És most mégis láss csodát, kiderült főként az Index cikkéből, hogy elképzelhetetlen financiális hiányokkal, kalamajkákkal, kuszaságokkal kénytelenek az egykori Sóhivatal – nomen est omen! – helyén szembesülni. Annyival, amennyit közember nehezen tud felérni józan ésszel. Folynak majd persze a polémiák arról, ki a hibás az irdatlan költségvetési lyuk, anomália előidézésében.

]]>A Hír TV-ben a volt gazdasági főigazgató]]> az egyetem irányításának lehetetlen döntéseire, a sokmilliárdos deficitre utalt, a rektor viszont hárított, mondván, nem érzi magukat felelősnek, pláne bűnösnek. Nekünk viszont arra kell választ keresnünk, mitől van olyan kényelmetlen érzésünk, hogy valami irgalmatlanul jellemző esettel állunk szemben. Miért törvényszerű az, ha éppen a közgazdászok nem tudnak bánni a pénzzel, a költségvetési eszközökkel? Hiszen a vétlen honpolgár szomorúan tapasztalja: a neoliberális krédó szerint az az abszolút megbízható, akinek a globalizációs rizsaszövegeken túl legfeljebb halovány lövése van az ökonómiai ügyekről.

Van benne furcsa logika: ha valakinek van dunsztja ilyesmikről, az eleve hátráltatná őt a progresszív, haladó trendi ügykezelésben. Vagyis a balos szemlélet értelmében a konkrétumokkal vacakoló tárgyi tudás a gátja mindennek. Bezzeg ha kiiktatódnak a múltba néző, retrográd, hátráltató tényezők, mindjárt más a helyzet. A közgazdászoknak attól kezdve nem kell bíbelődniük olyan csip-csup, haszontalan dolgokkal, mint a törvényesség, megtérülés, gazdaságosság, s így rögtön szabad utat kaphat a jó öreg tudományos szocializmus jótékonyan rohasztó hatása.

Hogy lehet mindezt az édeni állapotot elérni? Természetesen az oktatási intézmények legatyásításával, színvonaluk lerontásával. Félő: ez történt esetünkben is. Vagy csak arról lenne szó, hogy a suszternek lukas a cipője? És a közgazdászok a leglezserebbek, legbénábbak az elszámolási, számviteli kérdésekben? De vajon tolerálandó-e, ha két lépést sem lehet megtenni ebben a kuncsaftok számára is pancserül összeeszkábált lábbeliben? Hogy balborzalmi klasszikusokat idézzünk, szerintük a válasz: mi az, hogy! Nagyon is! Sajnos élünk a gyanúperrel: egyenesen követelmény lehet a reáliáktól, tényektől, számoktól való irtózás, vagy legalábbis óvatos dialektikus és történelmi materialista távolságtartás. Hisz milyen beláthatatlan káros következményei lehetnek annak, ha valaki valóban ért a reálgazdasághoz?

Például az, hogy nem fogad el mindent mélyen hajbókolva, amit felülről diktálnak számára az egyedül mérvadó neolibero-globális PC-körök. Mennyivel célravezetőbb, ha nincs a növendék kitéve a számára veszélyeket hordozó ismeretek csábításának! Nézzük csak meg, milyen megbízhatóan tehetségtelen antitalentumok röppentek ki az alma mater szárnyai alól Bokros Lajostól Bajnai Gordonon át Mesterházy Attiláig. Nem sokkalta jobban jártak, hogy nem zavarta meg a fejüket mindenféle, a sztárolt trendicsődös, válságvonzó vonaltól eltérő unortodox idea? Ezért ne csodálkozzon senki azon, hogy a jelek szerint éppen a közgazdaság-tudományi universitas szerepelt le a legcsúfosabban a hazai felsőoktatási struktúrában a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal jelentéstervezete szerint.

Imígyen válik törvényszerűvé, hogy éppen a közgazdasági stúdiumokra szakosodott iskolákat taszítják mesterségesen nehéz helyzetbe. Az a félreállítandó, üldözendő elem, aki megoldást keres a felmerülő bajokra, és nem igazodik a kipróbáltan, divatosan kudarcos vonalhoz. Ilyen helyen egy cseppet sem kell álmélkodni azon, ha annyi adósságot halmoznak föl, amennyi egy közép-afrikai gyémántcsászárságot is padlóra vinne. Mindennek illusztrálásául elég, ha ránézünk Rostoványi Zsolt rektor szó szerint kincstári optimizmusára. Aki saját bevallása szerint nem érti az elmarasztalást, s mindent rendben lévőnek tart, ami a Corvinuson zajlik.

Nyugalma valamennyire érthető volna, ha legalább szikráját fel lehetne lelni benne az egészséges kíváncsiságnak. Az egyetemi főszemély azonban úgy véd mindent, hogy semmilyen felmerülő érdemi kérdésre nem ad, s nem is keres választ, csak ismételgeti, hogy a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (Kehi) jelentését nem is látta még. Mint holmi reinkarnálódott Ferenc József, azt variálja: minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg van elégedve. Képzeljünk el egy olyan tulajdonost, aki addig nem foglalkozik vele, valóban ég-e a háza, amíg a tűzoltóságtól nem kapja meg a hivatalos értesítést.

De hát nem gondol arra: éppen ezzel az elzárkózással kelti azt a benyomást, hogy mindezekről a visszaélésekről, ordító szabálytalanságokról hallhatott már valamit harangozni? Tényleg nem érdekli, hogy a ballib kormányok által favorizált PPP-konstrukciókkal esetleg lerabolták az egyetemet mindenféle külső cégek? Hogy az egyik elképzelhetetlenül balfácán kontratus révén az egyetem hiába fizeti ki a húszéves futamidő alatt a beruházás összes költségét, az épület soha ne kerül az intézmény tulajdonába? Miközben a beruházó cég állítólag ingyen használja az állami telket és szedi be a saját irodaházából származó bérleti díjat?

Vagy nem lenne egyszerű cáfolnia a rektornak, hogy – a régi BKV esetében közfelháborodást kiváltó módszer szerint – olyan volt dolgozóit foglalkoztatja vissza, akiket korábban milliós végkielégítésekkel távolítottak el? Vagy miért nem utasítja vissza kapásból, hogy közbeszerzés nélkül szerződtek egy olyan céggel az egyik kollégium üzemeltetésére, amely minden tevékenységet alvállalkozóknak adott tovább? Úgy, hogy a gondnoki munkakört az ominózus vállalat ügyvezetője látta el – az egyetemtől kapott havi 1, 4 millió forintért…

Azt is egy mondattal cáfolhatta volna, hogy az egyetem érdekeltségébe tartozó alapítvány tulajdonában lévő kft.-nél vizsgálódik már a rendőrség, mert hűtlen kezelés és sikkasztás gyanúja merült fel. A sor folytatható, de éhgyomorra talán ennyi is elég. Pedig annyi megdöbbentő passzust tartalmaz a Kehi jelentéstervezete a hírek szerint, hogy ha a harmada-negyede pontos információkon alapul, az már önmagában égbekiáltó. Létezik, hogy mindez vadonásúj értesülés a prominens felsőoktatási intézmény első embere számára?

Képtelenség elkerülni, hogy ne jusson eszünkbe: éppen Rostoványi Zsolt volt az, aki fensőbbséges, fölényes mosollyal utasította vissza azt a kereszténydemokrata javaslatot, hogy Karl Marx szobrát távolítsák el a Vámház körúti főépület aulájából. A filozófusnak mondott osztálygyűlölet-ideológus ugyanis olyan emberiségellenes, totalitárius, népirtó szörnyeszmékhez gyártott muníciót, s volt az előharcosa, mint a kommunizmus és részben a nácizmus. Nyilvánosságra hozták elvakult, gyűlölködő antiszemita fejtegetéseit is.

E helyt legyen elrettentésül elegendő, hogy a német szociáldemokrata mozgalom kiemelkedő vezetőjét, Ferdinand Lassalle-t félkretén zsidó niggernek titulálta. Lehet, hogy a cinikus, rasszista, emberellenes marxizmus és a visszaélések elfedése jegyben jár? És úgy hívják, hogy marximalizmus?

Talán mégis jobban tették volna, ha a Közgázon saját morális tartásuk visszaszerzése céljából elrakják a fő helyről egy csendesebb sarokba azt a penetránsan hazug módon jóságos Télapónak ábrázolt Marx-szobrot. Vagy lehet, hogy éppen ezzel a felháborító, múltidéző emlékművel szimbolizálják, hogy – a rendszerváltástól függetlenül – az egykori Marx Károly Közgazdaság-tudományi Egyetemen erkölcsi szempontból a helyzet változatlan?

mno.hu - Megyeri Dávid

Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: ]]>https://www.facebook.com/flagmagazin]]>
- Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!

www.flagmagazin.hu