Ma 2018 december 14. Szilárda napja van. Holnap Valér napja lesz.
lead-cropped-0.jpg

Bayer Zsolt: Szavazás után (3.)

Flag

Szöveg méret

1
Átlag: 1 (1 szavazat)
Így fordulunk rá a 2018-as választásokra, mialatt ellenzékünk megpróbál triumfálni, és úgy tesz, mintha elért volna bármit is.

Miután a kormánypártok 2011-ben visszaállították az ötven százalék plusz egy szavazat érvényességi küszöböt (amúgy tessék mondani, melyik a demokratikusabb valójában?), a mostani népszavazás jogi értelemben érvénytelen. Ámde körülbelül 3,3 millió ember mondott nemet! És ennyien még soha, ismétlem: SOHA nem szavaztak egy irányba sem népszavazáson, sem pedig az általában sokkal magasabb részvételi arányú országgyűlési választáson!

Lássunk akkor néhány példát. Az MSZP ikonikusnak tekinti az 1994-es országgyűlési választásokat, amelyen utódpártként, negyvenöt év kommunizmus után, szabad választáson térhettek vissza a hatalomba, egyedül is kormányalakításra képes felhatalmazással. Nos, az MSZP 1994-ben az első fordulóban 1 689 081, a másodikban pedig 1 935 719 szavazatot kapott. Ez harmincegy, illetve negyvenöt százaléknak felelt meg. Tehát a párt, legnagyobb arányú győzelmekor csaknem 1,5 millióval kevesebb szavazatot kapott, mint ahányan most a nemre voksoltak.

Ezek a számok 2002-ben így alakultak:

Az első fordulóban az MSZP 2 361 9976 szavazatot kapott (42 százalék), a másodikban pedig 2 011 820 szavazatot (45 százalék).

A Fidesz ezzel szemben 2010-ben 2 743 626 szavazatot kapott, ami 54 százaléknak felelt meg, és gyakorlatilag az első fordulóban eldőlt minden, s lett meg a párt kétharmados győzelme. Figyeljék a számot magát: 2 743 626 szavazat! Soha előtte párt ilyen arányú támogatást nem kapott, ehhez képest már akkor és azóta is azt hallgatjuk, hogy a „Fidesz kétharmada valójában nem is kétharmad, hiszen »csak« a választók harminc százaléka szavazott rájuk”. Elképesztő „érvelés”… Igazi munkásőrös…

Aztán következett a 2014-es választás, ahol ismét kétharmados Fidesz–KDNP-győzelem született 2 264 780 szavazattal, ami 45 száza­lékot ért.

Nos, ezen számok ismeretében kell értékelni azt a várhatóan majd mintegy 3,5 millió szavazatot, amelyet most a NEM kapott. Ugyanis ez a szavazatszám 1,2 millióval több, mint amennyit az MSZP valaha kapott ORSZÁGGYŰLÉSI választáson, és 700 000 szavazattal több, mint amennyit a Fidesz–KDNP valaha kapott szintén országgyűlési választáson.

Vagyis a kormány által kiírt népszavazáson a kormány begyűjtötte a rendszerváltás óta kiírt valamennyi választáson leadott legtöbb voksot, 3,5 milliót! Ezzel szemben a baloldali, „demokratikus” ellenzék nem egészen négy százalékkal tudta jogilag az érvényességi küszöb alá vinni a népszavazást, a liberálisok kaptak 1,7 százalékot, és egy viccpárt, amely az érvénytelen szavazatok leadására buzdított, megszerzett hat százalékot. (Tegyük hozzá, érvénytelen szavazat mindig is volt, a 2014-es országgyűlési választásokon például 64 ezer, vagyis 1,3 százalék – „kutyátlanul” is.)

Ezt ünneplik a baloldalon olyan győzelemként, amelyre tíz éve várnak.

Mi pedig nyugodtan hátradőlhetünk. Tényleg úgy néz ki, hogy ez marad életük legnagyobb győzelme. S erre föl álltak neki koalíciós tárgyalásokat folytatni, meg próbaválasztásokról delirálni, erre föl sikoltozzák nagy hangon, hogy megbukott a kormány, megbukott az Orbán…

Az Index pedig így fogalmaz: Hiába volt a hatalmas kampány, nem nőtt a tábor, annyian szavaztak nemmel, ahányan legutóbb a Fideszre és a Jobbikra.

Nos, előbb munkahipotézisként fogadjuk el az állítást. És kérdezzük meg nagy tisztelettel: és akkor mi van? Másfél évvel a következő országgyűlési választások előtt, és hat év kormányzás után ugyanakkora a Fidesz–KDNP tábora, mint volt a legutóbbi választáson? Vagyis szinte biztosan behúzzuk újra a kétharmadot? És ezt ünnepli tíz éve várt hatalmas győzelemként a baloldal meg a sajtója?

Ünnepeljetek, gyerekek. Nektek tényleg ennyi eszetek van…

Ráadásul a helyzet a baloldal (és a Jobbik) szempontjából még ennél is rosszabb! Ugyanis konkrétan nem igaz, hogy egymillió jobbikos ment el szavazni, már az első részben kifejtettem, miért nem. Azért nem, mert Vonáék a nyilvánosság háta mögött arra buzdították híveiket, hogy maradjanak otthon, a nyilvánosságban pedig például elfelejtettek kampányolni a részvétel mellett, és elfelejtettek mozgósítani. Úgyhogy valójában legjobb esetben is félmillió jobbikos ment el (ezek nagyobb része is a jobbikból többé-kevésbé már kiábrándult radikálisokból állt). És nyugodtan kijelenthetjük, hogy a Fidesz–KDNP minimum elvitte a 2014-es táborát, vagyis 2,3 millió embert. S akkor még mindig ott van 600–700 ezer ember, aki most szavazott. Ez pedig két dolgot jelenthet: vagy mégis nőtt a tábor, vagy a baloldalról sikerült ennyi embert átállítani ebben a kérdésben a kormány oldalára.

Nagyjából ezek a tények.

Így fordulunk rá a 2018-as választásokra, mialatt ellenzékünk megpróbál triumfálni, és úgy tesz, mintha elért volna bármit is. Pedig nem ért el semmit. Illetve mégis: mivel meg fogják nekünk tenni azt a szívességet is, hogy a hátralévő időben naponta fogják lehülyézni, lecsőcselékezni, leantiszemitázni és lexenofóbozni a nemmel szavazók táborát, folyamatosan fenntartanak nekünk egy nagyon dühös, nagyon felpaprikázott, nagyon nagy revansra vágyó, minimum két és fél milliós tábort, egészen 2018-ig. Vagyis borítékolhatóan megspórolják nekünk a mozgósító kampányt.

Köszönjük szépen!

Bayer Zsolt - ]]>www.magyarhirlap.hu]]>

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Politika (1570) Heti lámpás (188) Belföld (4) Történelem (2) Mondom a magamét (3166) Mozi világ (440) Flag gondolja (32) Tereb (125) Autómánia (61) Sport (727) Vetítő (37) Alámerült atlantiszom (142) Nagyvilág (1290) Gazdaság (597) Tv fotel (65) Szépségápolás (15) Gasztronómia (538) Irodalmi kávéház (449) Kultúra (3) Rejtőzködő magyarország (171) Egészség (50) Életmód (1) Emberi kapcsolatok (36) Mozaik (2) Jobbegyenes (1430)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>