Zagyva György Gyula pénzt szeretett volna kapni tőlem ezért, de sajnos a bíróság ezen óhaját nem méltányolta, így kénytelen lesz beérni a bocsánatkéréssel.

Tehát: Zagyva Úr! Bocsásson meg, amiért olyan csúnyákat mondtam magáról. Nem teszem többé. Ugyanis a jövőben mindig szem előtt fogom tartani a csodálatos Orr monológot – és egyúttal ajánlom az ön figyelmébe is. Bokros teendői közepette hátha szakít időt, és elolvassa. Még egyszer elnézését kérem, és akkor íme, a mű:

CYRANO

        Lássa,

 Ez szimplán hangzik… Így nincsen hatása!

 Mondhatta volna szebben, kis lovag,

 Más-más hangnemből… Így ni, hallja csak:

 Kihívón: „Én nem járnék ám vele!

 Sebészt hivatnék, hogy metélje le!”

 Barátilag: „Hisz findzsájába ér!

 Igyék vederből, abba belefér!”

 Leírón: „Csúcs, mely veri az eget!

 Hegyfok! Mit hegyfok? Roppant félsziget!”

 Kíváncsian: „Mit rejt e hosszú tok?

 Tollszár van benne, vagy gyaníthatok

 Papírvágó kést, ollót is talán?”

 Kecsteljesen: „Ön nagy barátja, lám,

 A madaraknak! Póznát tart nekik,

 Hol magukat jól kipihenhetik!”

 Kötődve: „Kérem, ha pipázik ön,

 S a füst orrán át gomolyogva jön,

 Kéménytüzet szomszédja nem jelez?”

 Intőn: „Vigyázzon túlsúlyára! Ez

 Lehúzza önt s fejjel bukik előre!”

 Gyöngéden: „Lássa, megfakul a bőre

 Színét a napfény durván szívja ki

 Egy kis napernyőt venne tán neki!”

 Pedánsul: „Hallott az Arisztofánesz

 Nagy állatjáról uraságod? Tán ez:

 A Hippokampelefantokamelosz,

 Hordott ilyen hús-díszt elől… e rossz

 Hangzású lényen volt ily hosszu csont!”

 Gavallér módon: „A manóba, mondd,

 Ez a fogas jött most divatba? Ej,

 Kalap számára pompás kicsi hely!”

 Föllengzően: „Hatalmas, büszke orr,

 Egy teljes náthát csak a bősz, komor

 Mistráltól kapsz! Más szél ott meg sem érzik!”

 Tragikusan: „Vörös tenger, ha vérzik!”

 Bámulva: „Ó, eszembe jut, ha nézlek:

 Micsoda cégér egy illatszerésznek!”

 Lírailag: „Kagyló ez, s ön Triton?”

 Naivul: „Mondja, mert én nem tudom,

 Mikortájt nézik ezt a műemléket?”

 Mély tisztelettel: „Gratulálunk néked

 Tornyos házadhoz, nagyságos barátom!”

 Parasztosan: „Hékás, a számat tátom!

 Orr az? Fenét orr! Ördögadta dolga:

 Kis dinnye jaz, vagy óriás iborka!”

 Hadászilag: „Szuronyszegezve áll!

 Lovas-roham ilyet készen talál!”

 Üzletszerűn: „Tán lutrit rendez? Én

 Sejtem, hogy ez lesz a főnyeremény!”

 Végül, torzítva Pyramus kriáját:

 „Ez dúlta szét az arc harmóniáját,

 E szörnyeteg!… Pirul az áruló!”

 Így ömlött volna szájából a szó,

 Ha volna önben szellem és tudás.

 De szellemet, boldogtalan dudás,

 Ön sose látott s tán azt tudja csak,

 Hogy hülye fráter is lehet lovag!

 De hogyha önben annyi lelemény

 Lett volna mégis, hogy kivágja szépen

 Mindazt, amit most összehordtam én

 E díszes, úri hallgatók körében:

 A kezdő mondat első negyedét

 Éles kardommal vágtam volna szét!

 Mert magamat kigúnyolom, ha kell,

 De hogy más mondja, azt nem tűröm el!”

(P. S.: Kérem Zagyva urat, ne ragadjon le az orrnál, és próbáljon meg általánosságban gondolkodni erről. Köszönöm.)

 

Bayer Zsolt - magyarhirlap.hu