Képességeit talán használhatná a gyakran bérmálkozók szektájának hitszónokaként, porszívóügynökként, esetleg a DK-s nyugdíjas tábornak szervezett árubemutatók főeladójaként. Pocsék politikus, mert lehet, hogy érti és látja a baloldal minden nyűgét s baját, de nem érti Magyarországot. Nem érti, hogy az őszödi beszéd után, 2006 ősze után ő egy jó darabig, talán soha, nem lehet sem egy politikai oldal, sem az ország vezetője. A magyarok többségébe ugyanis beleégtek hazugságbeszédének elhíresült szavai, a kurvaország, a hazudtunk és a többi, és beleégtek a kardlapozó, szemkilövő rendőrattak képei is. Nem érti, hogy ő bármit mondhat, bármit tehet, s legyen akár igaza is, az emberek többsége undorral fordul el tőle. S nem csak a jobboldali szavazók. Az egykori sajátjai is.

Az elmúlt néhány évben ha volt a baloldalon közös gondolat, akkor az az Orbán Viktor iránti ellenszenv, már-már mániákus gyűlölet volt. Hovatovább odáig jutottunk, hogy Gyurcsány Ferenc kiütötte ebből a nyeregből a miniszterelnököt, s valóban megteremtette a baloldali összefogást: saját maga ellen. Ez most, hogy a DK elnökeként meghirdette százhuszonötödik programját, egész világosan kitűnik a balliberális ellenzék DK-n kívüli világából. Az MSZP, az Együtt, a PM és csatolt részeik, igaz, többnyire név nélkül, telenyilatkozták a különböző sajtóorgánumokat, hogy bár sok mindennel egyetértenek abból, amit egykori miniszterelnökük mondott, írt, belőle, az „utópisztikus kommunista forradalmárból” nem kérnek. Különösen úgy nem, hogy ha kimondatlanul is, Gyurcsány Ferenc úgy képzeli el a Fidesz-ellenes baloldali összefogást, hogy annak csakis ő lehet a vezetője, reménybeli (vagy inkább reménytelen) miniszterelnök-jelöltje.

S igaz: amit Gyurcsány a Sokak Magyarországa című röpiratában igényként megfogalmazott a baloldallal szemben, az valószínűleg mind helytálló. Hogy erős, hiteles vezetőre van szükségük, összefogásra és megvalósítható „Orbán utáni” programra. S nyilván azért van mindezekre szükség odaát, mert mindegyikből hiány van. Nincs a baloldalon közel s távol egyetlen politikus sem, akire ráillene az erős és hiteles jelző. Nincs a baloldalon egyetlen olyan program sem, amely akár nyomokban is tartalmazna valamit arról, hogyan kellene az országot vezetni. Pedig most éppenséggel nincs az összeomlás közelében a költségvetés, évek óta nem látottan kedvezőek a makrogazdasági adatok, szóval nem katasztrófahelyzetre kellene felkészülnie az ellenzéknek. Az összefogás helyett pedig egyelőre osztódással szaporodnak az ilyen-olyan balliberális ellenzéki szervezetecskék, pártocskák, amelyek leginkább egymás anyázásával vannak elfoglalva.

Ilyen helyzetben talán utolsó figyelmeztetésként vehetnék a vasárnapi lengyelországi választások eredményét. A baloldal szinte tükörképe a hazainak, abból a szempontból legalábbis, hogy sem hiteles vezetőjük, sem hihető programjuk nem volt, ellenben összehoztak egy hibás koalíciót, amire lengyel barátaink viszont simán nemet mondtak. S megesett az a „csúfság” a baloldallal, hogy kiesett a parlamentből szőröstül-bőröstül. Én ugyan nem vetném a vonat alá magam, ha 2018-ban ez nálunk is megtörténne, nincs egyetlenegy párt vagy politikus, akit ebből a „brancsból” sajnálnék, vagy aki nélkül hiányérzetem támadna.
„Akiknek hat év után a gyurcsányozás jut az eszébe (…), azok én szerintem középszerű emberek, (…) a többséget silánynak is gondolom” – ezt mondta Gyurcsány nemrég egy rádióműsorban. Ez a pár szó mindent elmond erről az emberről, s hogy mit gondol mirólunk, a magyarok többségéről. Mi majd elmondjuk neki(k) 2018-ban, mit gondolunk róla, róluk.

Néző László - ]]>www.magyaridok.hu]]>

Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: ]]>https://www.facebook.com/flagmagazin]]>
- Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!