"Egy fal éppen úgy nem megoldás sem a bevándorlásra, sem a menekültek kezelésére, ahogy a nemzeti konzultáció sem közvélemény-kutatás, és ahogy a magyar nyelvű plakátok sem fogják figyelmeztetni a bevándorlókat. {...} A Fidesz feladta, hogy valódi megoldásokat keressen. 25 év alatt eljutottak a vasfüggöny lebontásától a vasfüggöny építéséig. Bukni fognak, ahogy kommunista elődeik is buktak.”

Ezt Juhász Péter tette ki az arckönyvére.

Megmelegszik ilyenkor a kicsi szívem. Elönt az otthonosság mindennél jobb érzése.

Igen, itthon vagyok. Ha néha lábamhoz térdepel egy-egy juhászpéter, nevét is, dzsangáját is tudom…

S ha néha elbizonytalanodnék, ők segítenek.

Mert például mi 2010 óta naponta csak bukunk. Ez az egyik bizonyosság. Csak bukunk és bukunk, már annyit és annyiszor buktunk, hogy szinte felfoghatatlan, miképpen nyerjük meg a választást. És jó érzés abban is biztosnak lenni, hogy amíg mi mindig bukunk, addig juhászpéterék mindig triumfálnak és ellenzékben maradnak.

Most például, ezekben a napokban, hetekben, most nyerik meg nekünk a 2018-as választást. Is. Ezekkel a fantasztikus, a valóságot, a magyar néplelket oly’ mélyen, oly’ behatóan ismerő, okos kis jegyzeteikkel.

„Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj…”

Hát még annak, aki dzsangán!

Gyújts rá Petykó! Még egy vicces cigi, még egy jó kis poszt. Hadd bukjunk meg ismét, légyszilégyszi!

Bayer Zsolt

forrás: ]]>Bádog - Bayer Zsolt blogja]]>