Elbíbelődök ezzel a Szotyori-Lázár Zoltánnal, töltök vele darab időt, nem kedvtelésből, szigorúan a tudomány végett, úgyis éppen most találták meg a tenger üledékébe fúródva élő óriás hajóférget, másfél méteresre is megnő, iszapot szürcsölget, levágták róla a kemény, meszes vázát, abból csusszant ki maga a rettenetes, puha test, rendszertanilag idetartozik Szotyori-Lázár, ezért pillanatra felhozzuk a fényre, levágjuk róla az aljasságból és éjfekete ostobaságból növesztett vázát, és így tárul elénk a rettenetes, pőre valóság, Szotyori-Lázár maga, aki azt mondja, hogy „az erdélyi magyarság nagyobb része – az észak-amerikai indiánokhoz hasonlóan – megvehető egy marék üveg­gyönggyel”, itt mindjárt meg is kell állnunk, meg kell állnunk a marék üveggyönggyel megvett észak-amerikai indiánoknál, megállunk, hogy felidézzük a szellemtáncosokat, Wounded Knee lemészárolt harcosait, Ülő Bikát és Varjúlábat, Medicine Lodge varázslóit, Spotted Elk, a sziú főnök haldoklását, miközben a „dicsőséges” fehér seregek már ásták a tömegsírt, felidézzük Sheridan tábornok Toszaui komancs főnökhöz intézett őszinte szavait, miszerint „ha én eddig életemben láttam jó indiánt, hát az mind halott indián volt”, és a parancsot, hogy „öljetek meg annyi bölényt, amennyit csak tudtok”, mert ha másképpen nem tudjuk legyőzni őket, akkor majd éhen döglenek, felidézzük a szifilisszel, náthával és pálinkával elpusztított százezreket, az apacsok utolsó útját a Bosque Redondo rezervátum kopár sziklaplatójára, a biztos és lassú kínhalálba, ahová hamarosan követték őket navajo testvéreik a hosszú harcok után, s csak a kiürült Canyon de Chelly felől fújó szél kísérte őket az úton – felidézzük mindezt, és nem találjuk sehol az üveggyöngyöket, mert üveggyöngyöt csak Szotyori-Lázár szeretett volna kiizzadni a puha testéből, de még egy üveggyöngyre sem futotta, csak a gyalázatra, így aztán Szotyori-Lázár folytatja, az észak-amerikai indiánok után megpróbálja összekenni önmagával az erdélyi magyarokat is, „ez a marék üveggyöngy a kettős állampolgárság volt” – mondja, s hozzáteszi még, hogy „bármennyire is keserű kimondani, de nem érdemelték meg, ugyanis köreikben még a magyarországinál is nagyobb mértékű az elhülyülésre hajlamosság”, tehát, hogy jól értsük, Szotyori-Lázár szerint a kettős állampolgárság egy marék üveggyöngy, az erdélyi magyarság pedig egy elhülyült „massza” csupán, így kollektíve, és lássuk be, ezen a hangon még Gyurcsány sem mert beszélni a határon túli magyarokról, persze azt is lássuk be, sokáig azt hittük, Gyurcsány a legnagyobb féreg, de nem, Vona meg Szotyori-Lázár jóval nagyobb, s ez éppen most manifesztálódik a szolnoki Szotyori-Lázár óriás hajóféreg szavaiban, aki szerint az erdélyi magyarok nem érdemelték meg az állampolgárságot (ami amúgy is csak üveggyöngy), az a nyolcvanéves székely öregasszony, aki a csíkszeredai konzulátuson zokogva tette le az állampolgársági esküt, és azt mondta, hogy „most már nyugodtan fog meghalni”, szóval ő nem érdemelte ezt meg, azért nem, mert Borbély Zsolt Attila, a Jobbik nemzetpolitikai kabinetjének egykori vezetője kiszállt a férgek bulijából és azt mondta, hogy amit ezek művelnek, igazi nemzetárulás, Szotyori-Lázár szerint ezért a nyolcvanéves székely asszony katarzisa és apoteózisa ott, a csíkszeredai konzulátuson nem egyéb, mint üveggyöngy, amit meg sem érdemelt az az asszony, az „elhülyült massza”, és ez rendben is van így, már holnap ki kell nevezni Borbély Zsolt Attila helyére Szotyori-Lázárt, „új műsorhoz új férfi kell”, illetve esetünkben egy új féreg, aki hitelesen meg tudja jeleníteni és fogalmazni a Jobbik új nemzetpolitikai stratégiáját, s erre, lássuk be, tényleg Szotyori-Lázár a legalkalmasabb.

Bocsánat, mégsem egy mondat lesz Szotyori-Lázárról. Mert be kell valljam, eszembe jutott, hogy kiviszem magammal Szotyori-Lázárt a Gyimesbe, most megyek a hétvégén György Attila barátomhoz Kárpát-medencei írótalálkozóra, szóval gondoltam, betekerem Szotyori-Lázárt valami nejlonba, aztán kiteszem a középloki kocsmában, de az utolsó pillanatban elvetettem ezt a dolgot, mert rájöttem, hogy Szotyori-Lázárnak óriási megtiszteltetés lenne, ha disznóganyés lapáttal agyonvernék a székelyek odafönt a Gyimesekben, nem, Szotyori-Lázárnak élni kell Vonával együtt, húzzák maguk után mindenfelé a fényes, bűzlő nyálkát, lássa mindenki, kicsodák ezek. Illetve micsodák. Úgy bizony…

Bayer Zsolt -]]> www.magyaridok.hu]]>