Ma 2021 szeptember 23. Tekla napja van. Holnap Gellért, Mercédesz napja lesz.
Bayer Zsolt: Isten veled!

Bayer Zsolt: Isten veled!

Flag

Szöveg méret

5
Átlag: 5 (1 szavazat)
Bayer Zsolt megható búcsúja Balázs Fecótól...

Tudom, majdnem mindegy, de nekem ez volt a kedvencem:

„És látsz százezer nagymamát,
Hogy gombolyítja fonalát,
Fakó képek között tipeg kedvesen,
Majd elrepíti az álom,
S a régi, árnyas sétányon
A némafilmen nevet aprót sikkesen.”

Mint egy szépen, mívesen, időt nem kímélőn megmunkált rokokó miniatűr. S benne van valahogy a történelmünk nagy része, különösen a Monarchia.

Fiume, a „Corpus Separatum” s Abbázia, ahol nagymamáék még látták a tengert.

Felültél a Gyimesekben a vonatra, pár nap múlva leszálltál Abbáziában, és nem hagytad el a hazádat. Drága Fecó, hát ez is ott van ebben a rokokó képben. Ott van a fakó képeken.

S van ott más is, persze. Ott a fakó képeken a bevonuló nagypapa, az első nagy háború kezdete, ami még mosolygott, s Isonzó pokla, ami már vicsorgott.

Ott vannak a képeken régi szüretek, régi nyarak, balatoni fürdőházak, ismeretlen férfiak s asszonyok, akik boldogan mosolyognak a fényképezőgép lencséjébe, örökkévalóvá téve a pillanatot, amit aztán mi, ki tudja hányadik következő generáció újra s újra élünk.

Ott tipeg a nagymama, a stelázsin Nyirő József Uz Bencéje, az erdélyi Szépmíves Céh halinakötéses kiadásában, a Jézusfaragó ember még, s a befőttek, a lekvárok kézzelfogható valóságba hozzák azt a faragott Jézust… Örök nagymamák tipegnek át az életünkön, s te tudtad ezt.

S meg is merted énekelni.

Ott tipegnek az örök nagymamák a sitkei kápolnában is, lecserélik az oltáron a csipketerítőt, visznek friss virágot, nyomukban rég elmúlott percek járnak óvatosan, hangtalanul, lábujjhegyen, s valami muzsika szól…

A Neotontól a Tauruson és a Korálon át végső önmagadig, ez a perc is ott jár most a kápolnában, s a muzsika erősödik.

Most már indulnod kell. Már várnak rád.

„Nézd a föld forog tovább,
És már nem bánt semmi sem,
Csak egy szó amit Neked,
Soha nem mondhattam el…”

Indulj! Mi még eltipegünk itt egy darabig, fakó képeink közt, s naponta eltemetünk egy darabkát régi világunkból. Régi bizonyosságainkból, régi hiteinkből, régi perceinkből, és lassan kihordunk titeket is a temetőkbe.

Aztán majd megyünk utánatok.

De most felteszünk egy dalt, megbontunk egy palack bort – egy kevés maradt –, és rád gondolunk. És siratjuk magunkat…

„Húzódj még közelebb,
hajtsd a párnámra fejed,
s az a páncél ami óv,
földre hullik, lehet.
Ne beszélj, dal se kell,
már a zenék sem azok,
amik nehéz napokon,
végül is rólunk szóltak.”

És még köd is van…

Bayer Zsolt - ]]>www.magyarnemzet.hu]]>

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Életmód (1) Rejtőzködő magyarország (168) Mondom a magamét (5586) Jobbegyenes (2116) Nagyvilág (1458) Belföld (6) Flag gondolja (33) Autómánia (61) Mozi világ (440) Heti lámpás (255) Titkok és talányok (12) Irodalmi kávéház (505) Történelem (14) Politika (1578) Egészség (50) Gazdaság (662) Alámerült atlantiszom (142) Tv fotel (65) Gasztronómia (539) Sport (729) Kultúra (6) Szépségápolás (15) Mozaik (83) Emberi kapcsolatok (36) Tereb (138) Vetítő (30)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>