A “Világunk nevű stratégiai játék főgonoszának” tartott iráni elnök látogatásának célja a hivatalos verzió szerint a két ország együttműködésének és kapcsolatának erősítése, nem hivatalos verzióból pedig akad bőven: a zimbabwei ellenzéki vezető és miniszterelnök, Morgan Tsvangirai szerint ez afféle “nyugat-ellenes” összeborulás, a Reuters újságírói szerint pedig a tárgyalások témája lehet a Zimbabwe északi részén sejtett urán felderítése, kiaknázása is (amelyre egyébként a kínaiak is pályáznak, ezt jelzi a nekik nem is oly rég kiadott kutatási engedély).

Tsvangirai véleménye mindenesetre egyáltalán nem volt diplomatikus, az emberi jogok eltiprójának, mészárosnak nevezte Ahmadinezsádot, akinek látogatása csak “erősíteni fogja azt a sztereotípiát a külföldi vezetőkben, hogy Zimbabwe banánköztársaság”. A Mugabe-kormány (ami elvileg hatalommegosztáson alapuló kormány lenne Tsvangirai Mozgalom a Demokratikus Változásért pártjával) külügyminisztere, Simbarashe Mumbengegwi szerint azonban Zimbabwe csak nyerhet az iráni elnök látogatásából, hiszen az ázsiai ország igazi energia-nagyhatalom és a vele való kereskedelem csak jót tehet a lassan újraéledni látszó zimbabwei gazdasággal.

]]>]]>

Az egyik állami újság (a Herald) mai cikke szerint ráadásul az erős nyugati támadás és kritika csak erősíti Mugabe eltökéltségét a neokolonista hódítókkal szembeni harcban. Az iráni elnök programja mindenesetre elég feszes, megérkezése után nem sokkal már egy iráni tulajdonú textilüzemet és egy autóalkatrészgyárat keresett fel, este pedig közös vacsorát fog elkölteni Mugabéval. Majd pénteken Zimbabwe második legnagyobb városában, Bulawayoban fog megnyitni egy gazdasági kiállítást, ahol éppen Irán a legnagyobb kiállító, ezzel pedig 1980 óta az első külföldi vezető lesz, akinek ilyen lehetőség adatik meg. Az egykoron egész Dél-Afrikában jelentősnek számító kiállítás amúgy az elmúlt évek gazdasági összeomlásával együtt tűnt el a süllyesztőben, ma már főleg csak helyi cégek jelennek meg portékáikkal, az egykori nagy külföldi érdeklődés tovatűnt – ez pedig Mugabe “nyugat-ellenes” politikájának egyik eredményeként is elkönyvelhető.

Ahmadinezsádot nagy küldöttség is kíséri, akik már korábban megérkeztek az országba és tárgyalásokat kezdtek zimbabwei partnereikkel. Ezen tárgyalások eredményeként Irán közel 2 millió dolláros támogatást ígért a zimbabwei egészségügynek, továbbá egy közös fejlesztési társaság létrehozásáról is megállapodtak, amely ipari, energetikai és bányászati beruházásokat is eszközölni fog. A megbeszéléseken meglepő módon azonban nem a nukleáris energia és az olaj játszotta a főszerepet, hanem inkább a szénkészletek és vízenergia-hasznosító beruházások. A reptéri fogadási ceremónián két érdekes dolgot lehetett kiszúrni: Tsvangirai és a teljes ellenzék távolmaradásával tüntetett illetve üde színfolt volt az éneklő, ünneplő muszlimok tömege, akik iráni zászlókat lobogtatva várták a “Nyugat” elleni harc egyik nagy hősét.

Ahmadinezsád a kétnapos látogatás után az ENSZ Biztonsági Tanácsának egyik jelenlegi nem állandó tagjához, Ugandába fog utazni, ahol Irán nukleáris programjáról fog az ugandai vezetőkkel tárgyalni. Ez annak a projektnek a részét képezi, amelynek keretében Irán a Biztonsági Tanács összes tagjával megbeszélést kezdeményezett az ellene irányuló szankciókról és nukleáris terveiről. Eme hír tökéletesen jelképezi azt a folyamatot, ami a világpolitikában zajlik már jó ideje: a “nyugati-tengely” által kirekesztett, támadott, szankcionált, kritizált vezetők és országok között egyre erősebb kapcsolat kezd kialakulni és mivel ez megfelelően párosul jelentős radikalizmussal és szélsőségességgel (és akkor még nem is beszéltünk az egykor “demokratikusnak” tartott államok liberális eszmétől való elfordulásáról), tagadva-tagadatlanul egy kemény ellentengely kezd kialakulni, amelyet a jelenlegi világrend még képes kordában tartani. De meddig?

]]>www.mindennapiafrika.info]]> - A Flag Polgári Műhely partnere