Miért? Azért, mert először is: ilyen hír egy jogállamban nincsen. Vegyük példának a hazai liberálisok mintaképét, az Egyesült Államokat. Ott nem jutott volna el a négy cigány (fekete, fehér) a támadásig. Ott ugyanis az első rossz vagy félreérthető mozdulatnál lelőtték volna őket.

Mit is üzen az érdi eset a társadalomnak, és az önmagukat a társadalmon kívül helyező cigányoknak? A társadalomnak azt üzeni, hogy nincs jogbiztonság, nincs állam, nincs tekintély, nincs rend. A magukat társadalmon kívül helyező cigányoknak pedig azt, hogy bármit megtehetnek. Ismét átléptek egy határt, és nem történt semmi. A leendő – teljesen nyilvánvalóan enyhe! – börtönbüntetés nem érdekli őket. Odabent a sajátjaik között lesznek, és hősökként fogják őket ünnepelni. Aztán kijönnek, és példaképei lesznek a hozzájuk hasonló állatoknak.

Ez így nem mehet tovább.

Ezer ok miatt nem.

Mindenekelőtt azért, mert a társadalom előbb-utóbb reagálni fog valahogyan az állandó megaláztatásokra és agresszióra. Maga fogja eldönteni, hogyan vesz elégtételt, vagy hogyan tesz rendet, mert – ismétlem – azt látja, hogy az állam tehetetlen és nem védi meg őt. Hogyan is védené, amikor saját rendőreit is agyon lehet verni, és nem marad a helyszínen négy fejbe lőtt hulla. Hát akkor mire számíthat a faluban meglopott, kirabolt, megvert, megerőszakolt, megalázott, leköpött öregasszony, öregember, gyerek, akárki…

És ha azt érzi, hogy nem számíthat senkire, akkor előbb-utóbb védekezni fog.

Kapával, kaszával ököllel, tűzzel. Az is a jogállam halála, de legalább érthető.

Itt az utolsó pillanat feltenni a kérdést: az öt helyen eltörött rendőr állkapocs árnyékában miképpen akar ez a hatalom megálljt parancsolni a saját és a társadalom létét alapjaiban megkérdőjelező önbíráskodásnak, félkatonai szervezeteknek, eszement eszméknek, ötleteknek? Hogy ne beszéljünk rébuszokban: mit mondunk a betiltott Gárda helyett? Mit a Betyárseregnek? Azt, hogy Érden félholtra vert négy cigány két rendőrt, de minden rendben, az igazságszolgáltatás teszi a dolgát?

Ébredjünk már fel, és vegyük észre végre, hogy a magyar társadalom lassan végképp lemond az igazságszolgáltatásról is, az államról is, a rendőrségről is.

Lemond mindenről. S az az államhatalom, amelyik ezt hagyja, a felelőtlen, semmit sem értő vagy éppen tudatosan gazember „liberális jogvédőkkel” együtt löki a társadalmat a legrémesebb szélsőségek karjaiba. Ha a rendőr nem érzi, hogy a hatalom és a társadalom egy emberként és rendíthetetlenül áll mögötte, és ha támadás éri, akkor bármilyen eszközzel megvédheti magát, akkor nincs jogállam.

Az előző hatalom előbb saját hatalmi érdekei érdekében odadobta rendőreit a tévészékházat megtámadók dühének, abban reménykedve, hogy ha meghal egy rendőr, akkor szabad kezet kap mindenre. Ezután pedig a békés tüntetőkre szabadította rá a rendőreit, hogy álljanak bosszút, és mutassák meg a lázadóknak, hol lakik az Úristen. Az eredményt ismerjük…

Most a hatalom egyszerűen fél. Fél keményen fellépni, nehogy ugyanazokkal a vádakkal illessék, mint elődjét, s nehogy a „liberális jogvédők” céltáblája legyen idehaza is, Nyugaton is.

De ez az út így a szakadékba vezet.

A kétségbeesés, az önbíráskodás, az anarchia szakadékába, és a bűnözők terrorjának szakadékába.

A Rend ott kezdődik, hogy nem lehet eltörni a rendőr állkapcsát öt helyen, mert aki megpróbálja, a biztos halált kockáztatja.

Egy német tiszt mondta a második világháború vége felé, az elkerülhetetlen vereség tudatában, amikor már alig volt utánpótlás, hogy az a fegyver, amire vigyázni kell, nem fegyver többé. Nos, az a rendőr, amelyik fél agyonlőni az őt megtámadó cigányt (feketét, fehéret és sárgát), mert fél a következményektől, az a rendőr nem rendőr többé.

Ezt tessék mérlegelni.

Előbb legyen Rend, azután lehet cigánystratégiát gyártani. A kettőnek együtt van értelme. De Rend nélkül semmi az egész. Rend nélkül marad az öt helyen eltört állkapcsú rendőr, a triumfáló cigánybűnöző, és a kétségbeesett, és kétségbeesésében kiszámíthatatlan társadalom.

Ezt akarjuk?