, a rádióhoz hajtott – ahol már lőttek –, megnézte a ledöntött Sztálin-szobrot, majd az írószövetségbe ment. Ott egyetértettek abban, hogy a diákok követeléseit be kell olvasni, Gerő mondjon le, és Nagy Imrét nevezzék ki miniszterelnöknek. Balog-Bain nem hitte, hogy Nagy Imre kész és érett a történelem által neki kijelölt szerepre.

Tudni lehetett, hogy szovjet csapatok közelednek. A riporter hajnali fél négykor találkozott az első orosz tankoszloppal az akkori Molotov, ma Vigadó téren. A közelebbi orosz támaszpontok elhelyezéséből és a tankok sebességéből kiszámolta, hogy behívásukra 23-án este hat és hét óra közt kerülhetett sor, amikor még teljesen a Gerő–Hegedűs-klikk kezében volt a hatalom, a tüntetések pedig szépen, békésen folytak. Balog-Bain a forradalom egyes fázisait elemezve „első hadseregnek” azokat az írókat, újságírókat, mérnököket, hivatásos sportolókat, diákokat és művészeket nevezi, akiket a rezsim a legjobban elkényeztetett. Az október 23-i lázongó egyetemisták – jegyzi meg – a korábban nagy gonddal kiválasztott munkás, paraszt és pártfunkcionárius családok gyerekeiből kerültek ki. Követeléseik jellege morális volt: az igazság és emberség helyreállítása. A személyi kultusznak legyen vége, a bűnösök lakoljanak! A következő nap, 24-én jelent meg a „második hadsereg”, amelynek még mindig diá­kok képezték a magját, de tömegesen vették kezükbe a fegyvert a munkásfiatalok. A véres csütörtök – a Parlament előtti vérengzés – mozgósítja az egész társadalmat, s szinte mindenki türelmetlenül követeli a szovjet csapatok azonnali kivonását Magyarországról.

Milyen távoli is ez az 1956 mai szemmel! A munkástanácsok, a forradalom talán legdemokratikusabb képződményei – az első 1956. október 24-én alakult az Egyesült Izzóban – gyanakodva és bizalmatlanul fogadtak bármit, ami a nagyüzemek magánosítására, esetleg visszaadására vonatkozott. Az államra nem voltak kíváncsiak, de az állami tulajdonra, arra igen. Azt kezelésükbe vették. Közösségi gondolkodásmód jellemezte őket, mind a nyugati magántulajdonon alapuló, mind a keleti, államszocialista (vagy államkapitalista) modellt elvetették. Valami mást, valami újat akartak. Csakhogy a második szovjet invázióval helyreállt a „világ rendje”. Kádár pedig nekilátott, hogy némi akasztgatás és 22 ezer ember elítélése után végrehajtsa Nagy Imre reformprogramját, mérsékelt formában kormánya – bár ezt halá­láig makacsul tagadta – ettől vált „forradalmivá”.

Tamáska Péter, magyarhirlap.hu

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Gazdaság (655) Irodalmi kávéház (494) Titkok és talányok (12) Rejtőzködő magyarország (171) Életmód (1) Mozaik (83) Heti lámpás (248) Tv fotel (65) Sport (729) Tereb (140) Gasztronómia (539) Emberi kapcsolatok (36) Egészség (50) Történelem (14) Belföld (5) Szépségápolás (15) Kultúra (6) Vetítő (37) Mondom a magamét (4947) Flag gondolja (33) Autómánia (61) Nagyvilág (1452) Politika (1571) Mozi világ (440) Jobbegyenes (1912) Alámerült atlantiszom (142)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>