Ma 2024 március 29. Aguszta napja van. Holnap Zalán napja lesz.
eef0cfdb3a7715b2c9aee88a7fc0669d.jpg

Jelenetek a kisszobából

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Fáradtan lehajtottam a laptop tetejét, megdörzsöltem a szememet, és belebújtam házipapucsomba. Elalvás előtt mindig vetek egy pillantást a gyerekre, belopóztam hát a kisszobába, és megálltam az ágy mellett.

Borzalmas érzésem támadt: mintha nem ketten lennénk. A matracra pillantottam, és valóban: ott feküdt egy férfi, hosszú lába lelógott, és hangosan horkolt, még szerencse, hogy nem ébredt fel az egész ház.

Mobiltelefonommal belevilágítottam az arcába. Úristen.

Gyurcsány Ferenc feküdt a kisszobában.

Néhány perc múlva már a konyhában ültünk. Feri nagyon készséges volt, elmosogatott szó nélkül, majd letelepedett velem szemben, és halkan, nagyon empatikusan megkérdezett:

– Hogy élnek? Minden rendben?

– Nem mondhatnám – válaszoltam eltűnődve. – Éppen most próbáljuk kidugni a fejünket a trágyadombból, amit volt szíves az országra örökíteni.

– Poloskák vannak?

– Nem jellemző. Patkányok annál inkább.

– Értem – hajtotta le a fejét Ferenc, láthatóan megrázták a hallottak –, Istenemre mondom, ezt nem hagyhatjuk! Rágcsálók, szenvedés, nélkülözés mindenütt! Mielőtt elzavartak a miskolci Avas-lakótelepről, az ottani demokraták ugyanezt panaszolták nekem.

Most én hajtottam le a fejem. Arra gondoltam, hogy vajon nálunk is négy napot tölt el a kisszobában, vagy teljesen kitelel, és csak a hóvirágok jelzik majd távozását.

– Tudja, barátom – emelte fel bagolytekintetét Ferenc –, végigjárjuk az országot, érdeklődünk, feljegyezzük a panaszokat. Kritikusan jegyzem meg, az Önök utcájában sem fenékig tejfel az élet. Vadai Ági az imént SMS-ben értesített, hogy a szomszédban szállt meg, és képzelje, II. János Pál képe lóg a falon. Tudott erről?

Hirtelen vádló tekintettel méregetett. Tisztára úgy nézett ki, mint egy begőzölt KISZ-vezető a pécsi diákmenzán.

– Hadd kérdezzek inkább én – vettem át a kezdeményezést, és oroszhegyi szilvapálinkát töltöttem a poharába, amit persze sajnáltam, de mit tegyek, jó házigazda vagyok. – Egyáltalán találkozott élő emberrel a mostani turnén?

– Hogyne. Éppen ideje volt annyi elzártságban töltött év után. Találkoztam demokratákkal, alapszervezeti tagokkal, a köztársaság barátaival.

– Másokkal nem?

– De igen – felelte Ferenc, és kissé megremegett a keze. – Hallottam és tapasztaltam, hogy nem mindenki szeret. Hallottam, hogy csúnyákat kiabálnak. És esküszöm, barátom, hallottam, hogy a pokolba kívánnak azok, akiket meg akartam oltalmazni az őszödi igazságbeszéddel.

Ferenc kiment a kamrába egy almáért. Közben arra gondoltam, az el­lenségemnek sem kívánom, amit én átéltem: Gyurcsány már a spájz­ban van.

– Most beszéljük meg az evakuálás részleteit – javasoltam halkan. – Csak nem gondolja, hogy ép bőrrel megússza, ha felismerik? Mindazonáltal ne féljen, a magyar ember gáláns fajta, mindig elbújtatja, aki oltalomért kopogtat az ajtaján. Azt javaslom, burkolja a testét Magyar Hírlapokba, úgy biztosan elmarad a megruházás.

– Vajon rám szavaznak majd az itteniek, ha megteszem? – gyulladt ki a mohó fény éjszakai vendégem szemében. – Gréczy mindig azt mondja, jobbról is hoznunk kell szavazókat. Gondolja, hogy értem is kimenne félmillió ember az utcára?

Nagyobb volt a baj, mint először gondoltam. Ferenc alighanem meghűlt, nem is olyan enyhék ezek a januári éjszakák.

– Kérem, őrizze meg a nyugalmát – mondtam, és lassan felálltam a székről.

Felébresztettem a feleségemet, és röviden beszámoltam a helyzetről. Elmondtam, hogy Gyurcsány Ferencet ott találtam a kisszobában, vázoltam beszélgetésünket, és kifejeztem aggodalmamat egészségi állapotát illetően.

– Neked teljesen elment az eszed? – meredt rám az asszony. – Gyurcsány a kisszobában? És te még pálinkával kínálod? Ezért dolgozok, robotolok, ezért áldoztam fel a legszebb éveimet? Menj vissza, mondd meg neki, hogy kívül tágasabb, és szondázgassa éjjel Hunvaldékat, nekünk hagyjon békét.

Amikor visszamentem, Ferencet már nem találtam ott. Ahogyan jött, úgy távozott: az ablakon keresztül. Holnap talán a kedves olvasóhoz ko­pogtat be.

Kérem, fogadják előéletéhez és munkásságához méltó módon.

Szentesi Zöldi László - magyarhirlap.hu

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Mozaik (83) Politika (1582) Autómánia (61) Mozi világ (440) Jobbegyenes (2778) Gasztronómia (539) Heti lámpás (310) Alámerült atlantiszom (142) Mondom a magamét (7501) Tv fotel (65) Tereb (146) Nagyvilág (1309) Rejtőzködő magyarország (168) Életmód (1) Egészség (50) Titkok és talányok (12) Szépségápolás (15) Gazdaság (702) Kultúra (6) Sport (729) Belföld (10) Irodalmi kávéház (537) Történelem (17) Emberi kapcsolatok (36) Flag gondolja (36) Vetítő (30) Nézőpont (1)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>