Ma 2020 szeptember 29. Mihály napja van. Holnap Jeromos napja lesz.
72c335f11474d4c94c28fbb7ba2eb4bb.jpg

Bayer Zsolt: Tikopia

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Gyulai Iván ökológusprofesszor állítása szerint az emberiség már a múlt század nyolcvanas éveiben átlépte az „egybolygós” modellt.

Ez annyit jelent, hogy már 1980 óta több erőforrást használunk el, mint amennyivel a Föld nevű bolygó rendelkezik. Ennek érzékeltetésére az ökológusok számon tartanak egy napot, amely a „túlkapás napja” nevet viseli.

Ez az adott év azon napját jelöli, amely napon az emberiség felélte az arra az évre rendelkezésére álló erőforrásokat. S attól a naptól kezdve a jövőt éli fel, vagyis a gyermekei, az unokái erőforrásait. Ez a nap a nyolcvanas években november végére esett. Korunkban augusztus 22-én „ünnepeljük”. Tehát nyolc hónap alatt feléljük az évi erőforrásainkat, és harminc év alatt három hónapot rontottunk ezen a statisztikán. Ez azt jelenti, hogy a jelenlegi viszonyok mellett kilencven év múlva január elsején elfogyasztjuk majd egész évi erőforrás „adagunkat”. De nem reménykedhetünk ilyen „sok” időben, ugyanis az emberiség létszáma exponenciálisan növekszik, és jó eséllyel alig harminc év kell ahhoz, hogy eljussunk odáig. De még ezt a rettenetes kilátást is árnyalja néhány adat.

Például az, miszerint a termőtalaj sokkal gyorsabban pusztul, mint ahogy létrejön. Vagyis: nálunk Európában, miközben létrejön egy hektár termőtalaj, aközben elpusztul, eltűnik tizenhét hektár. Ugyanez a szorzó Kínában 57. Könnyen belátható, hogy ez nem fenntartható állapot, ám az emberiség mégis képtelen belátni. Ehelyett továbbra is a gazdasági növekedés bűvöletében élünk, GDP-ben számolgatjuk az életünket, és a „fejlett” országok (birodalmak) expanzív módon telepítik ki saját mocskukat a „fejletlenebb” országokba, illetve szemérmetlenül kizsigerelik a fejletlenek erőforrásait. Példának okáért ma egyetlen kontinens, Afrika nem fogyaszt többet, mint amennyi a rendelkezésére áll, ehhez képest már ma több mint egymillió kínai paraszt zsigereli ki az afrikai termőföldet. Ugyanakkor a Nyugat szemrebbenés nélkül szállítja a veszélyes hulladékát például Kínába, ahol amúgy már a Nyugat mocska nélkül sem lehet levegőt venni. S miközben az ökológusok szerint az emberiség ma másfél bolygónyi erőforrást fogyaszt el, jó tudnunk, hogy ez csak a megszépítő átlag. Ugyanis Nyugat-Európa és az Egyesült Államok „fogyasztása”már ma is 2,5 bolygó évente. Azt sem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a normális evolúciós ütem során évente egy-két faj kipusztul. Ma több, mint évi húszezer! Ezzel szemben harmincezer év szükséges egy új faj kialakulásához – nekünk viszont sajnos nincs ennyi időnk, hogy kivárjuk, amíg kialakul az ember helyett valami nem vagy legalább kevésbé kártékony fenevad…

Hétmilliárd ember él a Földön. Ezzel szemben alig néhány ezer európai bölény. Vagyis még korunk „értékszemlélete” alapján is könnyen belátható, hogy egy európai bölény lényegesen többet ér, mint egy ember. Ehhez képest az emberiség semmit sem tesz azért, hogy gátolja önnön végzetes létezési módját. Jared Diamond leírja az Összeomlás című nagyszerű művében, hogy miképpen tűnt el számos „történelem előtti” civilizáció. Így a Húsvét-szigeteki, a maja vagy a vikingek grönlandi társadalma. Az összeomlás és megsemmisülés okai között mindig ott vannak a túlnépesedés, az erőforrások túlzott felhasználása és kimerítése vagy egy másik, erősebb civilizáció feltűnése. Napjainkban Haiti a legérzékletesebb példa. Haiti társadalma, miután utolsó szálig kiirtotta a fákat, halálra ítélte önmagát, a lassú agónia a szemünk láttára megy végbe. S miközben elborzadva nézzük a haláltusát, és önnön jóságunktól meghatódva segélyeket küldünk a szigetre, észre sem vesszük, hogy globális szinten ugyanazt cselekedjük, amibe Haiti belepusztul: elpusztítjuk az erőforrásainkat, és túlnépesedünk.

Diamond művében arra is van példa, miképp élték túl egyes társadalmak saját magukat. „Az apró (4,7 négyzetkilométer) Tikopia-sziget háromezer év után is lakható maradt” – írja Diamond. Az okok így foglalhatók össze: a tikopiaiak háromezer esztendeje ökológiai értelemben spórolnak erőforrásaikkal, és minden eszközzel elkerülik a túlnépesedést. Ha kellett, a törzsek egymás ellen háborúztak, hogy helyre álljon a sziget ideális népsűrűsége, ha pedig úgy hozta a sors, Tikopia-sziget lakóinak egy része egyszerűen kiúszott az óceánba, olyan messzire, hogy esélye se legyen visszaúszni.

Ma 3,5 milliárd embernek kellene kiúsznia az óceánba. Vagy ennyinek kellene elrepülnie egy másik bolygóra. Vagy marad még a háború, illetve a természetes úton bekövetkező tömeges éhhalál. Ugyanis illúzió, hogy az emberiség magától átálljon egy másik életstratégiára valamilyen ka­taklizma kényszerítő ereje nélkül. Mindenesetre ideje lenne ezen a szemüvegen keresztül szemlélnünk dolgainkat és a világ folyását. Például azt, hogy mennyire lesz értékes hely akár húsz éven belül a vízben és termőföldben bővelkedő Magyarország, s hogy miközben az emberiség rendületlenül szaporodik, a nyugati társadalmak s benne a magyar képtelen az egyszerű önfenntartásra is. S ha ez így marad, akkor vajon kié lesz ez a föld, akár húsz év múlva? A miénk-e, vagy a délről feltartóztathatatlanul beözönlő bevándorlóké? Még egyszer mondom: húsz-harminc évről beszélünk. Amikor

a ma még meg sem született unokáink fiatalemberek lesznek…

Bayer Zsolt – magyarhirlap.hu

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Életmód (1) Titkok és talányok (12) Belföld (5) Tereb (140) Irodalmi kávéház (490) Vetítő (37) Egészség (50) Sport (729) Politika (1571) Flag gondolja (33) Gasztronómia (539) Kultúra (6) Nagyvilág (1452) Gazdaság (652) Szépségápolás (15) Jobbegyenes (1856) Mondom a magamét (4818) Emberi kapcsolatok (36) Autómánia (61) Alámerült atlantiszom (142) Rejtőzködő magyarország (171) Heti lámpás (243) Mozi világ (440) Tv fotel (65) Mozaik (83) Történelem (14)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>