S ha nem voltunk olyan ügyesek, hogy eltegyünk némi barackot télire, ám a hideg havas estéken megéhezünk egy kis őszibarackra, akkor vehetünk konzervet. Olyan felezett, hámozott fajtát cukros-szirupos lében... nagyon finom, mert édes... nagyon édes... S tulajdonképpen nem annyira egészséges. Bár a kólához képest azért kevesebb cukrot tartalmaz. (Parányi kitérő: tudja kedves olvasó, hogy a kólában mennyi cukor van? Nagyjából a fele. Gyilkos fehér cukor... Hízzál Amerika, hízzál magyar!)

 

 

Nos, ha konzerv őszibarackra fáj a fogunk, gyakorlatilag eddig csak görögöt vehettünk.

 

(Még egy kitérő: megy most a zajládában a görög joghurt reklámja. Feleségem vette a bátorságot és megkóstolta. Tök ugyanaz, mint az eddigi – nem mondom ki a cég nevét – joghurtok. Csak egy kis marketing, más csomagolás és drágábban el lehet adni... Azt hiszem az édesfehérrel befürödtek. Ki akar édes – nem gyümölcs – joghurtot enni? Akkor már inkább konzerv barack. Akár Kínából is...)

 

Szinte már elcsépelt, de lényeges. Azért (is) együnk, vásároljunk hazait, mert ezzel támogatjuk a hazai gazdaságot. Mert ha hazai gyümölcsöt vásárolunk, akkor kevesebb a szállítási költség, kevesebb szén-dioxiddal járulunk hozzá a klímaváltozáshoz. Ha egy kivire támad gusztusunk, tudnunk kell, hogy amíg Új-Zélandról ideér, bizony a súlyának hatszorosa mennyiségű szén-dioxid kerül a légkörbe. Megéri? Valakinek biztos!

 

 

Visszatérve a görög barackhoz, volt, amelyiket Görögországban készítették (mármint a konzervet), volt, amelyiket itthon, vagyis idehozták a barackot nagytételben és itt dobozolták és volt, amelyiket Németországban. Vagyis a görög barackot elszállítják a németekhez, ott szorgos kezek konzervvé alakítják, majd terítik kelet- Európában. Ez ám a hatékonyság...

 

De a görögök helyében már elkezdeném kivágni a barackfákat, hogy legalább tüzelőnek hasznosuljon, hiszen megjött a kínai barack...

 

Ahogy itt van a kínai fokhagyma és a méz is.

 

Valami elromlott... Nagyon elromlott...

 

Nawesh