Nem titok, hogy az ellene szervezett oroszországi tüntetések helyszíni koordinálását és logisztikai támogatását az USA geostratégiai érdekeit – a demokrácia világméretű fejlesztésének cégére alatt – szolgáló „kormány közeli” alapítvány, a NED (National Endowment for Democracy) végezte.

Saját tavalyi beszámolója szerint sajtóközpontot finanszírozott Moszkvában, orosz fiatalokat képzett ki politikai aktivizmusra (értsd: kormányellenes agitációra), „független” választási megfigyelőket fizetett és „objektív” választási tanulmányokat rendelt. 2011 szeptemberében meghívta Washingtonba az ugyancsak általa pénzelt Levada Elemző Központot, amely a társadalmi elégedetlenség legneuralgikusabb pontjait igyekszik kitapogatni a közvélemény mozgósítása végett. Ezen a konferencián az ellenzéki Szolidarnoszty mozgalom elnöke, Borisz Nyemcov is részt vett. A NED, amely jelentős szerepet játszott az ukrajnai és grúziai narancsos forradalmakban éppúgy, mint az „arab tavasz” eseményeiben, mintegy ezer (!) ugyanilyen típusú projektet finanszíroz a Föld 90 országában. Eredetileg Bill Casey, a CIA igazgatója hozta létre azzal a céllal, hogy „privatizálják” az amerikai kémszolgálat egyes akcióit. Allen Weinstein névleges alapító 1991-ben nyíltan elárulta a Washington Postnak, hogy a NED sok olyan dolgot művel, ami korábban a CIA reszortja volt.

Valójában az amerikai titkosszolgálatok fedőszerveként működik. Igazgatótanácsában számos „héjaként” elhíresült egykori kormánytisztviselő mellett helyet foglal Wesley Clark nyugalmazott tábornok is, aki Szerbia 1999-es NATO-bombázását vezényelte, és aki akkoriban kijelentette, hogy az etnikailag homogén államok ideje lejárt Európában és a fajkeveredést kell előmozdítani, akár tetszik az európaiaknak, akár nem.

Ha kellemetlenkedni lehet Putyinnak, akkor a NED-nek semmi sem drága. Erre a célra nem sajnálja a pénzt senkitől. Még egy olyan „kétes” figurától sem, mint Alekszej Navalnij ügyvéd, korrupcióellenes aktivista és nacionalista blogger, aki távolról sem az a politikailag korrekt zombi-demokrata, amilyenné az amerikaiak a Föld összes lakóját szeretnék átnevelni. Narod nevű mozgalma a politikai szélsőségek ötvözete, markánsan rasszista és muzulmánellenes felhanggal. Maga Navalnij évek óta résztvevője a nacionalisták által szervezett Orosz Menetnek, láthatóan nem idegenkedve a felvonuláson tömegesen megjelenő neonáciktól sem, sőt támogatja az „Elég a Kaukázus etetéséből!” kampányt is, amely azt követeli, hogy a hatóságok szüntessék meg a korrupt déli (és zömükben muszlim) régiók anyagi támogatását. Emiatt aztán a hatalom és a liberális ellenzék egyaránt „fasisztának” tekinti.

Vele ellentétben Borisz Nyemcov, aki ugyancsak a NED fizetési listáján szerepel, minden szempontból „kóser”. Most ugyan a korrupcióellenes harc bajnokaként tetszeleg, a Jelcin-érában azonban maga is nyakig belemerült a korszakot jellemző gyanús pénzügyi machinációkba. 1999-ben Hodorkovszkij megbízásából képviselőket vásárolt meg kilóra, öt évvel később pedig Berezovszkijjal szervezkedett Londonban. Az orosz igazságszolgáltatás elől Angliába szökött oligarcha minden Putyin-ellenes mozgalmat támogat, köztük Nyemcov pártját is. Szintén az orosz elnök ellenzékét erősíti Garri Kaszparov ex-sakkvilágbajnok, aki egy ideig az egyik neokon irányultságú amerikai biztonságpolitikai think tank (Center for Security Policy) vezetőségében is szerepet vállalt. Politikai karrierjét főleg a Jukosz-ügyben Hodorkovszkij cinkosaként elhíresült Leonyid Nevzlin menedzselte. Ő momentán Izraelben dekkol, mert Oroszországban azzal vádolják, hogy a Jukosz olajvállalat több üzleti konkurensét megölette. Kaszparov és Nyemcov 2009-ben személyesen Obamával egyeztetett Washingtonban az orosz ellenzék megszervezése tárgyában.

Teljesen nyilvánvalóan Obama fütyül arra, hogy Oroszország demokratikus állam vagy sem. Valójában arról van szó, hogy Putyin zavarja az USraeli világuralmi terveket. Orosz elnökként valószínűleg az eddiginél is határozottabb álláspontot fog képviselni kül- és katonapolitikai kérdésekben. Bizonyára növelni fogja a katonai költségvetést is, hogy elvegye az amerikai vezetés kedvét az olyasféle kalandorpolitikától, amilyennel legutóbb Grúziában próbálkozott.

Ugyanakkor az amerikai stratégákat egyformán nyugtalanítja Európa Oroszországgal szembeni energetikai függősége és Putyin „eurázsiai” szövetségi politikája. Éppen ezért Washington mindenhol fokozza a nyomást, ahol Oroszországnak adui vannak: Kínában, Iránban, Szíriában, Németországban.

Miközben az USA feltartóztathatatlanul sodródik a totális csőd felé, foggal-körömmel ragaszkodik az 1944-es Bretton Woods-i egyezményben kizsarolt monetáris kiváltságaihoz. 2009 óta mindent megtesz az európai közös pénznem meggyöngítése érdekében, nehogy Kína a valutatartalékait dollár helyett euróban tartsa. Ez ugyanis katasztrofális lenne számára, hiszen égető szüksége van az államkötvény- vásárlásokon keresztül megvalósuló folyamatos kínai kölcsönökre, hogy finanszírozhassa krónikus költségvetési hiányát és orbitális hadi kiadásait. Mindenképpen semlegesítenie kell tehát Kínát és Oroszországot.

Ezt szolgálja az európai közvélemény Oroszország ellen hangolása a média által, legutóbb Putyin újraválasztása kapcsán. Az amerikaiak Carl Schmitt elveit alkalmazzák, és immáron nyíltan Putyint jelölték meg főellenségükként. Ők akarják újraindítani a hidegháborút, miközben az oroszokat vádolják ezzel. Putyinnak nem marad más választása, mint felvenni a kesztyűt.

Gazdag István - demokrata.hu