Ma 2020 február 18. Bernadett napja van. Holnap Zsuzsanna napja lesz.
83b5009e040969ee7b60362ad7426573.jpeg

T.S. Eliot 125 éve született

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Százhuszonöt éve, 1888. szeptember 26-án született T.S. Eliot Nobel-díjas amerikai születésű angol költő, a modernista költészeti irányzat legnagyobb alakja.

Thomas Stearns Eliot vagyonos és művelt családból származott, ahol a legszélesebb körű műveltségre tett szert, s a Harvard Egyetemre iratkozott be.

Gondolkodására hatottak az új kritikai irányzat tézisei, különösen a kultúrfilozófus Irving Babitt és a filozófus, költő George Santayana nézetei. 1910-től egy évig a párizsi Sorbonne-on Henri Bergson előadásait látogatta, majd a Harvardon megírta filozófiai doktori értekezését. 1913-tól Európában utazgatott, 1915-ben telepedett le Londonban. Itt egy iskolában többek között úszást és baseballt oktatott, majd a Lloyd Bank tisztviselője lett.

Bekapcsolódott az imagista mozgalomba, amely a költői nyelv megújítását tűzte ki céljául, ekkor ismerkedett meg a mozgalom egyik vezéralakjával, a szintén amerikai, Londonban élő Ezra Pounddal. 1915-ben megnősült, de házassága boldogtalannak bizonyult: a zaklatott Eliot és lelkileg labilis, törékeny és érzékeny feleségének kapcsolata rövid idő alatt rémálommá vált, viharos gyorsasággal váltak szinte idegenné egymás számára. A költő 1932-től külön élt feleségétől, aki 1947-ben halt meg. Másodszor 1957-ben nősült meg, nála jóval fiatalabb titkárnőjét vette el, s az új házasságban megtapasztalta a boldogságot.

Eliot újfajta versritmust akart megvalósítani, amely a beszélt nyelvhez áll a legközelebb, szeme előtt olyan költői "beszédmód" kialakítása lebegett, amely a művelt ember sajátja, "nem pedáns, de nem is közönséges". Törekvéseinek egyik első darabja az 1915-ös Alfred Prufrock szerelmes éneke, egy komikus hőseposz. 1917-től az imagista Egoist folyóirat segédszerkesztője volt, saját lapját, a Criteriont 1922-ben indította el és 17 éven át szerkesztette.

E folyóiratban jelent meg 1922-ben költői törekvéseinek csúcspontja, az Átokföldje (The Waste Land) című költemény, amely éppoly határkő a modern európai költészetben, mint Joyce Ulyssese a prózában. A nehezen értelmezhető, 433 soros és öt részből álló mű a tárgyiasság és a mitikusság különleges ötvözete, amelyben alakmások sokaságának töredezett monológjai folynak egymásba, a szerkezet montázsszerű, és szinte lehetetlen hagyományos versolvasói befogadása. 1925-ben írta Az üresek (The Hollow Men) című költeményét, a pesszimista hangulatú poémában a törmelékek puszta országát üres emberek lakják. A vers vége Eliot talán legismertebb két sora: "A világ így ér véget/Nem bummal, csak nyüszítéssel".

Eliot 1925-től a Faber and Faber kiadó munkatársa, majd igazgatója volt. 1927-ben megkapta a brit állampolgárságot, az unitárius vallásról áttért az anglikánra. Világszemléletének változása költészetében is megnyilvánult, lírája áttekinthetőbbé, ugyanakkor didaktikusabbá vált. Ez érhető tetten a meditatív hangvételű Hamvazószerdában, amely az emberi lélek bűnösségének belátásától az isteni kegyelem szükségességének felismerésében rejlő megtisztulásig ívelő utat ábrázolja. Az idő és időtlenség viszonyát boncolja 1943-ban megjelent Négy kvartett című művében, amely teológiai, történeti és fizikai kérdéseket vizsgál az ember földi állapotának összefüggésében. Eliot az irodalmi Nobel-díjat 1948-ban kapta meg "a modern költészet úttörőjeként nyújtott figyelemre méltó teljesítményéért".

A világnézeti változás műfaji változást is hozott, figyelme egyre inkább a drámaírás felé fordult. Drámái közül a legismertebb a Gyilkosság a székesegyházban, amely a II. Henrik parancsára 1170-ben megölt Becket Tamás érsek történetét dolgozta fel. A műben a cselekmény háttérbe szorul, a fő mozgatóerő az eszmék és magatartások összeütközése, így Eliotnak alkalma nyílt költői tehetségének bemutatására, miközben vallási érzékenységének is hangot adhatott. Későbbi darabjaiban (Koktél hatkor, Családi összejövetel, Az idős államférfi) a hétköznapi életet és a keresztény hitet állítja szembe egymással. A Koktél hatkor a Broadway-n komoly sikert aratott és 1950-ben Tony-díjat nyert.

A költő 1939-ben publikálta az angol nonszensz költészet hagyományain alapuló, játékos-humoros versciklusát, a Macskák könyvét, amely jóval halála után lett igazán ismert, amikor Andrew Lloyd Webber világsikert arató musicalt írt a költemények alapján.

Pályájának fontos része volt esszéírói, kritikusi munkássága: több mint 600 cikke, értekezése jelent meg különböző folyóiratokban és önállóan. A legjelentősebb A költészet haszna és a kritika haszna, az Egy keresztény társadalom gondolata, a Jegyzetek a kultúra meghatározásáról, A költészetről és költőkről.

Eliot 1965. január 4-én hunyt el Londonban.

MTI

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Irodalmi kávéház (479) Belföld (5) Gazdaság (637) Egészség (50) Flag gondolja (33) Történelem (13) Tereb (139) Mondom a magamét (4316) Gasztronómia (539) Életmód (1) Szépségápolás (15) Alámerült atlantiszom (142) Autómánia (61) Mozi világ (440) Jobbegyenes (1689) Emberi kapcsolatok (36) Rejtőzködő magyarország (171) Vetítő (37) Tv fotel (65) Heti lámpás (232) Nagyvilág (1446) Sport (729) Kultúra (4) Mozaik (42) Politika (1571)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>