– Te, Csabi, mondd már, kivel nem játszottunk még, kit nem használtunk fel és ki?
– Nézd, főnök, a magyarok, ugye, alapban megvoltak. Zsidóztunk is eleget, persze ez az antifasiszta dolog bármikor elővehető, a brüsszeliek is kajálják.
– Ez jó, Csabi, ezt lökjük is folyamatosan. Más?
– Hát, itt vannak, ugye, a cigányok… Ennél jobb, rágni való csont kevés van.
– Tényleg, Csabi, s a perünk is most van.
– Perünk, főnök? Nem szóltad el magad megint?
– Neked szóltam most is Csabi, te meg tudod. S én is tudom, hogy tudod.

{...}

Egyenruha ez, mint a népszerű The Sopranos sorozatban – magyarul Maffiózókként ment – a dzsoggingalsó májer bőrzakóval.

Mi keresnivalója volt Gyurcsánynak és spanjának a romagyilkosságok perén? A jó Fletó erre azt mondta, „részvétét és együttérzését szeretné kifejezni az áldozatok és a hozzátartozók iránt egyrészt mint apa, mint férj, mint politikus, másrészt mint a támadássorozat idején miniszterelnöki tisztséget betöltő személy”. Ezt a mondatot ne felejtsük, a későbbiek szempontjából még lesz értelme. Első körben azonban piszok hazugság.

Ha Gyurcsány szemernyit is törődne azzal, hogy mi történt a kormányzása alatt, akkor mindennapjait azok között töltené, akiket szadeszes üzlettársának pannon pumájával kilátástalan adósságba hajszolt. Azok között, akik miatta veszítették el otthonukat, azok között, akik miatta lettek munkanélküliek. A romákat gyilkoló halálbrigád perén Gyurcsány azért jelent meg, hogy látsszon. Vége a politikai holtidőnek, a választói memória kifulladóban, most úgy gondolja, már visszatérhet. Elmenne Alekosszal is villázni, ha hívnák. De azért ír tényeket elhagyó blogot az alkotmányról, játszik részországgyűlésdit az emeszpésekkel, nyilatkozik a bulvárnak. Amit mond, az lényegtelen. A semmilyen Mesterházy mellett még akkor is mértékadó lenne, ha csak kampánybugiban verné. S ezt tudják a szoci döntés- és pénzosztók, azért tűrik, azért várnak ki, és azért is lesznek majd újra lelkes hajbókolói. Az MSZP-ben, lobbijaiban tökéletesen tudják, hogy a kormányzat csinálhat bármilyen ostobaságot, a szocikra nem szavaznak többen. A mindenható számok is ezt bizonyítják, a Fidesz-népszerűség morzsolódik, a szociké viszont ettől jottányit sem emelkedik. Mesterházy legfeljebb a körmét rágja. Valamit változtatni kell. Ha nem tesznek semmit, elfogy a pénz, az eddigi támogató is kényelmesebb versenyzőt keres.

Gyurcsány ajánlata az Orbán elleni gyűlöletkoalíció és az ex-SZDSZ háttérországának pozícióba hozása mellett a cigánykártya. Mert van romalobbi, amelyet a kisebbségi választásokkor éppen a cigány szavazók kergettek el a pénzosztó bogrács környékéről. Ők belemennek abba, hogy testvéreikből újra árut csináljanak. Újra legyen félelem, a törvényt betartató rendőr „fasiszta bérenc”, az eladott szavazat pedig „demokratikus kiút”. Munka helyett segély, amit uzsorakamatként biztosabban hoz házhoz a cigány. Kinek is?

Ez a politikai szála a tegnapi Gyurcsány-show-nak. Van azonban a történetnek egy második olvasata. Mi is volt a fenti gyurcsányi mondat? „…mint a támadássorozat idején miniszterelnöki tisztséget betöltő személy.” Az exkormányfő ezt azzal egészítette ki, hogy „ítélkezni a bíróság dolga, mi a megjelenésünkkel is azt szeretnénk üzenni, az elesetteket, a megtámadottakat nem hagyjuk magukra”. Álomszép mondat, filmbe illő.

Mint egy másik szélesvásznúban, amikor Michael Corleonét megvádolja a Szervezett Bűnözést Vizsgáló Szenátusi Bizottság. Tanú is van. Aztán a Don a tanú meghallgatásán az illető testvérével jelenik meg, szívélyesen kvaterkáznak is. A tanú mindent visszavon.

Tegnap Cs. István negyedrendű vádlott vallomásával folytatódott volna a cigánygyilkosságok pere, a tárgyalás kezdetén azonban bejelentette, most nem akar semmit mondani, és kérdésekre sem válaszol.

Gyurcsány mellett nem ült Cs. István egyetlen rokona sem. Sőt nem volt ott Szilvásy György és Ficsor Ádám korábbi titkosszolgálati miniszter sem, akiket a szocialista irányítású parlament vizsgálóbizottsága szerint is felelősség terhel a romagyilkosságokért. Molnár Csaba Bajnai alatt kancelláriaminiszterként hivatalosan semmiről sem tudhatott, ő csak „ott volt”. Tegnap a lényeg Gyurcsány volt.

Mert Gyurcsány ott volt.
Akkor is, most is.